2017.01.21. 23:44, mythos1998
Nem sokszor vagyok beteg, sőt, általában csak ilyen pitiáner kis dolog a bajom, mint egy hétköznapi megfázás. Amitől mindig bemegyek suliba, hogy ne maradjak le, estébé. Na de most! Jézusom, hát haldoklom.
Kezdődött szerdán. Nulladik német, általában már akkor is megszokott lenni a hangulatom, de nagyon nyomott voltam. Mindegy, betudtam a nulladiknak. Tesi. Nem öltöztem át, mert már kezdett fájni a torkom, tudtam, ha tesizek, csak még rosszabb lesz. Utána ofői. Igazából teljesen kiesett az egész óra. Törin már teljesen végem volt. Kínzó lassúsággal teltek a percek, lassabban, mint szoktak. Fájt a torkom, ha nyeltem, egész órán arra koncentráltam, hogy tartsam vissza a köhögésem, miközben támasztottam a homlokomnál a fejem, ami egyik pillanatban jéghideg volt, de két perccel később már grillezni lehetett volna rajta... egy lyukas, amin megint csak bámultam ki magamból, egy német, ami megint tök kiesett, és két magyar, amin már csak feküdtem a padomon, abban bízva, hogy nem most állt meg a forgásban a Föld, és hazajutok egyszer. Aztán buszon teljesedett ki az egész... mire hazaértem (50p) kegyetlenül elkezdett fájni a fejem.
Anya kamunak is hitte a betegségem, mivel szemmel látható nyomai nem voltak, csak fájt a torkom meg a fejem, de az piszkosul. Másnap reggel már fulladással keltem, és könyörögtem egy új tüdőért. Pedig nem dohányzom. Aznap nem mentem be, ahogy pénteken se.
Sőt, csütörtökön az ágyamon hasalva nyomtam a laptopom, és este 10 körül ébredtem fel, úgy, hogy ...csak úgy bealudtam. Pedig nagyon nehezen tudok elaludni általában. A lázam 37,8 és 38,5 között váltakozott, ami másnak biztos nem durva, de nekem, aki sose lázas, maga a halál.
Na meg kicsit azért bánom, hogy jelenleg nincs itthon működőképes mérlegünk. Kíváncsi lettem volna, hány kg-ot fogyok a napokban. Mivel hogy szerda óta egy kezemen megtudom számolni, mennyi mindent ettem: egy kis szendvics, 3 falat spagetti, 10 nyelésnyi sültkrumpli-hagymakarika-hús(bár az kevesebb), ma pedig egy vékonyka tortaszelet, és egy darab cordon bleu (de azzal is sportoltam fél órát, hogy minden lemenjen!). Máskor meg óránként eszek valamit... most meg az elmúlt 4 napban csak pár falatot, azokat is volt, hogy órákon keresztül. Plusz, hogy az ízlelőbimbóim is felmondtak, szóval tulajdonképpen bármit nyomnának le a torkomon, megenném, mivel csak annyit érzek, hogy csúszik le a nyelőcsövemen...
Tegnap meg még az orrom is szabira ment, anya pucolta a hagymát, és hát mi kell a hagymaszeletelés mellé? Sírás. Ott ültem én is az asztalnál, és fapofával ültem végig, nem értve, hogy hogy a francba nem érzem meg alig 1 méterről a hagyma szagát, mert annak ugyebár elég erős, jellegzetes a szaga... de egyáltalán semmi.
És akkor most mondjátok azt, hogy nem a halál határán állok :(. Kedden megyek vissza a dokihoz, szóval addig biztos nincs suli, aztán szerintem a jövő hetet megkapom végig. Ami azt jelenti, hogy szakmaikra valószínűleg bemegyek, mivel ugyebár csak 20%-ot lehet hiányozni róluk, én meg nem játszadozok ilyenekkel, ha lázasan, fuldokolva, de bemegyek. Mert sose lehet tudni, mit hoz a jövő: most tudok járni, de ha 2 hónap múlva eltöröm a lábam, és kénytelen leszek hiányozni "x" óráról, akkor beszoptam, és készülhetek az osztályozóra, ami szakmaiból mindig szívás. Úgyhogy szerda első 2, csütörtök utolsó 2, péntek első óra.
Szerintem inni sem iszok eleget, pedig szeretnék, de egyszerűen... nem tudok. Szörpön élek napok óta, a víztől rosszul vagyok, a teából csak a csipkebogyót, de drága falumban miért is lenne csipkebogyótea? Szóval forrócsoki (biztos sokat számít:"""D) meg málnaszörp. Napi 1liter környékén. Benyomtam egy fél citromot is, csak úgy magában (mert amúgy soha, semmi nem teszi tönkre a fogzománcom...). Eszméletlenül szeretek mindent, ami savanyú, tehát én személy szerint nem értem, minek a citromhoz cukrot enni, magában is isteni. Szerintem. Meg ugye C-vitamin, stb. Csak azért elég érezhető már evés közben is, hogy nem épp jótékony hatással bír a fogzománcra.
Oké, befejeztem. Egy órája írom ezt a bejegyzést, rengetegszer megálltam pihenni, mert még ebben is kifáradok. Bocsi a kuszaság miatt, fogjuk rá a lázra.
UI: bocsi, hazudtam. ettem még sok-sok gyógyszert is!