Röviden az előzmények, hogy valamilyen szinten érthető legyen a bejegyzésem: lassan három éve, hogy van egy ellenkező nemű ismerősöm. Elég sok mindenen mentünk keresztül, és 2015 októberében találkoztunk először, akkor is csak 1 órára, mert én az osztályommal voltam Pesten, kirándultunk. Aznap kétszer találkoztunk, utána februárig megint nem. Februárban ő jött le, de mivel nem szerettem volna, hogy hozzánk jöjjön, szobát vett ki. Anya akadékoskodás nélkül megengedte, hogy vele legyek, egy szóval nem mondta - és nem is utalt rá -, hogy nem aludhatok ott én is. Nagyon alap dolgokat tudott róla: név, kor, munkahely, lakhely. Semmi mást. Szóval eléggé megdöbbentem, hogy rábólintott. Öt év a korkülönbség köztünk, egyébként. Szóval együtt aludtunk, anya nem hívogatott, nem irkált, tényleg nyugi volt. A szállásunkon volt wifi, így néha írtam neki, hogy még élek.

Na, augusztusban én megyek Pestre, hozzá, csak két napra. Ő rengeteg mindent tesz azért, hogy egy szavam se lehessen: elintézte, hogy ne találkozzak a szüleivel (mert nem szeretnék), csak a Pestre fel, és a Pestről le utazást kell állnom, ami összesen 3500 Ft, és így ennyi. Anya viszont egy másik eset; nem akar elengedni - mikor legutóbb beszéltem vele, még nem akart -, mert azért csak 160 km, nem 30, stbstbstb. Őszintén szólva, nem értem az aggodalmának az okát: februárban gond nélkül engedett, most meg nem mer?

A szépséghiba még az, hogy egy éven át hangoztatta, amint betöltöm a 18-at, oda megyek, ahova akarok....