Ma volt osztálykarácsony. És én egyébként az a fajta vagyok, aki nem tudja értékelni azt, hogy egyáltalán kap valamit, meg ilyenek... úgy vagyok vele: igenis legyen benne egy kis személyesség, amire ránézek, és tudom, hogy én jutottam eszébe annak, aki húzott. A tipikus parfüm, csoki ajándékoktól a falra tudok mászni...

Na de amit ma kaptam! Semmi személyes, de hát istenem, úgy örültem neki:D Nagy táblás oreos milka, kis táblás meggyes milka (a két kedvencem<3), schokobons, m&m's, twix, mars, snickers, mandarinok meg 2 banán.. Belenéztem a tasakba, és csokihegyek. Még egyet se ettem meg. Valahogy most nem kívánom. De csokinak ennyire régen örültem már:D. 

Aztán jött az ofő kiakadása. Már megsem lepődtünk rajta. De kezdem az elején. 
Tavaly kiborult, mert nem álltunk oda elé osztályszinten, és nem mondtuk neki, hogy kellemes ünnepeket. Ajándékozás után felállt, kiment a teremből, becsapta az ajtót, de még visszakiabált, hogy további jó szórakozást, reméli, jól érezzük magunkat. Rengeteg iróniával. Rögtön kapcsoltunk: biztos az a baja, hogy nem kapott az osztálytól ajándékot, csak attól, aki őt húzta... Két szülő riasztva is lett, hogy vegyen már gyors valamit. Vett, behozta, de ofőt nem találtuk. Már minden osztály lelépett, mi meg vártunk az ofőre, aki vörös fejjel, idegbajosan berontott az osztályba. Átadtuk az ajándékot, kellemes ünnepeket, minden. Erre ő konkrétan lebaszta a padra az ajándékát, és ordított egy sort, hogy komolyan azt hittük, ez a baja? Nem, neki az volt a baja, hogy nem mondtuk neki osztályszinten, hogy kellemes ünnepeket kívánunk. 
A tavalyi esetből tanulva, idén kapott egy nagy csokor virágot, meg mondtuk a sablondumát. Minden oké volt, megvolt az ajándékozás, minden. A suli háromnegyedének ma csak 3 órája volt, nekünk 4. Osztályfőnök asszonyunk pedig gondolta ő milyen jófej lesz, nem tart szünetet 3-4. óra között, így 15 perccel korábban eljöhetünk. Igen ám, de szoktunk ajándékot adni a tanárainknak, és nem mindet sikerült elkapni 3. óra előtt, így ketten kimentek volna átadni 3. óra utáni szünetben. Az első emberrel - aki a matek tanárjának adta - még nem is volt különösebb gondja az ofővel, kiengedte, csak siessen. Aztán felállt egy másik is, hogy még a magyar tanárunknak is oda kell adni. Itt jött a kiborulás: zene kikapcs, akkor menjetek szünetre, nem mehettek el 15 perccel korábban, majd kiviharzott a teremből. Becsöngetéskor jött vissza, hogy akkor lehet menni haza. Hm, hát... okay. 
Szerintem klimaxol. Vagy nemtudom.