Bocsi, sulis bejegyzés következik. De muszáj elmélkednem egy kicsit. Az oktatási rendszerre próbálok nem kitérni, mert akkor csupa csúnya szóval lesz tele a bejegyzés, és soha nem érek a végére.

Ez lesz a negyedik évem középiskolában, de még csak 11. évfolyamba megyek, hála az ötéves képzésnek. Hihetetlen, hogy mennyire nem várom. Persze, ez így normális, de vessetek máglyára, tavaly vártam. Hogy miért? Mert nem tudtam, hogy léteznek olyan tanárok is, mint az egyik szakmaim. Meg ott volt még a német tanárom, akit nagyon szerettem, viszont ő is nyugdíjba ment, szóval már az ő órái miatt sem várom.

Szerintem a legtöbb (közép)iskolás nyár végén olykor-olykor elmormol egy gyors imát néhány tanárért: vagy azért, hogy őt kapják meg, vagy épp azért, hogy ne. Én ezzel ugyanígy vagyok. Bár nem tudom még, hogy milyen tantárgyaim lesznek. 
A média tanárunknak biztos, hogy marad, mivel ő van egyedül szaktanár. Vele egyébként nincs különösebb gondom, talán csak annyi, hogy túlzottan kimutatja, hogy az osztályból két személyt sokkal jobban kedvel.
A fizikatanárunk is biztosan marad, mivel szintén ő az egyedüli szaktanár. Őt nagyon szeretem.
A legtöbb szakmai órát (info) tartó tanár esküdözött, hogy ha megteheti, leadja az osztályunkat, főleg egy ember miatt, aki sajnos a nyár elején elhunyt, szóval nem tudom, mi lesz, de nagyon örülnék neki, hogyha az idei tanévre is elvállalná az osztályunkat.
Aztán van egy másik szakmai órákat tartó tanárunk, annak viszont elmondhatatlanul örülnék, ha leváltanák! A kislánya(vagy fia?) elég beteges, talán a szívével, ezért nagyon sokszor kell otthonmaradnia. Persze, sajnálom őt miatta, de mindez a mi rovásunkra történik. Heti 3 órát tart nekünk, és megkockáztatnám, hogy a tavalyi tanévben több, mint 50%-ban helyettesítő tanár foglalkozott velünk. Mikor az eredeti "tanárunk" épp nem otthon volt, hanem iskolában, akkor is inkább mi tanítottunk neki, nem pedig fordítva, ugyanis konkrétan szart se tud az informatikáról. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy routert programoztunk be órán, ő adta az utasításokat, viszont elakadt, és felhívta a szabadnapos kollégát - aki helyette jött be helyettesíteni -, hogy hogy kell csinálni. És akkor mesterképzése, meg diplomája van... Haggyuk már! Egyáltalán hogy várhat el tőlem tanár olyat, amit ő maga sem tud? Több szülő is felszólalt ellene, ugyanis nekünk ebből a tárgyból emelt érettségit kell tenni! Közöltem anyával, ha őt kapjuk, én ott elbőgöm magam. Mire ő azt mondta, ha őt kapjuk, szülőin felszólal mellettem, hogy ha már tanárt nem tudnak biztosítani, legalább könyvet adnának. A tavalyi tanévben többször is beszéltem erről az osztályfőnökkel, hogy átmennék másik osztályba, ha megkapjuk jövőre is - azaz idén -, ő viszont esküdözött, hogy kampányolni fog ellene, és teljesen megérti, hogy nem tudok nála tanulni, mivel tényleg nem tud tanítani, ő ezt tudja, és a többi.
A biosztanárunknál viszont abban reménykedek eszméletlenül, hogy megmarad a tavalyi, ugyanis őt nagyon imádom, hihetetlenül jó tanár. Tud fegyelmezni, szereti a tantárgyát és ez látszik is rajta, rengeteg lehetőséget ad kiselőadásokra, ezzel könnyű jó átlagot szerezni, és nem csak a száraz anyagot darálja le, hanem rendszeresen hozza a laptopját, és vetít le videókat, képeket. A suli másik biosztanárához földrajzórákon volt már "szerencsém", na ő az a típus, aki pont leszarja, hogy eszünk, iszunk, beszélgetünk, alszunk, olvasunk, játszunk, telefonozunk órán. Ő leadja az anyagot, aztán számonkéri a dolgozatban. Megsem próbál fegyelmezni. Szóval Istenem, add, hogy ne őt kapjuk! Egyébként a tavalyi tanárunk szintén megfogadta utolsó nap - és előtte többször is -, hogy nem fogja jövőre elvállalni az osztályunkat. Remélem, meggondolta magát.
A magyar tanárunkról szintén teljesen biztosan tudom, hogy marad a tavalyi, aminek nem tudom, hogy örülök-e, vagy sem. Szeretem, mint tanár, de a kötelezők miatt torokra megy.
Még a tesi van hátra, tulajdonképpen itt is csak reménykedni tudok, hogy a tavalyi tanárunk marad. Első évben a tanárunk konkrétan légiós kiképzést tartott, ha nem álltunk sorba időben - és ez a felettébb érett fiúknak köszönhetően igen sokszor előfordult -. Semmi empátia nem volt benne. Mint a legtöbb tesitanárban. A tavalyit nagyon szeretném újra, ő nagyon emberszerető, soha nem kér lehetetlent, és ha valami nem megy, de látja a szándékot, a kettes már megvan, nem kezdi el szívni a véred, hogy de gáz vagy. A suliban van még egy férfi tanár, őt viszont nem szeretném. Nagyon nem. Oké, hogy mindenki átmegy kettessel, aki átöltözik, na de férfi. És itt ne a fiatal, 20-30-as éveiben járó, helyes, izmos pasira gondoljatok, hanem az 50-feletti, kopasz/őszülő, már sántító típusra. 

Holnap egyébként fodrászhoz megyek, már épp rámfér. Hátközépig - talán picit lentebb - érő szőkés hajam van, és nagyon törik a vége, szóval egy 15-20 centit szeretnék vágatni, kb. a lapockám közepéig. Bárki megkérdezi, hogy mi az, amit szeretek magamon, rögtön a hajam színét mondom. Nekem furcsa, hogy nagyon sok ember szerint nem szép a mézszőke haj, én viszont tényleg imádom.