Hétfő: Tegnap este ígéretet tettem magamnak - és másnak is -, hogy tenni fogok - többet - annak érdekében, hogy jobban teljesítsek szakmai órákon. Az a beszélgetés nagyon felspanolt, reggelre nem felejtettem el az ígéretem, szóval szokásomtól eltérően, nem hisztizve öltöztem, nem nyafogtam a 4 szakmai órám miatt, sőt, nagyon túl voltam pörögve. Ráadásul még sikerült is tartanom a fogadalmam! Infon nem lettem ideges a feladattól, bár nagyon könnyű volt tényleg. Az elméleti órán végig rendesen jegyzeteltem, egyszer sem feküdtem rá a padra, és ha nem is 100%-ban éles kép, de egy 70%os élességű megmaradt bennem az óra anyagáról. A múlthét hétfői dolgozatom egyébként hármas lett, nemtudom, ez mennyire tudható be a tanárnő jóindulatának, a füzetemre pedig egy ötöst kaptam, egyébként nem tudom, mire, talán csak azért, mert minden anyagom megvolt, és ezért eltekintett a rajzaimtól... Az utolsó két gyakorlati órán sem kezdtem bele a szokásos "nem értem, leszarom" hisztimbe, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy a tanárnő végig magyarázta a feladatot, és csak másolnunk kellett a tábláról. Második órán kaptunk 5 önálló feladatot, amiből 3-at 10 percen belül megoldottam, az utolsó kettőről gőzöm nem volt, miután a tanárnő elmagyarázta, utána sem. Szerintem az osztályfőnökünk - mivel neki panaszkodtam erről a tantárgyról - beszélhetett vele, de ma teljesen máshogy viselkedett a tanárnő, ha valamit nem értettem, nem bunkózott, hogy akkor mehetek kiiratkozni és mit keresek itt, hanem normális hangnemben elmondta, mit kellene csinálni. 

Kedd: Hát én megtáltosodtam. Kikaptuk a német dolgozatot, ami ötös lett, illetve a szódolgozatom is ötösre sikerült. A két héttel ezelőtt írt szakmai dolgozatom is ötös lett - amit sejtettem, de esélyes volt, hogy négyes lesz. Lényeg, hogy ötöst kaptam, bár jóindulatból, mert azért alá volt húzva. A töri dolgozatomról viszont jobb említést sem tenni, katasztrófa lett. De hát ezt már csütörtökön tudtam. Még nem kaptuk ki, de elég kiábrándító, hogy mindenből csupa jó jegyet kapok, erre egy idióta történelem lerontja az átlagom... 

Szerda: Ma ismét nulladikban kezdtem a német miatt. Megint alváshatáron voltam. Tegnap nem írtunk magyarból, mert késett a tanárnő, így átcsúszott mára a dolgozat. Pont ezért - mivel kedden hiányos volt a tudásom - nem is tesiztem, inkább olvasgattam a füzetemet. Matekon is írtunk volna a logaritmus azonosságaiból, viszont azt szerencsére - vagy nem? potyaötös... - elfelejtette a tanárnő. Utána jött a magyar, amin baromi nagy szerencsém volt, ugyanis három témát kaptunk kidolgozni, padsoronként: férfi és nő viszonya, szerkezet, eszmék. Én az eszméket kaptam, amit szerettem volna. Csak úgy folytak a szavak a tollamból, megérte bemagolni azt az alig egy oldalt. Írtam még a mű keletkezéséről is (Az ember tragédiája), így kitudtam tölteni a minimumot, a másfél oldalt. Viszont ahogy a múltheti Arany esszére, erre sem mondok inkább semmit: szerintem jól sikerült, de sose lehet tudni, mit, és hogyan értékelnek a tanárok. Irodalom után még várt rám egy duplanémet... ó, je. Két dolgozatot is írtunk: mindkettő csak szódolgozat. Az utolsó 20-30 percben igazából nem csinálam semmit, mivel gyorsabban oldom meg a feladatokat, mint a többiek, mire én végeztem, ők a felénél tartottak. Kérdezte a tanárnő, szeretnék-e csinálni újat addig, de megköszöntem, és visszautasítottam ez ajánlatot :D. 
Nagyon ráhúztam erre a szünet előtti utolsó hétre, azt hiszem, megérdemelt lesz már az az őszi szünet...

Csütörtök:Nem írok az első óráról. Nem. Nem fogok. 
Egyébként ma semmi érdekfeszítő dolog nem történt. Kikaptuk a történelem témazárót, ami hatalmas megdöbbenésemre hármas lett. Pedig szent meggyőződésem volt, hogy még ahhoz is a tanárnő jóindulata kell, hogy egyáltalán az egyest ráírja... Aztán tulajdonképp ennyiből állt a mai napom. 

Péntek: Szünet van. Istenem, végre, szünet van. Komolyan nem hiszem el. Borzasztó napom volt. Matek előtt trollkodtam kicsit osztálytársam füzetével - ceruzával írtam bele, ő nem tudta, hogy én voltam -, és órán kezdte el kiradírozni, mire a tanárnő szólt neki. Ő pedig szépen elmondta, hogy valaki írt a füzetébe... mire a tanárnő kiakadt. Nagyon durván. Nem vallottam be, majdnem halálfélelmem volt. A belső szerveim is remegtek, annyira féltem, hogy mi lenne, ha bevallanám. Nem volt szükségem egy fejmosásra. Egyszerű diákcsíny volt, ő meg torokra ment miatta, rögtön kár volt kiradírozni, mert írás alapján kideríthető lett volna, hogy ki írta, meg ha senki nem vállalja fel, nehezebb dogát állít össze... Komolyan tiszta ideg voltam, egész órán stresszeltem ezen, óra után pedig köhögtem, viszont az idegtől majdnem minden kijött a gyomromból... sikerült visszanyelnem. A következő óránk a tanár úrral volt, nem csináltunk semmit, de az első 20 percben nem tudtam leállítani a lábam mozgását, és rendesen remegett a kezem. Nagyon durva. Óra végére sikerült megnyugodnom.