Első szabadnapom délelőttjét azzal töltöttem, hogy kutattam a megfelelő css kód után. Négyet találtam, de ez fogott meg legjobban. LindaDesign-os. Talán ami nem tetszik benne, az a rohadt széles blogrész, de majd korrigálom. Talán. Egyelőre viszont semmi hangulatom belenyúlkálni, eléggé leszívta az agyam, hogy egész délelőtt csak kódokat láttam, kódokban gondolkodtam, meg ilyenek. 
A menühöz kitettem egy havas tájat. Ha már nálunk nem esik, legalább a blogomon lássak havat. 

Délelőtt - a nagy kódkeresések közepette - természetesen nem bírtam ki, hogy ne chateljek az osztálytársaimmal, és dörgöljem az orruk alá, hogy jobb dolgom van, mint nekik, és rendes osztálytárshoz méltón óránként érdeklődtem, hogy milyen érzés "x" órán lenni. Szerettek. 
Kikaptuk ma a biosz dogát, ami nagy meglepetésemre ötös lett. Rengeteg olyan kérdés volt, amiről nem esett szó órán, szóval a józan paraszti eszemet kellett használnom, háromszor is átszámoltam a pontjaimat, de mindig pont határra estem. A megérzésem azt súgta, ez most nem sikerült jól, és négyes lesz. Mondjuk lehet, hogy csak gyenge ötös, vagy x,5 pontom lett, fél ponttal az ötöstől, ezért jóindulatból megkaptam. Nem tudom. Végülis felesleges rajta kattogni, a lényeg az 5. 
A szakmainkat is kikaptuk, ami nem okozott különösebb meglepetést: négyes lett. Jobban örültem volna egy ötösnek, de éppen lehetett volna hármas is, szóval annyira azért nem rossz ez a 4-es.

Most pedig azon gondolkodok, hogy osszam-e meg azt a lovasok.hu-n, hogy mekkora változás következett be az életemben a lovaknak - különösen egy lónak - köszönhetően. Azt hiszem, ezt a történetet még talán a blog első napjaiban itt is megosztottam, de ha felkerülne lovasok.hu-ra, mindenféleképpen megosztanám itt is a linket. Nem mondanám, hogy az én rajongásom a tipikus kislányos rajongásból fakadt... a lovak kigyógyítottak egy betegségemből. Mert ilyen igenis létezik.