Hétfő: etikán a lelkiismeret- vagy épp annak hiánya volt a téma. Akarva- akaratlanul, de belőlem is előtört a lelkiismeret. A hétvégén skypeoltam egy fiúval - elég bonyolult a kapcsolatunk, van köztünk például 160 km. Régen szerettük egymást, de ez egyre inkább kopik el, egyre nagyobb szenvedés az egész. Szóval skypeoltunk. Én közben facebookoztam, mikor megláttam a facebookon a tanár urat. Rá fél percre a fiú megjegyezte, hogy milyen édes vagyok, ez a szerelmes nézésem... Ha valaki, ő szerintem felismeri, hogy hogy nézek, ha máshogy érzek valaki iránt. Szóval azért elkapott az a szar érzés, és egy szar [szóismétlés<3] alaknak éreztem magam...

Kedd: Rég volt ilyen jó keddem. Matekból bezsebeltem egy ötöst, ami egyébként csak a szerencse miatt volt, ugyanis ha eggyel korábbi, vagy eggyel későbbi feladatot kell megoldanom a táblánál, szinte hozzászólni sem tudtam volna, viszont pont olyat kaptam, ami ment, úgyhogy gazdagodtam egy ötössel. Szakmaiból is írtunk: IP címek, rétegmodellek. Hogy érthetőbb legyen a dolog, elmondom, hogy ebből a szakmai tárgyunkból van heti egy alkalommal elmélet, illetve heti kétszer gyakoralti óránk - a gyakorlatit tartja a már sokat emlegetett tanár úr, míg az elméletit egy másik tanár.
Mikor leadta az IP-címeket, teljes sötétség, homály volt a fejemben, egyáltalán nem értettem az összefüggéseket és miérteket. Aztán ugyanazt az anyagot leadta gyakorlati órán is a tanár úr, csak máshogy, érthetőbben, könnyebben befogadhatóan. Rögtön megértettem. Sőt, álmomból felkeltve is eldarálnám az IP-címek jellemzőit, és a címosztályok tulajdonságait. Ennek köszönhetően kaptam ötöst az elméleti órán írt dolgozatomra (vagy négyest, még nem döntötte el a tanár, de szerintem kifogom tudni harcolni az ötöst:D). Azt mondta, hogy nagyon jól leírtam, meg nagyon sokat. Szóval örülök. És viccen kívül: ha ezt a tanár úr nem adja le gyakorlaton, a négyes-ötös jegy közelében sem lennék, maximum kettest kapnék rá. Úgyhogy szerintem csütörtökön el is újságolom neki, hogy neki köszönhetem a jó jegyet:D 

Szerda: A borzasztó napok legborzasztóbbika. Kezdődött az osztályfőnökivel - alapból nincs az osztályban olyan, aki szeretné -;ne igyál órán (minden más tanár engedi), ne feküdj a padon(filmet néztünk, nem aludtunk!), ne vígasztald a szomorú barátnődet mert az kurva gáz... Gyűlölöm. Gyűlöli mindenki. Folytatódott a napom tesin, amin megint kosaraztunk, de a pénteki tökéletes ziccerekből semmi nem maradt, mindig rossz lábamról ugrottam fel a végén... A legutóbbi matek dolgozatom hármas lett (bár még így is elég jó átlagom van). Magyaron Arany János Epilogusát elemeztük - az osztályunk egyáltalán nem tud elemezni, de mivel a fiúk nem tudtak kussban maradni, osztályozza az elemzést. A szerkezeti egységeket teljesen felcseréltem, pedig utólag annyira egyértelmű volt... A német szódolgozatom is 4-es lett (ami kis jegy, és átlagolva lesz, de akkor is négyes). 

Csütörtök: Nem volt sokkal jobb, mint a szerda. Sőt... Első órában a tanár úrral kezdtünk, de ő sem volt olyan hangulatban, és én is éreztem, hogy ez nem az én napom lesz... igazam lett. Kitalálta az osztályfőnök, hogy szünetben minden lány menjen a szalagavatós megbeszélésre - mert hogy szerepelnünk kell a műsorban. Csak a mi osztályunkból volt ott minden lány, pedig az évfolyamon 5 osztály van... De ezen már megsem lepődtünk. Körbejárt egy lap, amire mindenkinek fel kellett írnia a nevét: itt már tudtam, hogy ebből jól nem jövök ki. Mikor mégegyszer körbejárt, odakellett írni a nevünk mellé, hogy hogy kívánunk részt venni: próza, ének, tánc. Egyik sem az erősségem. Szóval azzal a lendülettel satíroztam is ki a nevem. Szerintem kedden meghalok. De hát ez van. Innen szakmai órára mentem, de félpercenként néztem a pulzusom, hogy élek-e még, mert nem sok életjelet mutattam... végig a padon feküdtem, és nyeltem vissza a könnyeimet: annyira gyűlölöm az informatikát! Nem is akarom megérteni - ez a legrosszabb benne. Most kaptunk két új tanárt, mindkettő férfi, náluk teljes mértékben bennem van a bizonyítási vágy, míg a tanárnőnél egyáltalán nincs. Nem tudja úgy leadni az anyagot, hogy az érdekelni tudjon... De már csak 1,5 év, és vége.
A tanár úrnak egyébként elmondtam a keddi dolgozatot, de nem volt semmi extra reakciója: ezt betudom annak, hogy tényleg baromi hosszú napja van csütörtökönként. 

