Hétfő: Lehet velem van a gond, de én már vártam, hogy vége legyen az őszi szünetnek, ugyanis halálra untam magam. De aztán ma reggel eszembejutott, hogy basszus, hétfővel kezdünk, 6-ból 4 szakmai, lehetne inkább szünet... de hát ha menni kell, menni kell. Annyira egyébként nem voltak vészesek a szakmaik, bár a rendszer akadozott, mindig lefagyott a program, de hát ez van. Én nem bántam, hogy nem tudtunk rendesen dolgozni. Bioszból dolgozatot írtunk, amire egész szünetben tanultam - igen, szünet és tanulás egymás mellett leírva - és ez meg is hozta a gyümölcsét, ötöst kaptam. Picit be is paráztam a biosztól, már most, középszinten hihetetlenül brutális: mitokondrium, endoplazmatikus hálózat, plazmolízis... ezt is nehezen tanulom meg, mi lesz velem egyetemen? 

Kedd: Ritka szar nap volt. Kezdődött ott, hogy esős nap volt. Alapjában véve szeretem, ha esik, de ez a mai olyan nyomasztó eső volt. Egész nap nem látszott a Nap. Biosszal kezdtünk, kikaptuk a dolgozatokat. Aztán matek. Dolgozatot írtunk, és szerintem úgy basztam el - elnézést a szóhasználatért - ahogy csak lehetett. De hát több, mint 1 hete nem matekoztam... Irodalmon megbeszéltük a negyedévi figyelmeztetőket és dicséreteket, én dicséretet kaptam. Aztán meg kiakadt a tanárnő, mert az osztályból egy ember olvasta el Mikszáth 3 novelláját. Szóval holnap valószínűleg felelünk vagy írunk az életrajzából, és novellaelemzésből. Juhú! A német is "csak úgy" eltelt, holnap abból is két dolgozatot írunk, csak hogy teljes legyen a boldogságom. Infon már eléggé kivoltam idegileg, és mikor óra elején elmondta a tanárnő, hogy hogy kell megoldani a feladatot, én figyeltem, míg osztálytársam folyamatosan panaszkodott nekem, hogy ő ezt nem tudja. Hát mondom, talán ha figyelnél... Fél óra múlva megkérdezte, hogy hogy kell azt a feladatot, amit óra elején a tanárnő szájbarágósan elmondott ötször... nem segítettem neki, sőt, hangosan jegyeztem meg, hogy pont úgy, ahogy a tanárnő óra elején elmagyarázta, talán figyelnie kellett volna, nem hisztiznie... remélem, a tanár hallotta azért, és picit feljebb csusszantam a szimpátia-létráján, mert figyeltem. Na de a következő szakmai óránk! 24 fiú közt voltam egyedül lány. A mögöttem ülő osztálytársam végig lökdöste a székem, a lábával tolt előre, mire előrébb vittem a padot - szerencsére első padban ültem, így addig húztam, amíg a terem fala engedte -, akkor azonban elkezdtek galacsinnal dobálni. Ez nem az a dobálás volt, mikor valakit utálnak, és azért dobálják, hanem mert ennyire faszfejek, és nem tudnak nyugton maradni 45 percig... Szóval 90°-ban elfordítottam a padot, magam elé vettem a táskám, barikádnak, és írtam tovább. Ezután folyamatosan kommunikálni próbáltak velem... mindhiába. A kiakadásom egyébként mindkettejüknek 1-1 szaktanárit ért, szóval lehet köcsögség, de büszke vagyok magamra. Remélem, tényleg megkapják... Óra után persze még én voltam hisztisnek elkönyvelve, de már nem lepődök meg rajta. 
Sokszor elgondolkodok, hogy szakmai órákon - órától függően 11/24 - fiúval vagyok együtt, akik 17-19 évesek, vagy hirtelen lett 11/24 fiam, egyikük sem több, mint 3 év....

