Hétfő: A hétfőim általában mindig kegyetlen szarok. Ma is az volt.  Hat órám van, viszont abból négy szakmai. Az első órám info volt, meglepően gyorsan telt el, és értettem is, bár az informatikával sosem voltak gondjaim. Harmadik órán - programozás, elmélet - viszont nem bírtam, és elsírtam magam. Nem hangosan, nem észrevehetően, de azért kigördült pár könnycsepp. Dolgozatot írtunk. Tudtam, hogy fogunk írni, pénteken mondta a tanárnő, még a kérdéssort is megadta. Hétvégén szorgalmasan nézegettem is a kérdéseket, rengeteget gondolkodtam rajtuk. De tényleg! Erre teljesen máshogy nézett ki a dolgozat: míg amit adott, csak tippelésből állt, a dolgozatban nekünk kellett kifejteni a válaszokat, nem voltak választási lehetőségek megadva. Már az első kérdésnél tudtam, hogy reménytelen az egyestől jobb jegy. Azért mindenhova próbáltam valamit írni, de az utolsó - legtöbb pontot érő - feladat teljesen kiakasztott: írjak algoritmust az okos tv-n az esti film megnézésére. Egyáltalán nem nézek TV-t, nemhogy tudjam, hogy működik egy okostévé. Így azt üresen hagytam, és beadtam. A tanárnő visszaadta, mondván biztos tudom. Hát, megmondtam neki, hogy azt hittem, az lesz a dogában, amit mondott... pedig nem szokásom visszaszólni a tanároknak, most nem bírtam magamban tartani. Mert hát nehogymár ne tudjam megoldani, mikor a mindennapjaim része. Aha, nyilván, mindenki minden nap tévézik. Eddig a Star Academy miatt néztem szombatonként, mióta Balázs kiesett, egyáltalán nem. Nyáron néztem az EB-t, meg az Olimpiát. Visszaültem a helyemre, ekkor még a fejemhez vágta, hogy ha nem tudom, lehet felballagni az igazgatónőhöz és kiiratkozni. Oh, köszönöm. Végül túléltem az órát. Óra végén egyébként megjegyezte, hogy mivel a héten valami hét van a suliban, minden nap vannak előadások, és aki elmegy rájuk, és ír róluk, annak hajlandó adni egy ötöst abból a tantárgyból, amiből kéri - én persze elméletből kérem. Az előadás 5-6-ig tart, így fél8-ra érek haza, de... nekem megéri. Egyébként az volt a döntő, hogy a tanár úr tartja. Ha más tartaná, valószínűleg nem mennék el rá. Maga a téma annyira nem érdekel, de remélem, hogy úgy fogja előadni, ahogy órán csinálná, teljesen érthetően. Ha mégis teljes lenne bennem a sötétség, szerintem végő kétségbeesésemben megkérném, hogy mondjon már róla valamit, de piszkosul kellene az az ötös.......
Az utolsó két szakmai ugyanezzel a tanárral már nem volt olyan vészes, bár tény, hogy a programozás gyakorlati része mindig is jobban ment.

