Péntek este tette ki az osztálytársam az osztályunk csoportjába, hogy mi a fizika házi dolgozat témája. Én pedig akkor eszméltem rá, hogy basszus, már csak 3 nap, és suli. Amit egyébként várok, mert utálok itthon lenni, de hát ez már egyéni probléma. 
Tegnap este kezdtem el írni ezt a bejegyzést, és még akkor, este 11 órakor nekiestem a fizika házidolinak: a röntgensugárzás. Kicsit aggasztó, hogy külön kérte a tanárnő, hogy nem csak hu.wikipedia.org-ot szeretne látni forrásmegjelölésnél, hanem több oldalról szedjük össze a dolgokat. De bármit írok be, a wikipédiával van tele az első oldal... vagy pedig nagyon tudományos oldalak, amiknél az első két szó után elvesztem a fonalat. Az meg egyenesen ledöbbentett, hogy a röntgensugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatásáról szinte semmi nincs, amit leírhatnék, csak olyanok, amiket józan paraszti logikából is tudok. De az meg kevés. Na meg szerintem már magában az megérne egy ötöst, hogy hiba nélkül, elsőre letudtam írni azt a szót, hogy karakterisztikus. Éjfél körül.
Na de az utóbbi 3 napban tört rám a filmezés iránti vágy. Pedig nem vagyok nagy filmezős, sőt, általában végigszenvedem a filmeket, 20 perc után elkezdem őket unni.

Szerda este kezdtem az Ostwind 2-vel, ami egy német lovas film. Eredetileg azért néztem meg, mert az első részt láttam magyarul, a második viszont csak TV-ben megy szinkronnal, én meg félrenéztem a csatornát, és kiderült, hogy pont nincs olyanunk, amin lenne. Szóval ezért néztem meg németül, német felirattal: hogy másnap megnézzem magyar szinkronnal, kíváncsiságból, hogy mennyire értettem meg a sztorit. Szerintem egyébként nem volt nehezen érthető, csak túl meseszerű.

Itt a nyári vakáció ideje. Mika-t hatalmas örömmel tölti el, hogy újból láthatja Szélvihart, ám megmagyarázhatatlan sebeket fedez fel a ló hasán. A lovarda a csőd szélén áll, így Mika nehéz szívvel ugyan, de úgy dönt, benevez számos, magas díjazású versenyre. Ám az edzések alatt feltűnik, hogy Szélvihar zaklatott, és többször is elszalad. Mika úgy dönt, követi fekete csodalovát egészen az erdő mélyére, ahol meglepetésben részesül: a bozótosból egy varázslatos, szürke kanca tűnik fel. Hirtelen egy idegen fiú, Milan is felbukkan, aki azt állítja, a kanca vele szökött meg. A fiú megígéri, hogy segíthet Mikának megnyerni a versenyt, de vajon van még idő megmenteni a lovardát?

Csütörtökön megnéztük egy barátnőmmel - az ország két külön pontján, de egy időben!:D - a Nagyfater elszabadul-t, mert állítása szerint Zac Efron hű, meg ha, hát én nem szerettem bele, sem a színészi teljesítményébe, sem magába a srácba. De Niro szerepe viszont szerintem nagyon jóra sikerült. 
Végülis a film adott egy kis önbizalmat. Lehet, hogy életem szerelme az esküvőjén döbben rá, hogy amúgy világ életében engem szeretett, ezért otthagyja az esküvőjét. :DD

Sosem tudhatod a nagyfater milyen extra igényekkel áll elő.
Jason Kellyt (Zac Efron) egy hét választja el, hogy feleségül vegye főnöke irányításmániás lányát, és így végre társtulajdonossá váljon apósa ügyvédi irodájába, amivel megkezdődhet kiszámítható, tökéletesnek tűnő élete. Azonban ez a szépen megtervezett jövő egy csapásra veszélybe kerül, mikor Jason szabadszájú nagyapja, Dick (Robert De Niro) csőbe húzza a mit sem sejtő ifjú titánt. Dick a felesége halálát követő napon arra kéri unokáját utazzon el vele Daytonába, ahová a feleségével jártak el minden évben, és ahol éppen a Tavaszi Szünet nevű, vad partijairól híres fesztivál zajlik.

Na de akkor nézzük már meg együtt a Rossz szomszédságot, mert ott is Zac, és azta. Úgyhogy péntek este azt néztük. 30 perc elteltével már szabályosan ideges lettem minden egyes csúnya szótól, káromkodástól. Olyan szinten erőltetett volt, hogy hihetetlen. A nő szájából meg egyenesen undorítóan hangzott. 

Seth Rogen és Rose Byrne egy házaspárt alakít, akik csecsemőjükkel egy békés kertes házba költöznek, ám pechjükre hamarosan a szomszédjukba költözik egy egyetemi társulás.

