Az utóbbi két napomon olyan szinten vegyes érzések kavarogtak bennem, hogy még én is meglepődtem rajta, hogy ilyen is lehet egy nap. 
Hétfőn például fizikán kaptam egy ötöst, aztán szakmain mégegyet, és a hátam mögött még a tanár úr is megdicsért (egy osztálytársam kiakadt, amiért olyan jegyet kapott, amilyet, erre mondta neki a tanár úr - csak neki, én csak meghallottam -, hogy "Azért, mert ehhez a dolgozathoz hasonlítottam a többit. XY (azaz én) mindig nagyon szépet ír." Azért elkapott a büszkeség érzése, ami informatikán csak folytatódott, egész jól megoldottam egy feladatot az SQL nyelvről, amiről ma kiderült, hogy nem is dolgozat volt :(. 
Na, aztán a biosz betett rendesen. Tudni kell, hogy egészen eddig 5.0-s átlagom volt. Kedden az osztály dolgozatot írt, aznap én nem voltam, így ma pótoltam. Mentségemre szóljon, én készültem, de olyan kérdések voltak, amiket csak szóban mondott el. Tudom, csak a kifogásokat keresem. Én ketteskére tippelném a dolgozatom, ezzel lehúzva 4.53-ra, amit jövő héten javítok is. 
Újabb szakmai következett, honlapszerkesztés. Talán én lepődtem meg legjobban saját magamon, hogy milyen könnyedséggel oldottam meg minden feladatot, probléma nélkül. A mellettem ülő kérdezgette is, hogy "Jézusom, Te mit csinálsz?" (Sokkal előrébb voltam, mint ő), én meg csak zavartan annyit mondtam: "A feladatot...?" De én sem hittem el, hogy ennyire... gondolkodás nélkül megy, mintha belém lenne programozva, hogy mit kell írni.

A mai napom is egész jól kezdődött, töriből nem feleltünk, ez már elég a jó induláshoz :D Sőt, oszifő sem akadt ki különösebben, szokásától eltérően, amiért nem nagyon aktivizáltuk magunkat a válaszolgatásban. És... jött a matek. Dolgozat. 6 feladat, első 2 hibátlan, 2-t tudtam volna, csak nem néztem át óra előtt, az utolsó 2-ről meg fogalmam sem volt, hogy mi, hogyan, és miért. Hát, ez van. Kicsit odatett a hangulatomnak. Viszont aztán magyar jött, amin kikaptuk az Ady tézéinket, amivel sikeresen bezsebeltem egy irodalom, illetve egy magyar ötöst. Így vagyok irodalomból 4.53, szóval Kosztolányi Édes Annájára is nagyon rá kell gyúrnom. 
Szünetben felmentem iskolalátogatási papírért a titkárságra, ahova pont jött az igazgatónő is nyomtatni. Aki olvasta már régebben is a blogom, az tudhatja, hogy december környékén volt egy kis problémám egy bizonyos tanárommal, ami odáig fajult, hogy az igazgatói irodában kötöttem ki, panasztétellel. Azóta 1× már megtalált az igazgatónő, hogy minden okés-e, mert beszélt vele. Ez volt kb 1,5 hónapja. Ma pedig mikor meglátott, ismét rákérdezett: "XY, minden rendben?" Azért rendesen lesokkolt, hogy megjegyezte a nevem, pedig csak egyszer mondtam neki, hogy hogy hívnak, és csak egyszer beszéltem vele. De elmondhatatlanul jól esett, hogy így megjegyezte, és hogy érdeklődik, hogy minden rendben van-e. Komolyan, nagyon tudom értékelni az ilyen apró dolgokat is. 
Infon dolgozatot írtunk az SQL nyelvből, szerintem nem sikerült rosszul, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jó legyen, majd eldől, a tanárnőnek hogy tetszik. A lényeg, hogy nem lett tőle rosszabb kedvem, nem úgy jöttem ki óráról, hogy leszarom és nem érdekel. 
Aztán a német. Tudtam, hogy felelni fogunk, de nem tanultam rá. Na, kit hívott ki elsőnek? Engem. 7 téma közül kellett húznunk, ebből kettőről semmit nem tudtam volna mondani. Na, mit húzok ki? Az egyiket a kettő közül, meg egy fokkal jobbat. 
Végül egy kettest azért összemakogtam. 
A tanárt jobban lesokkolta, mint engem, szóval megnyugtattam, hogy a következő témával kijavítom. Úgy legyen. Ámen.