Végem. Nem tudom végigcsinálni ezt a hetet. Minden nap tanultam fél oldalt szakmaiból, amiből csütörtökön írunk dolgozatot, tegnap estére mindent elfelejtettem. Úgy voltam vele, hogy ha nem tudom ma sem megtanulni, nem megyek be csütörtökön. Ezt a döntésemet csak erősítették a mai nap történései: irodalomból röpit írtunk, én tudtam majdnem mindent a Nyugatból és Adyból, egyetlen egy oldalt felejtettem el átnézni, Ady pályaszakaszait, illetve az Ars poeticát. Na, kitaláljátok, mik voltak a kérdések? Ady pályaszakaszai, Ars poetica. Ja, meg a Nyugat első nemzedékéből felsorolni 5 személyt, de azzal meg nem megyek semmire, mivel a másik két feladatom tök 0. És ez - hogy tanulok, de ami kimarad, vagy nem gondolom lényegesnek, de persze csak az van a dogában - múlthét kedd óta harmadszor fordult már elő. Múlthét kedden az irodalom témazáró, amiben semmi nem volt, amit megtanultam, pedig arra is készültem 3 napot... Pénteken a szakmai, amire szintén rengeteget tanultam, és azok voltak a kérdések, amiket nem néztem át, mert úgyis csak kiegészítés, biztos nem lényeges... nem, a faszt nem. Belefáradtam már ebbe. Egy hét alatt ez így sok csalódás. 
Szóval holnap nem mentem volna be a szakmai miatt, de ha esetleg megtudom tanulni, persze bemegyek, mert miért ne, kapok egy jó jegyet. Ja. Közben közölte a tanárnő, hogy kell pótolnom holnap egy 2 héttel ezelőtti dolgozatot, magyarból kellene tanulnom, mert akiknek teljes 0 a mai dolgozatuk, felelni fognak, és akkor van 30 német szó (névelőkkel együtt, hogy még könnyebb legyen. irónia). Ja, és németből nem ám csak 30 szó, de felelünk is az egészségből. Nyilván. Úgyhogy ezt a holnapi napot kiveszem, és próbálok itthon tanulni a pénteki dolgozatokra (ami két szakmai, illetve a magyar lehetséges felelés). 

Remélem, minél előbb vége lesz ennek a totális felfordulásnak, meg dolgozatáradatnak, mert esküszöm, nem bírom. 

Lassan két hónapja, hogy lovagolni sem jutottam el (eleinte az időjárás miatt, majd edzőm sikeresen elszenvedett egy bokaszalag húzódást/zúzódást, ami nagyon lassan gyógyul neki...). Közben apám szervezett nekem lovazást, egy ismerősénél, akihez bármikor mehetünk, csak ugye a bármikor nem feltétlen bármikor, mert most hétvégén pl. apám nem ér rá. Egyik nap sem. Királyság. Más meg nem tud megnyugtatni olyan szinten, hogy visszaszálljon rám a nyugalom. Tele vagyok stresszel, amit nem tudok hogy leadni. De próbálkozom. Csak nehéz így, hogy nincs motivációm. Hetente járok lovagolni (legalábbis 1,5 hónapja jártam, december 30 óta lovat sem láttam). Minden héten az tartotta bennem a lelket, hogy nemsokára hétvége, és lovak, és nyugalom. 
Meghalok.