Ma pedig a Molly Maxwellt tervezem megnézni. 

Molly az egyik előkelő torontói magániskola diákja. A tizenhat éves, visszahúzódó lány kilóg társai közül, akik egymást igyekeznek felülmúlni a kreatív önkifejezés terén. Minden megváltozik, amikor a fiatal, jóképű angol tanár, Ben belép a képbe, és lehetővé teszi számára, hogy végre önmaga legyen. Molly váratlanul kivirágzik, miközben az ő diák-tanár kapcsolatuk egyre bensőségesebbé válik. Ám minden egyes lépéssel a szerelem felé azt kockáztatja, hogy mindenkit elidegenít magától, akit szeret.

Voltam ma lovazni, éés megint a pónit kaptam. Körülbelül egy hónapja lovagolom őt, és mindig csak rosszat hallottam róla, meg mikor mással volt kint, akkor is láttam, hogy egy köcsög. Sávot vált, satufék, majd visszafordul, vagy épp ha kanyar van, ő lekanyarodik, mikor a többiek nem. Így mikor először közölték velem, hogy a pónit kapom, úgy álltam hozzá: hát jó, egyszer úgyis mindenkinek meg kell halnia. Akkor voltak még rossz gondolatok a fejében, például váltott velem sávot helyből vágta közben, vagy vágta közben csak úgy... átugrott a másik sávba. Azért rendesen megizzasztott akkor. Viszont egészen összehaverkodtunk. Pár alkalommal még azért stresszben voltam, a sávváltási mániája miatt, de az utóbbi időben nagyon kis cuki lett. 
Ma például egy rossz mozdulata sem volt, úgy ment, mintha világéletében ezt csinálta volna, nem is ijedt meg semmitől. Oké, vannak még ilyen cselei, mint például mikor az előttünk levő ló sarkában van, ezért ő, a saját akaratából visszavesz a tempóból, csak azért, hogy utána megint kilőhesse magát, és mehessen, mint valami őrült. Terep végére meg szerintem már az összes életkedve elment, lógatta a fejét rendesen, de hát így jár az a ló, aki próbál dicsekedni a képességeivel :D. Utána meg is kapta a jól megérdemelt almaadagját, rég voltam lóra ilyen büszke. 
Szabályosan sikerélményként könyvelem el, mikor lépésből nem rögtön vágtázni kezd a másik ló után, hanem tartja az eredeti tempót, és csak üget. Mivel mániája a lépésből vágta, mert gyűlöl lemaradni. Kisebbségi komplexus:D. 

Először is, nem telhet el hónap a jegyeim értékelése nélkül. 
December.
Biosz: 5 (egy témazárószerű dolgozat volt a csontvázrendszerből)
Magyar nyelv: 5 (Mikszáth fogalmazás helyesírása)
Irodalom: 5 (Mikszáth, a regényíró+Beszterce ostroma)
Német nyelv: 5 (szódolgozatok összesített jegye)
Adatbázis- és szoftverfejlesztés: 4 (házi feladat. ez egyébként attól a tanártól van, akiről pár bejegyzéssel ezelőtt írtam. és hármas lett volna, csak nem akart másnak kettest adni...)
Hálózati ismeretek elm.: 4 

Igaz, nagyon kevés jegy, de szerintem elégedett lehetek ezzel a hónappal. A januárom kevésbé lesz sikeres, tekintve, hogy a szinusz- és koszinusztétellel nem vagyok kibékülve, és németből az elöljárószavak is teljes kavar a fejemben, mivel 3 óráról hiányoztam... de leszarom. Majd javítva lesz.

