Csodálatos film. Komolyan.
Nem vagyok az a típus, akit különösebben lekötnének a filmek. Persze, néhányat végignézek, de általában ha az első 20 percben nem fog meg, kikapcsolom. Na most, ezt egy moziban ugye nem tehetem meg, szóval sok választásom nem volt, végig kellett néznem.
A Kincsem egy magyar film, én pedig a magyar filmekkel még kritikusabb vagyok. Nem nagyon tudnék mondani jó magyar filmet. A Kincsemnek pedig brutális méretű marketingje volt, mert legdrágább magyar film, meg 72 nap forgatás, meg stb. De hát mivel szeretem a lovakat, meg minden, evidens, hogy megnézem az első adandó alkalommal. Viszont nagyon féltem, nehogy nagy csalódás érjen. Nem ért. Sőt. Nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam.

Meg nem mondanám a filmről, hogy magyar. Általában végigszenvedem azt a 1,5-2 órát, amíg tart egy film, és folyamatosan az órát nézem, de a Kincsem... egyszerűen más. Amint vége lett, azt éreztem, hogy akár most rögtön újranézném. 
Mit várunk egy kosztümös filmtől? Komolyságot. Mit kapunk a Kincsemtől? Humort és komolyságot. Komolyságot és humort. A nézők (teltház!) egy emberként nevettek fel ott, ahol kellett, és egy emberként tartották vissza a lélegzetüket.
Kincsemről tudni kell, hogy 54 versenyen indult, és mind az 54-et megnyerte. Szóval minden versenyjelenetnél tudtam, hogy a végkifejlet az lesz, hogy Kincsem nyer, történjék bármi, mégis megtudták úgy valósítani ezeket a jeleneteket, hogy szorítottam Kincsemért, mintha én is fogadtam volna rá, és féltem, hogy nem ő nyeri. 
A film elején, mikor Klara von Oettingen (Petrik Andrea) megüli - megülné - Kincsemet, ám a ló ellenszegül, Klara leesik, egyik lába kengyelben marad, és vonszolja maga után a ló, én féltem, bár lehet, ez abból adódik, hogy tudom, bármikor megtörténhet velem is. 
Az összes pillanatnál, mikor Kincsem lovassal a hátán bakolt, ágaskodott, izzadt a tenyerem, mintha alattam történne ugyanez, fejben teljesen ott voltam a lovon, és próbáltam kordában tartani.

A végén viszont nekem.. túl sok volt a dráma. Persz egy szavam  nem lehet, mert én nem tudtam, mi fog történni, tehát szerintem teljes mértékben kiszámíthatatlan volt, minimum ötféle befejezés lejátszódott az agyamban.
Miután vége lett, és elindult a stáblista, a nézők fele csak orrot fújt és szipogott. 

Nagyon pozitívan csalódtam most, tényleg rettegve ültem be rá, mert magas elvárásaim voltak. Fantasztikus, nem tudok rá mást mondani.

Péntek este tette ki az osztálytársam az osztályunk csoportjába, hogy mi a fizika házi dolgozat témája. Én pedig akkor eszméltem rá, hogy basszus, már csak 3 nap, és suli. Amit egyébként várok, mert utálok itthon lenni, de hát ez már egyéni probléma. 
Tegnap este kezdtem el írni ezt a bejegyzést, és még akkor, este 11 órakor nekiestem a fizika házidolinak: a röntgensugárzás. Kicsit aggasztó, hogy külön kérte a tanárnő, hogy nem csak hu.wikipedia.org-ot szeretne látni forrásmegjelölésnél, hanem több oldalról szedjük össze a dolgokat. De bármit írok be, a wikipédiával van tele az első oldal... vagy pedig nagyon tudományos oldalak, amiknél az első két szó után elvesztem a fonalat. Az meg egyenesen ledöbbentett, hogy a röntgensugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatásáról szinte semmi nincs, amit leírhatnék, csak olyanok, amiket józan paraszti logikából is tudok. De az meg kevés. Na meg szerintem már magában az megérne egy ötöst, hogy hiba nélkül, elsőre letudtam írni azt a szót, hogy karakterisztikus. Éjfél körül.
Na de az utóbbi 3 napban tört rám a filmezés iránti vágy. Pedig nem vagyok nagy filmezős, sőt, általában végigszenvedem a filmeket, 20 perc után elkezdem őket unni.

