Szombaton egész nap lovak között voltam, végre. Elmondhatatlan, mennyire kikapcsolt, és az, hogy egy percre sem hiányzott az internet, annyira jó érzés.
Kilenc órára mentem, lefutószárazott az oktatóm két kislányt, majd befogtuk a lovakat kocsiba, illetve felnyergeltünk, én az egyik kislánnyal mentem a kocsi mögött lóháton. Szinte végigügettem egy órát, az izomláz még nem jött ki, de holnap mikor lépcsőznöm kell a suliban, biztos megérzem.
Miután visszaértünk megebédeltünk, bealmoztunk, majd ismét nyergeltünk, öten mentünk ki: a délelőtti kislány, a két szülő társaságában, csak egy laza sétálós terepre. 
Visszaértünk, lenyergeltünk, majd megérkeztek a lovastúrások, ezért bezártuk a tanya lovait, hogy az övéké nyugodtan kint lehessenek. Pff. Na de mindegy. A vendégért mindent, ugyebár. Ők betették a karámba a lovaikat, mi addig átkötöttük a villanypásztort, megetettük a többi állatot, stb. Fél ötre jött értem anya. 
Összességében jó nap volt, de nem nagyon tudok róla mit írni, nem történt semmi különösebb dolog. 

Szeretnék menni jövő szombaton is, vagy vasárnap akár, de nagyon félek, hogy csak zavaró tényező lennék. Nem kaptam utalást erre, de mindig attól tartok, hogy zavarok bárhol, ahol vagyok, hogy sehol nem látnak szívesen, csak láb alatt vagyok, és semmi nem jó, amit csinálok. Nem tudom, miért lehet ez bennem, talán a túlzott önbizalomhiányom miatt. Mindenesetre csütörtök környékén rákérdezek, mehetnék-e megint. 

...és akkor eszembejut, hogy holnap egy új hét kezdődik. Szombat este elkezdődött a visszaszámlálás: már csak 36 órát kell kibírnom a suliban, és újra hétvége! Amúgy semmi bajom nem lenne az iskolával, de az egyik tanárnőtől mostanában csupa olyan megjegyzést kapok, ami minden életkedvem elveszi, minden küzdeni akarásomat. Például a pénteki dolgozatom: amire tudom, hogy tanultam, de máshogy tette fel a kérdést, ezért nem tudtam, hogy arra mi lenne a válasz. Holnap összesen 6 órám lesz, abból 4 azzal a tanárral. Szakmai tanárok közül vele találkozok legtöbbször a héten. Múlt héten például adott 4 oldalnyi elméletet PDF-ben, maximum 8-as betűmérettel írva, sorkizártan írva, képek nélkül, tömény elmélet. Tanuld meg hétfőre, első órában dolgozat. Talán mondanom sem kell, nem próbálkoztam meg vele. Egyszer átolvastam, lesz, ami lesz, már nem is érdekel. Pedig még csak egy hónap - se - telt el a suliból. Mi lesz itt még később?
Tavaly tartotta bennem a lelket az összes német óra, ami volt kedden, szerdán illetve csütörtökön, Idén tartja bennem a lelket a tanár úr heti 2 órája, de azok is olyan szerencsétlenül vannak elosztva, mint csütörtök-péntek, addig meg szenvedjek.
Lehet, hogy egy kicsit túlreagálom, de kezdek besokallni ettől a tanártól. Tavaly semmi gondom nem volt vele, idén annál több. Nem vagyok én hülye, tudom, hogy szakmai érettségit kell tennem, és tudok tanulni. De nem egyik napról a másikra 4 oldalt 

ilyen betűmérettel írva végig (a kép itt kicsinyítve van, rákattintva megláthatjátok a 100%os méretet) Tudom-tudom, volt rá 5 teljes napom, hogy megtanuljam - azaz pontosabban 3 délutánom és egy napom. De nem csak erre kell tanulnom: ott a német, a matek, a másik szakmai, a töri, a biosz, az irodalom... 
Ha úgy kapnánk meg az elméleti anyagot, ahogy más órán is: minden órán egy kicsit -, nem lenne gondom vele, de nem vagyok szuperképességekkel megáldva, így nem vagyok képes 4 nap alatt megtanulni ennyit. Arról meg már inkább nem is beszélek, hogy szart nem értek az egészből, de hát ezzel meg ki törődik? Ja, senki. 
Már-már annak a határán állok, hogy undorodom az egész iskola épületétől, pedig amúgy tényleg nincs különösebb bajom semmivel, nade ez a heti 7 óra ezzel a tanárral, olyan, mintha az életben maradásomért küzdenék...