Imádok buszozni. Ami nekem elég furcsa, mivel rengeteg ember gyűlöli a tömegközlekedést, főleg busszal. Engem valamiért mégis mindig lenyugtat, ahogy ülök az ablak mellett, nézem a tájat, ami elsuhan mellettem, vagy csak olvasok. Sem az ellenőrökkel, sem a sofőrökkel nincs különösebben rossz tapasztalatom - oké, egy sofőrrel van, de ő egy másik kategória, őt minden épeszű ember utálná. Reggelente szinte mindig egy sofőrrel megyek, legalábbis hetente háromszor általában vele, már három éve. Nem mondanám valami beszédesnek, szóval tökre megörültem neki, mikor először visszaköszönt. Az élet apró örömei :D.
Ma megint be kellett mennem a suliba intézni a gyakorlatos papírjaimat, szóval a reggeli busszal mentem. Kértem egy diákjegyet, az igazolványom a pulcsim - nyáron! hideg! pulcsi! istenem, úgy hiányzott már a hideg, imádok betakarózni - zsebében pihent. Megkérdezte, hogy itt-e van, de csak mondtam, hogy igen, elő nem vettem. "Higgyek neked?" - mire bólintottam, ő pedig nem kérte, hogy akkor mutassam. Azért az közismert tény, hogy ha jön ellenőr, nem csak az utast szivatják meg, egy aranyos 10+ezres csekkel, de a sofőr is kap egy kis ejnye-bejnyét. Szóval jól esett a lelkemnek, hogy hitt nekem. 
Hazafelé másik busszal jöttem, de ő sem kérte, hogy mutassam a diákom, csak megkérdezte, hogy szoktam-e hordani, és már adta is a jegyet. Őszintén szólva, én nem tudom, hinnék-e magamnak. Nem valószínű, bár alapból elég bizalmatlan vagyok.