A hét első fele teljesen eseménytelenül telt el. Megint csütörtök környékén indultak be az események. Kezdeném azzal, ami legjobban megérintett: még nyáron meghalt egy osztálytársam, viszont akkor nem szerették volna a szülők, ha elmegyünk a búcsúztatóra, így most mentünk. Volt sajtrúd, pogácsa, tonik, meg egyéb finomságok, és az apuka bíztatott minket, hogy együnk, de őszintén: kinek van étvágya ilyen helyzetben? 
Az osztály egyik fele bőgött - főleg a fiúk -, a másik fele - köztük én is -, síri csendben állt, és nyelte vissza a könnyeit. Na de az amúgy is mindenki által "utált" osztálytársnőm... aki diétázik! Percenként nyúlt oda pogácsáért, sajtrúdért, és mikor már köszöntünk el, még belemarkolt. Apuka rá is kérdezett: csomagoljak neked? Undorítóan viselkedett...
Erről a témáról ennél többet nem is nagyon szeretnék írni.

Szerdán írtam egy ritka szar matek dolgozatot, meg egy szintén ritka szar németet. Mentéségemre szóljon, egész héten fuldoklok, beteg vagyok, minden cukiság, két gyógyszert szedek, és azért betegen nem úgy koncentrál az ember.

Az utolsó 2 napomat megint a tanár úr aranyozta be: megértettem azt a témakört, amit tavaly nem sikerült, és idén a másik tanár úrnál is teljes sötétség volt bennem. Erre jött ő, és minden kivilágosodott. Csináltunk infos csoportot facebookon, amiben ő is benne van, így fogjuk megkapni az elméleti anyagot. Sajnos ma is elmondta, hogy 100%, hogy jövőre már elmegy, mert Svájcban fog élni munka miatt. Pedig mi könyörögtünk :D Felajánlotta, hogy menjünk fele, aztán majd lazulunk együtt Svájcban. Egyik osztálytársam rákérdezett arra is, hogy mit szólna a Skype-os tanításhoz? Teljesen meglepett a válasza, de azt mondta, ő mindenben benne van, nagyon szívesen. Óra után ma is nagyon feldobódott voltam. Tényleg baromi ritka az ilyen tanár, és jelenleg nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért mi megkaptuk őt. Nem akarom, hogy jövőre mást kapjunk helyette, de tudom, hogy sajnos így lesz. Viszont azt is tudom, hogy ott lesz lelki támasznak, ha szükségem lenne rá. Na de még van 8 hónap az iskolából, még itt van, és ezt igyekszem kihasználni.
Nem szeretném, ha félreértés lenne a sok hasonló jellegű bejegyzésből, szóval itt most leszögezném, hogy olyanról szó sincs, hogy tetszene, mint férfi. Szóval legyetek szívesek ne levonni olyan következtetéseket, mint a "beleszerettél" ,stb, köszönöm!:D. De már nagyon szükségem volt egy olyan kaliberű tanárra, mint amilyen ő is: aki teljesen máshogy látja az iskolát, az oktatást, és ezt nem fél kimondani. Meggyőződése, hogy az iskola nem tud minket megtanítani semmire, mindent, ami lényeges, az élettől fogjuk megtanulni, saját magunktól. Nem úgy, hogy napi 8-9 órát ülünk a seggünkön, és hallgatjuk az altatódalokat törin, fizikán... 
Imádom ezt a tanárt. Ja, ezt mondtam már párszor? Nem érdekel. Csak az ő órái tartják bennem a lelket a hét elején. 
Így volt ez a mai nap is, óra után teljesen elárasztott a boldogság, átmelegedtem szinte, na de aztán jött a másik szakmai óránk... olyan egyest írtam, hogy az valami hihetetlen. Még nem javította ki a tanárnő, de sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy görbüljön. 

Ami a legjobban kiborított az az volt, hogy tudtam volna minden kérdésre a választ... csak teljesen máshogy fogalmazta meg a kérdést. Pl. a kérdés az volt, hogy "Mit jelent a szoftver tesztelés?" Csak néztem ki a fejemből, és elgondolkodtam azon, hogy mi is az idegen nyelv, amit tanulok: német, vagy adatbázis- és szoftverfejlesztés? Az utóbbi mellett tettem le a voksom. Miután mindenki beadta, és elmondta a jó válaszokat, így hangzott a fenti kérdés: "Mit jelent a programozásban a tesztelés?" Ja, kérem szépen, ha így teszi fel, rögtön tudtam volna... Mikor beadtam, rögtön kérdezte, hogy miért nem gondolkodok, és múltkor is nagy hülyeséget mondtam. Ó, köszönöm. Van egy idézet, ami azt mondja, ha a diák nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, úgy kell tanítanunk, ahogy tanulni tud.