Péntek: Buszon befejeztem Az ember tragédiájának olvasását, csak azért, hogy a mindig mindent tudó osztálytársnőmet ne hagyjam szóhoz jutni. Kurva idegesítő, hogy mindig ő válaszol elsőnek, és nagyon elhiszi, hogy ő rohadt okos. Szóval első órán meg sem vártam, hogy a tanárnő befejezze a kérdést, vágtam rá a választ. 
Matekon dolgozatot írtunk, ami szerintem egész jól sikerült - de ugye ne igyunk előre a medve bőrére. Azt hittem, rosszabb lesz.
Harmadikan a tanár úrral voltunk, ami sokkal másabb hangulatban telt, mint a csütörtöki óra, hála istennek. Nőből vagyok, na, szóval szerintem eléggé kiforgattam a szavait: pl. mikor elővettem a könyvem, rögtön az olvasásról kezdett beszélni, és bár nem nekem címezte, hanem úgy általánosságban a csoportunknak, éreztem, hogy nekem szánta, mivel tudja, hogy a fiúk 100 oldalt is soknak találnak. Szóval ajánlott egy könyvet, amit holnap meg is nézek a könyvtárban, van-e. Később kitért még arra - a könyvek kapcsán -, hogy szerinte ahhoz, hogy valaki felnőttnek mondhassa magát, átkell rágnia magát pár könyvön, és szerinte nem az életkor tesz felnőtté: lehet egy 40 éves szellemileg 15, míg egy 18 éves gondolkodhat úgy, mint egy 40 éves. Mi ez, ha nem burkolt jelzése annak, hogy nem érdekli a kor?:D Hah, mondom én, hogy kiforgattam.
Óra végén beszélgettem egy osztálytársammal: 

- ABSZ-ünk lesz? [szakmai tárgy]
- Igen... de basszus, tegnap is majdnem elsírtam magam órán.... - erre ránknézett a tanár úr.
- Mert?
- Annyira utálom... :(
- Elméletünk lesz? A gyakorlat rosszabb
- Igen, de szerintem az elmélet sokkal szarabb...

Na, erre a tanár úr megkérdezte, hogy ez milyen tantárgy, és ki tanítja. Végighallgatta a kifakadásom.
Volt még egy szakmaink, amit túléltem, legyen elég ennyi. Aztán egy tesi, ami szintén csak úgy eltelt, és egy fizika, amin írtam egy borzalmas dolgozatot. Esküszöm, tanultam rá. De nem vártam átváltásokat, és a nanométer-méter, meg hasonló finomságok soha nem voltak a szívem csücskei. Viszont kaptunk 1 házidolgozatot, illetve 4 szorgalmit, amiket leosztályoz, ha megcsináljuk, szóval nem aggódok, inkább a post megírása után nekiesek megcsinálni őket.
 

Az előző blogomon csináltam olyat, hogy értékeltem a hónapokat iskola szempontjából, tantárgyanként. Kiírtam a jegyeimet, amit végül átlagoltam, így nekem egyszerűbb volt az áttekintése, hogy melyik hónapban milyen átlaggal zártam. Ezt szeretném itt is folytatni, szóval lássátok a szeptemberi jegyeimet :) Lehet, hogy néhány dolgozatom utólag még szeptemberre lesz beírva, akkor bővíteni fogom őket.

Irodalom: 5, 5 - az egyiket órai munkára kaptam, a másikat pedig Apostol&Aranyember dolgozatra, szerintem megérdemelten.
Történelem: 2, 5 - a kettes csupán a sors keze volt, a II. ipari forradalomról kellett írnom: az volt az egyedüli lecke, amit nem tudtam...
Német nyelv: 4 - hihetetlenül örültem neki, ugyanis én rossznak éreztem, és a tanárnő is azt mondta, hogy nagyon rosszul sikerültek.
Matematika: 4, 5 - a 4-esre baromi büszke vagyok, teljesen azt hittem, hogy maximum kettes lesz. Hatványozás, gyökkitevők, stb. Az ötös pedig egy nagyon egyszerű, exponenciális függvényábrázolás volt.
Átlag: 4.3 - tény, hogy nagyon lehúzza az a [cenzúra] történelem....

Úgy érzed, hogy azzal, amit az iskolában tanulsz, nem sokat tudsz kezdeni az életben? Úgy érzed, hogy az iskola nem igazán készít fel a való életre? Ha ezekre a kérdésekre „igen” a válaszod, akkor ez a könyv neked szól! Robert Kiyosaki nem volt jó tanuló. Nem azért, mintha nem lett volna elég intelligens – egyszerűen csak azért, mert másképpen tanult, mint azt az iskolában a tanárok elvárták tőle. Róbert később talált egy mentort, aki a pénzről és a befektetésről oktatta – és olyan sikeres lett, hogy már fiatalon vissza tudott vonulni. A Gazdag Papa, Szegény Papa – Fiataloknak című könyvében a szerző nem csak személyes történetét osztja meg velünk, hanem megmutatja azt is, hogyan kell napjainkban pénzügyileg helyes döntéseket hozni. Ez az olvasmányos stílusban megírt könyv gyors indulást adhat személyes sikeredhez, mert megmutatja: hogyan beszéld a pénz nyelvét; miként tud a pénz érted dolgozni; miért a tanulásért dolgozz, és ne a pénzért; milyen játékok segíthetnek a tanulásban.

Ezt a könyvet ajánlotta a tanár úr. :)