Úgy érzem, egyszerűen nem hagyhatom ki az első nap elemzését. Valami katasztrofális lett. Komolyan, évről évre gyengébb az évnyitó műsor... Konkrétan semmit nem lehetett a hátsó sorokból érteni, mert senki nem tudta kinyitni a száját, miközben mondta a szöveget.
Nyár elején - mint korábban már írtam - elhunyt egy osztálytársunk, így jött egy egyperces néma csend - aha, a mellettünk álló 12.C végigbeszélte az egészet.... Na jó, nem általánosítok, csak két lány. De akkor is a pofátlanságon túlment.

Az osztályban rögtön a közepébe vágtunk: essünk túl azon a beszélgetésen, amin túl kell esni, mondta az osztályfőnök. Beszélt egy kicsit a halálról, és hogy szerinte nincsenek véletlenek, bármennyire is tűnik bunkóságnak, szerinte ennek így kellett történnie, ez volt a sorsa. Hát, lehet, hogy van benne valami. Ő egyébként elsírta magát, egy másik lány osztálytársam szipogott, mindenki már síri csendben hallgatott. Jövőhéten, vagy utánakövetkezőn az apja kérésére meglátogatjuk őket a lakásukban. Még buszt is fogad nekünk. A szobájának ajtaját becsukták, nem voltak bent azóta, így próbálják elhitetni magukkal, hogy még él. Szörnyű. Az élettől kapott hatalmas pofon, hogy az anya özvegy volt, ez már a második házassága: az elsőben a férje szintén motorbalesetben hunyt el...
Őszinte leszek: nincs kedvem menni. Persze megyek, mert nagyon jóban voltam Dáviddal, de nincs hangulatom egy nagy közös síráshoz :(

Órarendet nem kaptunk - számomra még rejtély, hogy miért -, és tankönyveket sem. Holnap sportnap, szóval hétfőig sajnos (irónia...) nem kell tanulni. Szomorú. Tulajdonképpen nem is értem, mi értelme volt a mai napnak, mert 4 órán át nem csináltunk semmit, csak leadtuk a közösségi szolgálatos naplókat, a munkanaplókat, a bizonyítványokat, meg átbeszéltük a holnapi napot...

Na, de a tanárosztások! Még nem tudom, kapunk-e újakat, csak párról.
Például matekra megkapjuk azt, aki első évben tanította, és esküszöm, nő létére egy kiképzőtiszttel vetekszik. Szerintem ötkilóméterről is meghallja, ha valaki "kattintgatja" a tollát, azért ölni tud például. Meg a száraz szivacsért is. Bár, azért szinte minden reálos tanár.
Amit még biztos tudok, hogy másikat kapunk, az a biosz. Sajnos a rosszabbikat kapjuk, mivel amelyiket szerettük, igazgatóhelyettes lett, így nem taníthat rendes óraszámban :( Ő nagyon fog hiányozni.
Na és a tesi!!! Istenem, sikerült kifognunk a férfit... 50+os, piás. Oh, yeah. Ja, és mániája benyitni az öltözőbe szünetben, "lányok, öltöztök még??" kérdéssel bombázva. Na, most két lehetőség áll fenn: vagy atombiztos lakatot szerzünk az öltöző ajtajára, vagy burka ruhában fogunk tesizni. 
Mondjuk előny a férfi tanárokkal szemben, hogy nem tudják, hogyan is működik pontosan a menstruáció, soha nem tudták, tudják meg, hogy az igazából mennyire tud fájni, meg ilyenek. Nem, még akkor sem, ha nős, meg van 'x' lánya. Egy férfi ezt sosem fogja átérezni, így simán lehetnek piros betűs napok havonta 2 héten át folyamatosan, és igenis fájhat annyira, hogy mozdulni se tudjunk :D

+ lebukott hozzánk az unokatesóm, akivel amúgy soha nem tartottuk a kapcsolatot, és életünkben 2 szót sem váltottunk egymással...

Holnap sportnap. Régebben mindig szeptember utolsó két hetében volt, de persze most tegyük szeptember másodikára, akkor még amúgy sem tanulnának az idióták. Ráadásul a programok sem lesznek jók, a tavalyiak- és az azelőttiek jobbak voltak. Idén kenu váltó, bicikli, élőcsocsó, ... és a futás, amin osztályszinten indulunk, kötélhúzás és röpi. Tavaly hatalmas sikert arattunk a sportnapon, megnyertük a kötélhúzást, a futást, és a focit is, így kaptunk 3 oklevelet, egy kupát (asszem'), sok-sok sportcsokit, és egy szabadnapot, amit mi választottunk ki, hogy mikor mire használjuk el, mivel mi lettünk a legsportosabb/aktívabb osztály. Valamiért úgy érzem, idén ez nem fog összejönni, talán még túlzottan a nyár körül kavarognak a gondolataink, összeszedetlenek vagyunk, fél lábbal még nyaralunk. De remélem, a fiúk nem okoznak csalódást, ők ugyanis úgy álltak hozzá, hogy megint lealázunk mindenkit, ez csak természetes. Majd meglátjuk.