Kedd: Hármas lett a matekom. Nem vagyok vele elégedett, de szomorú sem vagyok miatta. Két pont kellett volna a négyeshez... Irodalmon Arany balladáiból írtunk, szerintem jól sikerült, bár inkább nem mondok semmit, mert fogalmazásszerűen írtuk, és ezek mindig rosszabbul sikerültek, mint gondoltam. De idén más tanárunk van. Terjedelemre megvan, csak a tartalom nem tudom, mennyire elég neki.  Magyar után írtunk németből is, ami szerintem katasztrófa. Már lassan egy hónapja a feltételes mondatokat vesszük, de mikor múlt idejű mondatot kell feltételesbe tenni, három igével, teljesen bepánikolok, és elveszek. Azért egy négyesnek már örülnék.
Délután elmentem a tanár úr előadására. Éreztem, hogy semmit nem fogok érteni, így mikor első óra után a folyosón összefutottam vele, elkaptam, és megkérdeztem, hogy segítene-e írni róla valamit, hogy megkapjam az ötöst. "Persze, órán átbeszéljük majd." Ötkor kezdődött az előadás, minden info tanár végighallgatta, másik suliból is jöttek kb tízen, a mi sulinkból is 3-an, meg 4-en voltunk az osztályomból. Kell az az ötös... Két tanár tartotta az előadást, a tanár úr, és egy másik, nemrég végzett tanár. Utóbbi olyan szinten unalommal a hangjában adta elő amit kellett, hogy az embernek kedve támadt öngyilkosnak lenni tőle, elharapta a szavakat, semmit nem értettem, sőt, untam. Ellenben a tanár úré, ahol mindent értettem, hihetetlen, hogy tudja ennyire könnyen befogadhatóvá tenni. Aztán a tanári asztalhoz kellett mennünk, és hát nekem nagy szomorúságomra [irónia] csak a tanár úr mellett jutott hely. Végig ott álltam.
Előadás végén - a mi osztályunk 4 embere lépett le először -, a 6 tanár+másik előadó a tanári asztalnál maradt, a maradék 10-13 gyerek társaságában, én elmentem hátra a kabátomért, hátrajött a tanár úr is. Kaptam is az alkalmon, megkérdeztem, hogy csütörtökön akkor írunk-e dolgozatot, mire bólintott, de olyan mosoly kíséretében, hogy azzal gyilkolni lehetne. Aztán osztálytársam is rákérdezett, hogy akkor segít-e majd írni az előadásról valamit. Persze, segít. Vicces volt, ahogy 7 tanár elöl van, meg a 10 gyerek, mi 4-en pedig a tanár úrral "szövetkezünk", az ötösünk érdekében. :)

Szerda: Huh. Hát, igazából elég semleges nap volt. Nulladikban kezdtem a német fakt miatt. Nagyon kellett erőltetnem a szemeimet, hogy ne csukódjanak le. Betett ez a tegnapi későn hazaérés, későn is tudtam elaludni, korán is keltem... 
Tesin a tanár úr - végre - leosztályozta a kosártudásunkat, én hármast kaptam, de négyest adott volna, csak az utolsó dobásomnál olyan szinten elcsesztem a lépést, hogy maradt a hármasnál inkább. Nem is érdekel különösebben, tesiből világ életemben 3.0-s átlagom volt. Legjobb esetben 3,33. A német dolgozatom négyes lett, ami eléggé kiborított, mivel három ponton múlott az ötös. Még azon az órán írtunk egy másikat is, mivel kíváncsi volt a tanárnő, mennyival jobban írjuk meg úgy, hogy előtte átbeszéltük az előző dolgozat hibáit. Szerintem nem sikerült rosszul, de hát majd kiderül. 

Ti hisztek a Sorsban? Én igen. Volt egy tanár, aki külsőre tetszett, amúgy nem. Régebben nagyon sokat láttam, szinte mindig belebotlottam, még a városban is. Most viszont, mióta érzem, hogy több van a "legújabb" tanár úrnál, őt látom nagyon sokat. Ma szinte minden szünetben láttam, eddig egyáltalán nem. És nem arról van szó, hogy rá figyelnék, mert szokásom mindig minden szembejövő tanárra ránézni és köszönni. Furcsa. Na de mindegy.