Még nyáron, mikor a facebookot elárasztották a felvi.hu-s SMS-ek, akkor írtam bejegyzést arról, hogy én a Kaposvári Egyetemre szeretnék majd menni középiskola után. Ma pedig egy rakat felvételihatáridős hirdetés bökte ki a szememet. Úgyhogy megint előszedtem ezt a témát. Abból nem adok lejjebb, hogy mindenféleképpen lovas irányban szeretnék egyetemre menni. Tudom, Magyarországon ebből nem lehet megélni, de ugyebár többször említettem már, hogy nagy álmom Németország.  ̶R̶e̶m̶é̶l̶e̶m̶,̶ ̶a̶d̶d̶i̶g̶r̶a̶ ̶a̶z̶ ̶ö̶s̶s̶z̶e̶s̶ ̶r̶o̶h̶a̶d̶t̶ ̶"̶m̶e̶n̶e̶k̶ü̶l̶t̶"̶ ̶v̶i̶s̶s̶z̶a̶t̶a̶k̶a̶r̶o̶d̶i̶k̶ ̶a̶ ̶s̶a̶j̶á̶t̶ ̶h̶a̶z̶á̶j̶á̶b̶a̶.̶ ̶V̶a̶g̶y̶ ̶l̶e̶g̶a̶l̶á̶b̶b̶ ̶m̶e̶g̶t̶a̶n̶u̶l̶n̶a̶k̶ ̶v̶i̶s̶e̶l̶k̶e̶d̶n̶i̶.̶ A legtöbb lovas ismerősöm, aki országhatáron kívül dolgozik, mint lovász, lovasoktató, nem panaszkodik a fizetésre, sem a munkára, egész szépen el lehet éldegélni. 
Szóval eddig csak a Kaposvári Egyetem volt tervbevéve, most viszont előkerült a Szegedi Tudományegyetem is. Viszont ott necces, hogy mikor indul meg mikor sem, tavaly például nem indult, gondolom nem volt meg a minimum jelentkezési létszám. Egyik egyetem sem adna diplomát, mivel csak felsőfokú szakképzés az egész, 4 félévben. 

Olyan jó érzés, hogy vannak konkrét terveim, a továbbtanulást illetően, így ha minden jól megy, nem jövőre kell kapkodnom magam, hogy azért csak kéne valamit kezdeni magammal, meg ilyenek. Már most tudom, hogy melyik tantárgyakra kell jobban koncentrálnom, és azokra koncentrálok is, elég szépen. 
És annyira nyugtató a tudat, hogy már csak 1 évet, meg 3 hónapot kell kibírnom ezzel a **** informatika szakkal (+ az érettségi). Amint leérettségiztem, esküszöm, egy rohadt routert sem fogok újraindítani, a maximum, amit a laptopomért és az internetemért tenni fogok, az a telefon lesz a szerelőnek. 

Bocsi az esetleges hülyére sikerült mondatok miatt, esetleg ha valaminek nincs értelme, de hajnali 1 óra 24 perc van.

Ne tudjátok meg, hányszor futottam neki a vegetarianizmus szó helyes leírásának... 
Igen, hajnali egy van, és most tört rám a blogolhatnék. Tudjuk be szerelemnek, vagy valami olyasminek. A kezdetleges fajtának, mikor az egyik fél oda meg vissza van a másikért, csak erről a másik nem tud. Még. És akkor az elalvási folyamat felér egy középkori kínzási módszerrel, mikor képes vagyok rendesen beképzelni, hogy itt fekszik mellettem, és átölel, meg ilyenek. Ha pedig ez nem lenne elég, amint kikapcsolom a laptopom, és lecsukom a szemeim, nekikészülök az alvásnak, az agyamat elárasztja rengeteg közös emlék, chatelés (XXI. század<3), és csupa képzelgés: mit kellett volna máshogy tennem, mit kellett volna mondanom, átgondolom minden szavát, mosolyát, hogy az vajon minek szólt, hogy értelmezte, és hogy kellene értelmeznem nekem, meg úgy ámblokk: lehet, hogy minden "apró jelet" félreértek, mert félre akarom érteni?! Már egy teljes hete nem láttam, és még egy teljes hetet (na jó, csak 6 napot) kell kibírnom úgy, hogy még csak nem is látom. A kommunikáció esélytelen, mivel törölte magát napjaink legismertebb közösségi oldaláról, mondván, az az oldal egy szenny. Egyébként igaza van.
És annyi mindent szeretnék tőle kérdezni, és annyi mindenre vagyok kíváncsi, és annyi mindent elszeretnék neki mondani, hogy már én is félek, hogy belekavarodok saját magamba, mert azért egy beszélgetés alkalmával nem szeretnék rázúdítani mindent. Csak szépen, lassan. x3

Na de mivel ez nem egy ilyen bejegyzésnek indult, hogy lelkizzek, meg depizzek, ezt itt be is fejeztem.

Vegetarianizmus (mire megírom ezt a bejegyzést, megtanulom gondolkodás nélkül leírni:D). 

