Valaki árulja már el nekem, mi értelme a Valentin napnak? Csak mert szerintem semmi. És ezt most nem azért mondom, mert jelenleg épp nincs senkim, akivel tölthetném, és egy irigy kutya vagyok, nem, erről szó sincs. Tavaly a barátommal letisztáztam, hogy az én szótáramban nincs olyan, hogy valentin nap. Ismeretlen fogalom számomra. Mert ez az egyik legundorítóbb "ünnepnap" szerintem. Felmegyek Facebookra, és kész csoda, hogy a laptopom nem romlik el attól a töménytelen mennyiségű nyáltól, ami ott van... 
Vagy csak én látom így? 
Szerintem ha valaki szeret valakit, azt nem csak február 14-én szereti, egy amerikából átvett dolog miatt. Ha valakit szeretek, akkor azt minden nap ugyanúgy szeretem, és nem fogok neki csokit, bonbont venni, és nem várom el tőle, hogy plüsst, csokit, vörös rózsát, gyertyafényes vacsorát intézzen nekem, mert nem személyes. Valentin napkor a fél ország romantikázik, mindenhol szivecskék, meg nyál. 
Épp ezért nem szeretném, hogy a majdani férjem Karácsonykor vagy Valentin napkor kérje meg a kezem, mert annyira sablonos. Úgy gondolom, sokkal több érzelem és romantika van abban, ha az embert a párja egy random napon lepi meg egy vörös rózsával bonbon kíséretében, romantikus vacsival, sétával... Pedig nem vagyok egy nagy romantikázós lány, tehát én nem igénylem az ilyen dolgokat, meg egyenesen gyűlölöm, ha költenek rám, de ez a Valentin nap...
Én nem tudok elérzékenyülni attól, ha az aktuális párom tesz valamit Valentin napon, mert az az érzés van bennem, hogy azért teszi, mert kötelező, és mert úgy gondolja, ez az elvárás... holott nem. Ha mindenáron megakar lepni, tegye azt akkor, amikor nem számítok rá, amikor látja, hogy minden összegyűlt fölöttem, és szükségem van a kikapcsolódásra. Ne akkor, amikor egy dátum erre utasítja...
Mindegy is, én nem látom értelmét, de ha valaki tartja, annak sok boldogságot, meg minden. 
Nekem ez csak egy keddi sulis nap volt.