Szerda este kezdtem az Ostwind 2-vel, ami egy német lovas film. Eredetileg azért néztem meg, mert az első részt láttam magyarul, a második viszont csak TV-ben megy szinkronnal, én meg félrenéztem a csatornát, és kiderült, hogy pont nincs olyanunk, amin lenne. Szóval ezért néztem meg németül, német felirattal: hogy másnap megnézzem magyar szinkronnal, kíváncsiságból, hogy mennyire értettem meg a sztorit. Szerintem egyébként nem volt nehezen érthető, csak túl meseszerű.

Itt a nyári vakáció ideje. Mika-t hatalmas örömmel tölti el, hogy újból láthatja Szélvihart, ám megmagyarázhatatlan sebeket fedez fel a ló hasán. A lovarda a csőd szélén áll, így Mika nehéz szívvel ugyan, de úgy dönt, benevez számos, magas díjazású versenyre. Ám az edzések alatt feltűnik, hogy Szélvihar zaklatott, és többször is elszalad. Mika úgy dönt, követi fekete csodalovát egészen az erdő mélyére, ahol meglepetésben részesül: a bozótosból egy varázslatos, szürke kanca tűnik fel. Hirtelen egy idegen fiú, Milan is felbukkan, aki azt állítja, a kanca vele szökött meg. A fiú megígéri, hogy segíthet Mikának megnyerni a versenyt, de vajon van még idő megmenteni a lovardát?

Csütörtökön megnéztük egy barátnőmmel - az ország két külön pontján, de egy időben!:D - a Nagyfater elszabadul-t, mert állítása szerint Zac Efron hű, meg ha, hát én nem szerettem bele, sem a színészi teljesítményébe, sem magába a srácba. De Niro szerepe viszont szerintem nagyon jóra sikerült. 
Végülis a film adott egy kis önbizalmat. Lehet, hogy életem szerelme az esküvőjén döbben rá, hogy amúgy világ életében engem szeretett, ezért otthagyja az esküvőjét. :DD

Sosem tudhatod a nagyfater milyen extra igényekkel áll elő.
Jason Kellyt (Zac Efron) egy hét választja el, hogy feleségül vegye főnöke irányításmániás lányát, és így végre társtulajdonossá váljon apósa ügyvédi irodájába, amivel megkezdődhet kiszámítható, tökéletesnek tűnő élete. Azonban ez a szépen megtervezett jövő egy csapásra veszélybe kerül, mikor Jason szabadszájú nagyapja, Dick (Robert De Niro) csőbe húzza a mit sem sejtő ifjú titánt. Dick a felesége halálát követő napon arra kéri unokáját utazzon el vele Daytonába, ahová a feleségével jártak el minden évben, és ahol éppen a Tavaszi Szünet nevű, vad partijairól híres fesztivál zajlik.

Na de akkor nézzük már meg együtt a Rossz szomszédságot, mert ott is Zac, és azta. Úgyhogy péntek este azt néztük. 30 perc elteltével már szabályosan ideges lettem minden egyes csúnya szótól, káromkodástól. Olyan szinten erőltetett volt, hogy hihetetlen. A nő szájából meg egyenesen undorítóan hangzott. 

Seth Rogen és Rose Byrne egy házaspárt alakít, akik csecsemőjükkel egy békés kertes házba költöznek, ám pechjükre hamarosan a szomszédjukba költözik egy egyetemi társulás.

Ma pedig a Molly Maxwellt tervezem megnézni. 

Molly az egyik előkelő torontói magániskola diákja. A tizenhat éves, visszahúzódó lány kilóg társai közül, akik egymást igyekeznek felülmúlni a kreatív önkifejezés terén. Minden megváltozik, amikor a fiatal, jóképű angol tanár, Ben belép a képbe, és lehetővé teszi számára, hogy végre önmaga legyen. Molly váratlanul kivirágzik, miközben az ő diák-tanár kapcsolatuk egyre bensőségesebbé válik. Ám minden egyes lépéssel a szerelem felé azt kockáztatja, hogy mindenkit elidegenít magától, akit szeret.