Bocsi így előre is, de brutálnagy lóhiány tört rám, és csak hétvégén jutok lóközelbe. Szóval csak hogy röhöghessetek rajtam egy jót, meg én is magamon, megosztom az összes le"esés"emet. Vasárnap lesz hatodik éve, hogy lovagolok, és hat esésnél tartok jelenleg.

Első esésem volt egyben a legemlékezetesebb is: picit több, mint egy éve lovagoltam, és terepre mentünk. Megpróbálkoztam az ugrással, először nem is volt semmi gond, szóval kaptam egy kis önbizalomlöketet, és ugrottam megint. Nem volt nagy akadály, tényleg, de a ló kicsit jobban gyorsult rá a kelleténél, földetéréskor pedig kicsúszott a lábam a kengyelből, és oldalra lecsúsztam. Elég magas ló volt, szóval azért megütöttem magam, a nyakam, az oldalam, és a combom is fájt pár napig. A ló picitt arrébb kezdett el legelni, ám mikor megindultunk felé, ő maxsebességre kapcsolva indult vissza a lovastanyára. Oktatóm utána. Kiadta még parancsba, hogy ne menjek sehova, ott várjam. Pont szürkület volt, felettem brutálnagy sasok köröztek, hát azt hittem, azok valami dögevők, és már érzik a halálomat :D Kb. tíz perc múlva visszaért oktatóm a lóval, vissza is ültem, ilyen téren kicsit sem inogtam meg. Ja, egyébként anya meg bent várt a tanyán, gondolom meglepődött, mikor csak a ló ment, én nem :D. Azóta minden alkalommal, mikor lovagolni megyek - már csak terepre járok -, így köszönök el tőle: "Majd jövök, vagy lóval, vagy nélküle, de az is lehet, hogy végtagonként..." 

Második esésem a következő év januárjában volt, a pályán mentem, vágtáztunk, elég lassan. Az egyik kanyarnál viszont drága hátasom úgy döntött, előbb kanyarodunk le. Az én hibám volt, mivel nem koncentráltam eléggé, nem szorítottam, elkerülhető lett volna. Az oldalam- és picit a hátam itt is pórul járt, de azonnal visszaültem. Ó, és egyébként fél méterecskén múlott, hogy ne a friss lócitromban landoljak.

A harmadik szintén a pályán történt, egyik kedvenc lovammal mentem, eléggé bízok benne, rendes ló, sajnos idős, és nekem már kicsi is, így nem ülök már rajta majdnem két éve. Szóval már akkor is bíztam benne, és eléggé hajtottam, mivel imádok száguldani a lóval. Igen ám, csak a kanyarban túl gyors volt a tempó, a lónak pedig két választása volt: vagy esünk mindketten, vagy megáll. Megállt. Különösebben nem zavartattam magam, futószáron folyt tovább a kislány oktatása, én visszaültem. A karám kerítését azért sikeresen megrongáltam :D

Negyedik a másik nagy kedvenc lovamról volt - aki sajnos már nincs köztünk :( -. Pályán megijedt két kacsától, ezért picit oldalraugrott, de nem volt semmi gond. Még hátra is mosolyogtam anyáékra, hogy nincs semmi gond. A következő pillanatban nem tudom, mi történt, de már a földön ültem.. Pedig biztos vagyok benne, hogy a ló nem mozdult sehová :D. 

Ötödik szintén nagyon emlékezetes volt, utána napokig röhögtem magamon, ha visszaemlékeztem rá. Szintén kedvenc ló, terepen. Végig elég hiperaktív volt, bakolgatott, én pedig tűrtem. Mikor úgy tűnt, lenyugodott, megveregettem a nyakát, megdicsértem. Következő vágtaszakasznál megint bakolt egy kicsit, de itt sem volt probléma, büszke is voltam magamra, hogy kiültem. Aztán megállt, én meg a nyakán lógtam. Hát, előfordul az ilyen :D. 

A legrosszabb élményem pedig a legutóbbi esésemről van. Viszonylag új lovon ültem, előtte 4-5 alkalommal ültem rajta, akkor is küzdöttem vele, de különösebb probléma nem volt, sőt, megvoltam róla győződve, hogy ez egy új szerelem kezdete. Akkor volt háromnegyed éve a tanyán az a ló, és híres arról, hogy harap. Illetve, hogy nemrég lett herélve. Pályán vágtáztunk, mikor ő megelégelte a munkát, én tovább ösztökéltem, aztán bakolt egy kurva nagyot - elnézést -, én leestem, a kengyel leszakadt, a ló pedig az első két lábára esett. Ekkor féltem, hogy rámesik, akkor nekem innen nem kell felkelni. De nem, rögtön támadott, és harapni próbált. Nem tudtam kigurulni, sem felállni, mert akkor lefejelt volna. Oktatóm mentett ki, aki rögtön fel is ült, meghajtotta. Vele is geciskedett még. Én addig kiköptem minden homokszemcsét a számból, megnéztem a szemüvegem állapotát - túlélte -, és leporoltam magam. Aztán jött a kérdés: visszaülsz még? Hogyaviharbane. Ügettünk, a vágtát hanyagoltuk. Vágtázhattam volna, de mivel anya végignézte azt, ahogy majdnem lókaja lettem, ő ötmásodpercenként kérte, hogy ne vágtázzak. Fél kör ügetés után vicceskedve még mondtam neki, hogy "kedden még a fogorvos is a homokot szedi ki a fogaim közül..." Ugyanis még éreztem, hogy serceg a fogaim között :D. Azóta nem ültem azon a lovon, bevallom, kicsit félek is ráülni, hiába ültem vissza az esésem után. Szeretném ezt a félelmem leküzdeni, lehetőleg még a nyáron. Vagy legalább idén.