∞ 102. Kincsem2017.03.19. 21:05, mythos1998
Csodálatos film. Komolyan.
Nem vagyok az a típus, akit különösebben lekötnének a filmek. Persze, néhányat végignézek, de általában ha az első 20 percben nem fog meg, kikapcsolom. Na most, ezt egy moziban ugye nem tehetem meg, szóval sok választásom nem volt, végig kellett néznem.
A Kincsem egy magyar film, én pedig a magyar filmekkel még kritikusabb vagyok. Nem nagyon tudnék mondani jó magyar filmet. A Kincsemnek pedig brutális méretű marketingje volt, mert legdrágább magyar film, meg 72 nap forgatás, meg stb. De hát mivel szeretem a lovakat, meg minden, evidens, hogy megnézem az első adandó alkalommal. Viszont nagyon féltem, nehogy nagy csalódás érjen. Nem ért. Sőt. Nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam.
Meg nem mondanám a filmről, hogy magyar. Általában végigszenvedem azt a 1,5-2 órát, amíg tart egy film, és folyamatosan az órát nézem, de a Kincsem... egyszerűen más. Amint vége lett, azt éreztem, hogy akár most rögtön újranézném.
Mit várunk egy kosztümös filmtől? Komolyságot. Mit kapunk a Kincsemtől? Humort és komolyságot. Komolyságot és humort. A nézők (teltház!) egy emberként nevettek fel ott, ahol kellett, és egy emberként tartották vissza a lélegzetüket.
Kincsemről tudni kell, hogy 54 versenyen indult, és mind az 54-et megnyerte. Szóval minden versenyjelenetnél tudtam, hogy a végkifejlet az lesz, hogy Kincsem nyer, történjék bármi, mégis megtudták úgy valósítani ezeket a jeleneteket, hogy szorítottam Kincsemért, mintha én is fogadtam volna rá, és féltem, hogy nem ő nyeri.
A film elején, mikor Klara von Oettingen (Petrik Andrea) megüli - megülné - Kincsemet, ám a ló ellenszegül, Klara leesik, egyik lába kengyelben marad, és vonszolja maga után a ló, én féltem, bár lehet, ez abból adódik, hogy tudom, bármikor megtörténhet velem is.
Az összes pillanatnál, mikor Kincsem lovassal a hátán bakolt, ágaskodott, izzadt a tenyerem, mintha alattam történne ugyanez, fejben teljesen ott voltam a lovon, és próbáltam kordában tartani.
A végén viszont nekem.. túl sok volt a dráma. Persz egy szavam nem lehet, mert én nem tudtam, mi fog történni, tehát szerintem teljes mértékben kiszámíthatatlan volt, minimum ötféle befejezés lejátszódott az agyamban.
Miután vége lett, és elindult a stáblista, a nézők fele csak orrot fújt és szipogott.
Nagyon pozitívan csalódtam most, tényleg rettegve ültem be rá, mert magas elvárásaim voltak. Fantasztikus, nem tudok rá mást mondani.
|