Megint suils post. Ez van. Igen, szombat este tizenegykor. Tudom, fura vagyok. Viszont ma rengeteget gondolkodtam a tanárokon, akik tanítani fognak. Egy előző bejegyzésben már említettem, hogy nem szeretem a szakot, amit tanulnom kell (info), de váltani már késő lenne, stb. Tavaly különösen utáltam az egyik tanár óráira bejárni (hetente 3), ráadásul hol jött suliba, hol nem, szinte 50%-ban helyettesítés volt, rengeteg óra maradt el miatta, és ha megtisztelt minket a jelenlétével, akkor sem sok színvonalat vitt az órába, sőt, mi tanítottuk őt, nem pedig fordítva. Konkrétan semmihez nem értett, csak az IP számításhoz, három hónapon át azt tömte belénk... nála soha, semmit nem értettem, de őszinte leszek: nem is nagyon tettem azért, hogy megértsem a dolgokat. Nyíltan kimutattam neki is, és az osztályban is, hogy szívből gyűlölöm az óráit, és pont leszarom, mit mond. Nem vagyok egy lázadozó, tanárnak visszabeszélő típus, sőt, épp ellenkezőleg, de ő rengetegszer kitudott hozni a sodromból, teljesen kifordultam magamból, csak aludtam az órákon, stb. És még a hangja is zavaró volt (nekem nagyon sokat számít egy tanár hangja: egy mélyebb férfi hangra előbb, szívesebben figyelek fel, mint egy rekedtes, magas, női hangra, sőt, ez utóbbitól rendesen a hideg ráz - rossz értelemben). 
Év végén hármas lettem mindkét, általa tanított tárgyból, de szerintem ebben nagy szerepe volt az ofőnek, aki elmondta neki, hogy pont leszarom az egészet, és ne buktasson már meg azért, mert nem is ezt akarom tanulni, és a többi. Végig 2-3 között ingadozott az átlagom.
Idén viszont megkaptunk egy olyan tanárt, aki sokszor jött be helyettesíteni és imádtam (ráadásul férfi, és mély a hangja, tökély:DD). Illetve kapunk egy új tanárt is, azt hiszem, ő is férfi lesz, tippem van, hogy kicsoda, sportnapon ő volt a kötélhúzás felügyelője, az ő hangja is elég szimpatikus. 

Na de vissza az eredeti témához: rengeteget gondolkodtam ma, és arra jutottam, hogy megmutatom a tanároknak, igenis van olyan, hogy a tanár a szar, és nem a diák a hülye. Évnyitón mikor bemondták, hogy ő már másik iskolában tanít, halkan megtapsoltam a bejelentést, majd az előttem álló osztálytársamnak rögtön elcsicseregtem, hogy mennyire örülök ennek, 1000wattos mosollyal az arcomon. Pont akkor jött az ofő, aki rá is kérdezett, hogy minek örülök ennyire, én pedig őszinte diákhoz méltón elmondtam neki: "annak, hogy az XY tanárnő elment!" Így visszagondolva, lehet ez így túl őszinte volt, de tényleg eluralkodott rajtam az öröm-mámor :D Különösebben egyébként nem akadt ki, csak annyit mondott, hogy annak azért annyira nem kellene.
Szóval lényeg a lényeg, idén nagyon szeretnék ráhúzni erre a tantárgyra, legalább egy 3.0-s átlagot produkálni, csakazértis. 

Ja, három csoportra lesz az osztályunk bontva matekon: erősebbek, gyengébbek, emeltes csoport. Én még nem tudom, melyikbe kerülök, de lényeg a tanár: az egyik csoport tanárának a monogramja egyezik azzal a tanárral, akit gyűlöltem. Ő matek-info szakos elméletileg. Óraadóként tarthat pár órát a suliban. Ó, istenem, könyörgöm, add, hogy ne ő legyen!!! Vagy ha már ő, én ne az ő csoportjába kerüljek!!! KÖSZÖNÖM!!!

Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni... Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül.