Ma a fizikatanár rákérdezett az osztályban arra, hogy kinek milyen továbbtanulási szándékai vannak. Nem tudom, mi lepett meg jobban: hogy az osztály felének vannak tervei, vagy hogy a másik felének teljes sötétség.
Ami viszont nagyon váratlanul ért, az a tanárnő reakciója az én terveimre: Kaposvár, ménesgazda. Szerinte ez például baromi jó irány, és simán eltudja nekem képzelni. Hozzátette még, hogy oda feltétlen hívjam meg a diplomaosztó lovaglásomra, ha lesz - mivel a legtöbb lovas suliban a ballagás, diplomaosztó lóháton történik. Ez csak ilyen semleges megjegyzés, pontosabban kérés volt, nekem mégis baromi jól esett. Meg alapjában véve az, hogy rögtön úgy kérdezett rá: "Te biztos maradtál a lovas iránynál". Lehet, hogy én reagálom túl, de nagyon sokat tud jelenteni, ha a tanárok megjegyzik a nevemet, vagy olyan dolgokat rólam, amik nekem fontosak, mint például a lovak. Főleg, hogy a legtöbben küszködnek a nevek megjegyzésével.

Lehet, hogy már írtam, de a kedvenc tanárom - aki nyugdíjba ment - szintén azzal lopta be magát a szívembe, akkor indult el valami, amikor a semmiből rákérdezett, hogy járok-e még lovagolni.