Szerda: Szoktam olvasgatni a horoszkópomat. Igazából elég meglepő, de nagyon sokszor tökéletesen leírja a napomat előre. Hát, a mai nem jött be. A november havi horoszkópom szerint a mai nap szerencsenapom volt, vagy mi. Hát... nekem nem úgy tűnt. Irodalmon dolgozatot írtunk: mindent tudtam, ami Mikszáth, na de kérdezett a tanárnő egy novellájáról is: szereplők neve+foglalkozásaik, a táj szerepe... elolvastam a novellát. Esküszöm, még elemzést is olvastam róla! De honnan gondoltam volna, hogy majd fel kell tudnom sorolni a szereplőket? Nagyon csúnyán belefog rondítani ez a mai dolgozat az eddigi, 5.0-s átlagomba. Aztán a német... Passiv mondatokból írtunk. Nekem ment a legjobban órákon, mindig 4-5 feladattal előrébb voltam, hibátlanul dolgoztam: csak a múlt idős alak nem passzolt általában... és a dolgozatom is ezen bukott el: hogy nem tudtam a múlt időt. Ami nem kifejezetten az én hibám, ugyanis rengeteg olyan ige volt, amit előtte még csak nem is hallottam, akkor meg hogy szopjam ki a kisujjamból a múlt időt? Kicsit nyugtat a tény, hogy mindenki másnak rosszul sikerült, elméletileg újra fogjuk írni. 
Töri után pedig spicliskedtem kicsit: elmeséltem az ofőnek a tegnapi órát, meg úgy ámblokk a többi szakmait is, három fiút húztam csak bele a szarba, mert amúgy a többiek normálisak, és ők is azok, ha nincs ott mindenki. Tehát ha a 3 főből 2 hiányzik, a harmadik egyedül normális. Elmondtam, hogy én figyelnék, de... - de nem hagynak - fejezte be helyettem a mondatot az ofő. Nem nagyon tetszett neki, hogy így viselkednek, az arckifejezéséből ítélve, osztálytársam a folyosón összefutott vele, ő is megkérdezte tőlem, hogy mit beszéltem vele, mert nem tűnt túl boldognak...
Nem félek... egyáltalán nem félek attól, hogy a fiúk mit fognak reagálni. Tudtukra adtam, hogy haragszom rájuk, meg a többi. Két hónapja folyamatosan nyelem a hülyeségeiket.

Csütörtök: Fuh. Úgy tűnik, ez a hetem ilyen... fos. Első órán nem csináltunk semmit, szóval tíz perc alatt elmagyaráztam az IP-számítást az osztálytársamnak, majd aludtam. Éjjel ugyanis csak 3 órát sikerült, nem tudom, mi van velem a héten... A többi órán pedig folytattam a padonfekvést. A német dolgozatom hármas lett, de nem írja be a tanárnő a jegyeket, kedden újraírjuk. Itthon pedig nekiestem a szakmai házimnak, egy órán át szenvedtem vele, de semmi nem jött ki jól benne, szóval elküldtem a tanárnőnek, megírtam hogy egy órája szenvedek vele, de semmi... felbaszott. Rendesen. Szóval nem írok róla többet, mert csak megint idegbeteg lennék.
A héten van a negyedévi dicséretek- és figyelmeztetések kiosztása, eddig két dicséretet sikerült bezsebelnem, irodalomból és nyelvtanból. Érdekes, hogy tavaly a négyesért kellett felelnem, más tanárnál, most 5.0 vagyok...

Péntek:Hihetetlen kiábrándító ébredésem volt. Ugyanis a pénteki napról álmodtam. Nem, nem előre megálmodtam, hogy mi fog történni, csak álmomban lezajlott a pénteki nap: a szakmait ellógtam, viszont korizni elmentem, mert kell a tesi ötös. Nyugodtan feküdtem vissza reggel 5.15-kor, mondván végre szombat van, aludhatok tovább. Még az is eszembejutott, hogy tegnap mondta a tanár úr, hogy majd pénteken megbeszéljük a dolgozatokat (ami mindenkinek ötös lett, ezt még csütörtökön megmondta). És hát honnan tudnám, hogy ötös lett, ha nem beszéltük meg? Szóval szombat van. Aztán valahogy bevillant, hogy rohadtul péntek van, és öltöznöm kellene. 
Nem volt vészes nap, olyan átlagos volt, tesin és fizikán koriztunk, aztán így kb. ennyi. Az ötösömet viszont a tanár úr nem írta be. A többieknek beírta, csak nekem nem. Lehet, hogy átsiklott felettem az e-naplóban, vagy valami, de már írtam neki, hogy miért nem írt be jegyet. Azt mondta utánanéz, és majd jelentkezik. Valamiért úgy érzem, ez olyan jelentkezés lesz, hogy csütörtökön rákérdezek, hogy akkor mi van?! De ne legyen igazam.