Nagyon régóta szemezgetek ezzel a tetoválással, de csak idén szántam el magam arra, hogy komolyabban átgondoljam. Anyát igazából nem értem, ugyanis mikor felhoztam, hogy szeretnék egy ilyet bal csuklóra, nem volt semmi ellenvetése, sőt azt mondta, hogy ez tök jól néz ki, stb, de amíg nem vagyok 18, addig ne. Ahogy közeledett a 18. születésnapom, rögtön lecseszett, hogy ez örök életemre rajtam marad, meg mit hülyéskedek, és a többi. Szóval teljes kavar.
Kicsit jobban utánaolvastam a dolgoknak, és mindenhol azt írják, hogy nyáron ez csak nyűg, nem érheti erős napsütés, víz, és sokkal tanácsosabb akkor tetováltatni, amikor már hűvösebb az idő. Két helyi tetoválót kérdeztem meg, mennyiért vállalná ezt be. Az egyik helyen 10.000, de őszintén szólva, nem valami bizalomgerjesztő a hely. Tudom, hogy hivatalos hely, nem feketén csinálja, de sem a tetováló, sem a honlapjuk nem fogott meg. A másik helyen csak 6.000, és az előzőnek teljesen az ellentéte. Persze, a munkákat is néztem, abból is az utóbbi - az olcsóbbik - ragadott magával. Gyönyörűek.
Csak hát csukló. Ragaszkodom a bal csuklómhoz, és nagyon félek, hogy végigordítom, vagy nem fogom bírni, de hát ha már ott vagyok, nem mondhatom azt, hogy jabocs, mégsem kell. Persze, tudom, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, meg ahány tetováló, annyiféle képpen tetovál - fájdalmat tekintve -, de szerintem normális, hogy egy kicsi para van bennem tőle.
Nagyon sok embertől megkaptam, hogy ez mennyire sablonos tetoválás, minden második lovasnak ilyen van, miért nem valami egyedibbet, és hasonlók. Valahogy nem tudok ezzel törődni. Én is értetlenkedve nézek, mikor sok tini tetováltatja lapockára a pitypangokat, meg madarakat, mert most az a menő, de semmi jelentőség mögötte. Nekem igenis sokat jelentene ez a tetoválás. Nagyon sokat változott a személyiségem a lovak miatt, és bár csak 2010-ben, 12 évesen kezdtem el lovagolni, rengeteg mindent éltem át - bár halál közelben még nem voltam. A lovak adtak értelmet az életemnek, amíg nem jártam el lovagolni, tényleg semmi értelmét nem láttam az életnek, csak úgy... voltam. Suliba mentem, hazajöttem, tanultam, aludtam, másnap újra elölről. Rengeteg mélyponton lendültem át, csak azért, mert ott voltak a lovak.
Még ezzel szemezgettem nagyon, esetleg egy icipicit komolyabb változatával. De előbb az EKG-st. Ja, és persze ne gondolkodjak nagyon előre, előbb túl kellene élni az első tetoválásomat.
Ha minden igaz, akkor ha a nyáron senki nem tetováltatott, én leszek az osztályban a második - mostmár egyetlen - ember, akinek tetoválása van. Azért azt hiszem, az első napokban elég nagy népszerűségnek örvendenék. Lehetne már ősz, vagy legalább hűvös, szeretném már magamon látni.