Van egy vegetáriánus ismerősöm. De nem is ez a fő oka a bejegyzés megszületésének. Csak előzmény. Vagy mi. Szóval van egy vegetáriánus ismerősöm. Van a facebook. És van a facebookon egy lányka (23!), aki közel egy hónapja szidja minden egyes post alatt a vegákat, illetve a vegánokat. Elismerem, a vegánokat én sem értem teljesen, de amit ő lerendez, az durva! Egyre jobban kezdett bosszantani ez a folytonos kiakadási sorozata - főként azért, mert a vega ismerősöm elég fontos az életemben, és ha a vegá(n)okat hordja el mindennek, az olyan nekem, mintha személy szerint őt ostorozná. Pedig nem ismerik egymást. 
Magamon pedig azt vettem észre, hogy egyre jobban kell küzdenem a hússal. Pedig régebben imádtam a húst. Húst ettem hússal körülbelül. Körülbelül egy hónapja viszont legyen bármilyen kaja, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy amit eszek, az miből készült. Sőt, nem is kifejezetten az, hogy miből, hanem hogy hogyan. Ma például marhapöri volt az ebéd, nokedlivel. Kis kocka húsok, amiket szinte rágni se kell. 3-6 hónapja úgy faltam, mintha évek óta éheztettek volna. Komolyan. Ma viszont csak forgattam a számban a húst, hányingerem lett, de végül leküzdöttem. Az utolsó falatok pedig egyenesen borzasztóak voltak már. Teljesen akaratomon kívül, de a marhapöri mellé szedett salátát nyomtam magamba. És nem, én is gondoltam már arra, hogy csak bezabáltam karácsonykor és nincs étvágyam, de nem. Karácsony előtt is ugyanezt vettem észre magamon: brassói, húsleves, bármi, amiben hús van, annak az elfogyasztása küzdéssel ért fel. 
Most pedig, ezeket a sorokat írva visszagondoltam arra a marhapörköltre, és megint elkapott a hányinger a gondolattól, hogy tulajdonképp mit is ettem. 
Viszont tudom magamról, hogy nem tudnám a húst kizárni az életemből. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő...

Mindig utolsó napra hagyjuk a fenyő beszerzését, mivel mamáméknak van erdeje, így nem kell vennünk. Idén is így történt: délután, miután anya hazaért a munkából, beültünk az autóba, kimentünk mamámék fenyvesébe, és nekiálltunk fenyőt keresni. Rólam tudni kell, hogy nagyon kritikus vagyok ilyen téren: műfenyő szóba sem jöhet (bár ebben apával egyet értünk), és legyen minimum akkora, mint én (172). Viszont nem találtunk olyan igazi fenyőt, amit szívesen néznék két héten keresztül a nappalinkban. Sőt, rondák voltak. Szóval újraterveztünk: akkor menjünk, vegyünk! Három helyen is megnéztük a kínálatot... hát, voltak két méter magas fák, de 4 ág volt rajtuk. Hát mondom, köszönöm, de szeretnék szép fenyőt. Úgyhogy hazajöttünk, mindenki ideg, mert miért kell utolsó pillanatra hagyni. Végül apa haverja mentett meg minket, akinek szintén van egy erdeje, gyönyörű fákkal, ahol 10 perc után megtaláltuk álmaim fenyőjét. 
Évről évre nagyobb az idegeskedés a fenyő, a halászlé, meg úgy ámblokk a karácsony körül. De megfogadtam, ha saját házam lesz, lesz egy nagy nappalim, kandallóval, meg mennyezetig érő fenyővel, ami alá legrosszabb esetben üres dobozokat csomagolok be, hogy legyen hangulata. Haha, szép álmok. 

Egyébként meg az időjárástól is kivagyok, hétfőre konkrétan 10 fokot jósolnak, majd végig 8-6-10 körül fog mozogni... Hát baccameg, nem december van? Sőt, annak is a vége? Karácsony? Mikor -10 kéne, hogy legyen, nem +10? Mikor nagy pelyhekben kellene hullania a hónak, az udvarunkon meg konkrétan jegesmedvéknek kellene rohangálniuk, olyan hideg kéne, hogy legyen...
Emlékszem, hogy mikor kicsi voltam, karácsony napján mindig elvitt apu szánkózni, és azidő alatt jött meg a "Jézuska". Ezzel sose volt gond: minden évben tízcentis hó volt... Talán 3 évvel ezelőtt kezdődhetett el a gyökeres változás: akkor már nem esett, csak Szenteste. Akkor viszont befehérítette a tájat. 2 éve pedig tisztán emlékszem, hogy az eső esett, és meleg is volt, bőven elég volt egy pulcsi, ha kimentem az udvarra...

Nos, hát mindenkinek Barna Karácsonyt kívánok akkor... :(

21.00: Időközben rájöttem: kell a ****-nak jövőre fenyőfa, majd szerzek két pálmafát, kikötök közéjük egy nyugágyat, kókusz melltartó, fűszoknya, nyakba virágfüzér, kézbe koktél, és akkor jöhet a karácsony. Szinte látom magam előtt a világot 10 év múlva, mikor majd a kisgyerekek a szüleik régebbi képeit nézegetve megkérdezik, mi az a sok fehér a földön? "Hát, már én sem tudom, talán hónak hívtuk..." "És az mi?" "Hát... nagyon hideg." "???" "Az akkor van, ha fázol." "És milyen érzés fázni?" :((