Van egy osztálytársam, aki mindig tanul a dolgozatokra, mégis tök hülye. Lényegében ennyit kell róla tudni. Nagyon elhiszi a legtöbb órán, hogy ő igazi badboy, mert nem érdekli a tananyag, inkább beszélget a padtársával, vagy a telefonját nyomkodja, mondván az óra unalmas, meg unatkozik, stb. Aztán dolgozat előtt két nappal általában jelentkezik nálam, hogy küldjem már át neki az anyagot. Ma is ez történt. Hát, várhatja, hogy átküldjem. Ha órán játssza a nagyon laza csávót, akit nem érdekel az óra, akkor dolgozat előtt két nappal se érdekelje; csinálja úgy, mint a többi - ne figyeljen órán, aztán dolgozat előtt fényképezze le valakinek a füzetét, amiből kipuskázza. De nekem ne kaparjon itt a jegyzetemért.... nem csak 1-2 alkalommal csinálta ezt, minden egyes biosz-szakmai-német dolgozatnál ez van. Teljesen más a helyzet akkor, ha bukásra áll és sürgős neki a jó jegy, vagy ha csak néhanapján csinálná ezt. Másnak speciel gond nélkül adnám oda a jegyzetet, de neki már rohadtul nincs kedvem odaadni. 
Alapjában véve nem vagyok egy köcsög gyerek, aki sajnálná mástól a jó jegyet, vagy annak örül, ha más szar dogát ír, sőt, ha tehetem, segítek, de ez már kihozott a sodromból.
Kedd, szakmai óra. Én jegyzetelek, ő folyamat beszél hozzám, hogy mennyire unja, és még hány perc van csengetésig. Én meg egész órán csak azt hajtogatom, hogy "Kuss. Kuss. Hallgass már el. Csend. Kuss már!" Ő persze nem jegyzetel semmit, mondván abból, amit a tanár mond, semmit nem tud leírni, meg nem is érdekli, meg unalmas. Óra után meg jön hozzám, hogy adjam már oda a füzetem, hogy bemásolja... ki vagyok én, hogy más helyett írjak?! Nyilván ha ő is jegyzetelne, lekötné magát, és nem unatkozna.
Csütörtök, másik szakmai. A tanárral, akit nem bírok. Meg ő sem engem. Ugyebár síri csendben végigülném az órát, és jegyzetelnék, hogy véletlenül se köthessen belém, de drága osztálytársam ugyanazt csinálja: hány perc múlva csöngetnek, meddig tart az óra, meghalunk, unatkozok, nem érdekel. Én pedig csak azt, amit kedden: XY, Kuss! Vagy inkább nem is reagálok rá semmit, csak néha egy-egy "ühüm"-öt. 
Jogos lehet a kérdés, akkor miért nem ülök el mellőle? Hát, mert nincs hely máshol. Éljenek a kis termek, és a nagy létszámú csoportok. Többször is lebeszéltem már egy osztálytársammal, hogy megmenti az idegsejtjeimet, és beül mellém, de a fent említett osztálytárs valahogy mindig előbb ér be a terembe, mint az, akivel lebeszélem. 

Szóval most gondoljatok rólam, amit akartok, pont nem fogom neki megadni sem azt, amiből kedden a bioszt írjuk, sem a német anyagot. Talán figyelni kellene órán, vagy ha tényleg telibeszarja az anyagot, akkor nem előtte két nappal kuncsorogni jegyzetért...