A  másik téma, amiről szeretnék írni, hogy a szerdai nap se legyen túl rövid (:D) a korkülönbség. Furcsa lehet, de engem soha nem érdekeltek a korban hozzám illő fiúk. Talán még általánosban, de az ugye nem volt komoly. Volt már a képben egy 32 éves férfi - akit mikor megláttam félmeztelenül, ki is ábrándultam belőle, olyan szinten ápolatlan -. 24 éves fiú, 31 éves férfi, és a tanár úr is 30-32 körül van, ha jól matekoztam. Nem mondanám magam apakomplexusosnak. Utánaolvastam a kialakulásának az okainak, de nem zaklattak szexuálisan, apa még él, és megkapom tőle a kellő figyelmet, törődést is, tehát azt sem igénylem mástól. Nem is apát keresem egy férfiban, sőt, ez szerintem igazából elég beteg dolog. Mármint, én nem tudnék együtt lenni egy férfival úgy, hogy apámat látom benne. Egyszerűen csak komolytalannak, kisfiúnak látom a korombelieket (én 18 vagyok, korombeli alatt értsük 18-23 között, mondjuk). Engem olyan fiúk vesznek körül a suliban, akik között úgy érzem, mintha a fiaim lennének, és én lennék egy egyedülálló anya, aki nem bír velük, mindig ordítanak, és óvodás szinten viselkednek. Közismert tény, hogy a nők előbb érnek, szóval tudjuk be ennek. Nekem egy komoly férfira van szükségem, nem egy kisfiúra. Nagyon sokáig kiakadtam azon, hogy minden lánynak, még a legrondábbaknak, leghülyébbeknek is van barátjuk, sőt, gyakran váltogatják is őket. Ma már ez nem idegesít, úgy gondolom, ennek az lehet az első számú oka, hogy nincsenek különösebb elvárásaik. Legyen farka, aztán kész. Az ilyen életkorú fiúknak a 98%-ának is tök mindegy, kivel jön össze, csak elmondhassa, hogy neki van NŐJE. "Megyek a nőmhöz". Olyan undorító, gyerekes ez a megfogalmazás. Lehet, hogy ha én is lejjebb adnék az elvárásaimból: kellő komolyság, intelligencia, határozottság, nekem is lehetne valakim. De nekem olyan nem kellene.

Csütörtök: Kikaptuk az Arany János fogalmazásunkat irodalomból, ami az osztályból nekem sikerült a legjobban, ötös lett a tartalom, és a helyesírás is. Nagyon meglepődtem, mert tényleg mindig nagyon rossz fogalmazásokat írtam. Most meg még "Szép munka!" megjegyzést is kaptam. Szerintem a keddi Ember tragédiája dolgozatom nem fog így sikerülni, de hát majd meglátjuk. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a mostani maximális dolgozatom után ne okozzak csalódást se magamnak, se a tanárnőnek. 
Törin témazárót írtunk, amire nem tanultam, mivel az osztályfőnök szokása olyan dolgozatot összeállítani, amihez semmi órán megszerzett tudásra nincs szükség, források alapján kell dolgozni. Most is ez volt, biztos egyes lett.
Tesin távolugrottunk, magamhoz képest jól teljesítettem, de még így is csak kettest sikerült összeugrálnom. Na de mindegy, a tesi soha nem érdekelt különösebben.

Péntek: Hihetetlenül jó napom volt. Jó, első két órában nagyon szenvedtem, a harmadik viszont feldobott. Tanár úrral voltunk, és ezzel mindent elmondtam. Megfogadtam, hogy nem fogok novellákat írni róla a blogomra, mert biztos sok embernek unalmas már. A lényeg, hogy óra után nagyon jó kedvem lett, amit most a szakmai sem tudott elrontani, sőt, két dolgozatot is írtunk, és mindkettő erős hármas lett. És csak azért, mert megfogadtam a tanár úr tanácsát, hogy ne görcsöljek rá, mert sokkal rosszabb lesz csak. Ma ez összejött, próbálom ezt tartani hétfőn, kedden és csütörtökön is, nem tudom, mennyire fog összejönni, mert azért sok erőt adnak az ő órái. 
Hat órám lett volna, de hetedikben az október 23-i műsort kellett megnéznünk. Ritka szar volt az idei, de legalább nem volt hosszú. Suli után elszaladtam még a lovas boltba, vettem egy új kesztyűt, mert már kezdtem unni, hogy az előzőnek minden ujja ki van szakadva. Imádom az újat.