Lehet, hogy csak én nézek rá mindig rosszkor a tévére a délelőtt folyamán, de mindig Szász Emese, Hosszú Katinka és Szilágyi Áron győzelmét- győzelmeit mutatják. Egyenesen undorítónak tartom ezt... Tényleg minden tiszteletem az övéké, megérdemlik, hogy naponta ötmlliószázhuzonnyolcezerkilencszázhetvenháromszor (5.128.973 alkalommal) levetítsék a győzelmüket, de hahó, nem csak ők az eddigi éremszerzőink! Van nekünk egy Imre Gézánk, aki ezüst érmet nyert, illetve egy Kenderesi Tamásunk, aki még csak 19 éves, de olimpiai bronzot nyert. Ők hol kapnak helyet? Persze, Kenderesiről most sok mém készül, a nyilatkozásai miatt - erről lentebb -. De az ugyebár más téma. Ha már M4, és magyarok, meg minden, a másik két érmesünk is megérdemelné, hogy húszpercenként megmutassák az éremszerzésük pillanatát. Vagy rosszul gondolom?

Szóval, visszatérve Kenderesire. Imádom, ahogy nyilatkozik. Végre nem a sablonos mondatokat halljuk: "erős volt a mezőny" "nehéz ez az ág" "mindent megtettem", hanem végre van valaki, aki visz bele humort. Ez egy olyan dolog, amit már nagyon hiányoltam az olimpiából, így egy hét után. 

Imádok buszozni. Ami nekem elég furcsa, mivel rengeteg ember gyűlöli a tömegközlekedést, főleg busszal. Engem valamiért mégis mindig lenyugtat, ahogy ülök az ablak mellett, nézem a tájat, ami elsuhan mellettem, vagy csak olvasok. Sem az ellenőrökkel, sem a sofőrökkel nincs különösebben rossz tapasztalatom - oké, egy sofőrrel van, de ő egy másik kategória, őt minden épeszű ember utálná. Reggelente szinte mindig egy sofőrrel megyek, legalábbis hetente háromszor általában vele, már három éve. Nem mondanám valami beszédesnek, szóval tökre megörültem neki, mikor először visszaköszönt. Az élet apró örömei :D.
Ma megint be kellett mennem a suliba intézni a gyakorlatos papírjaimat, szóval a reggeli busszal mentem. Kértem egy diákjegyet, az igazolványom a pulcsim - nyáron! hideg! pulcsi! istenem, úgy hiányzott már a hideg, imádok betakarózni - zsebében pihent. Megkérdezte, hogy itt-e van, de csak mondtam, hogy igen, elő nem vettem. "Higgyek neked?" - mire bólintottam, ő pedig nem kérte, hogy akkor mutassam. Azért az közismert tény, hogy ha jön ellenőr, nem csak az utast szivatják meg, egy aranyos 10+ezres csekkel, de a sofőr is kap egy kis ejnye-bejnyét. Szóval jól esett a lelkemnek, hogy hitt nekem. 
Hazafelé másik busszal jöttem, de ő sem kérte, hogy mutassam a diákom, csak megkérdezte, hogy szoktam-e hordani, és már adta is a jegyet. Őszintén szólva, én nem tudom, hinnék-e magamnak. Nem valószínű, bár alapból elég bizalmatlan vagyok.

Aki nagyon érzékeny a csúnya szavakra, inkább ne olvassa el.

Nem szeretek erről a témáról írni, mert oldalakat tudnék firkálgatni róla, és csak felidegesít. De muszáj.
Ma bementem a suliba, a gyakorlatomat kellett intéznem, és ha már ott voltam, rákérdeztem a testnevelés órákra. Ugye heti öt tesi a kötelező, ha valaki sportol - és ezt igazolja -, heti kettő kiváltható. Nekünk nincs órarendbe beépítve, mindig 8-9. órában vannak megtartva. Első két évemben gond nélkül megvolt az igazolásom - a lovaglás miatt -, viszont idén új igazgató lesz, aki komolyabban veszi ezt. Például a konditermet nem fogadja el, mert nem egyesület. Ahogy az én lovaglásomat sem, mivel nem egyesületnél lovagolok, hanem egy lovastanyán. Persze rendes oktatóval, de akkor sem sportegyesület. Így ha nem tudom elintézni a kiváltást, nagy szopás lesz a jövő évem, a +4 órával... +2 az emelt német, +2 a tesi, így sokszor csak hat óra körül érnék haza. De azért hangoztatják, hogy nincsenek leterhelve a magyar diákok. 
Oké, hisztire semmi okom, van olyan osztálytársam, aki pl. énektanárhoz jár, színházpróbákra, táncpróba - a színházon belül -, stb, és emellé felvett két emelt tárgyat, és a jelek szerint neki sem fogják elfogadni a táncot, mert a színház nem egyesület. 
Gyűlölöm az országom.
Gyűlölöm a jelenlegi (oktatás)politikát.
Gyűlölöm, hogy ebben a rohadt országban kell elbasznom még minimum 4-5 évet.
Nem elég, hogy olyan szakmát kell tanulnom, ami kurvára nem érdekel, de már csakazértis lehúzom a maradék két évemet, ennek tetejébe még tegyek belőle emelt érettségit, csak mert ez a faszom ország így döntött. Nem elég, hogy baszhatom el a fél nyaram arra, hogy gyakorlaton vagyok. Nem, emellé még kell az a heti öt tesi, valóban. Főleg hogy cseszettül semmit nem csinálnánk rajta semmit, akik eddig jártak rá, mindig mesélték, hogy csak röpiznek egész évben, stb. Marha sok értelme van, tényleg.
Nagyon fogom szeretni például azt, ha nulladikban lesz egy emelt németem, nap közben a normál órák, nyolcadikom nincs, kilencedikbe meg bebasznak egy tesit, így 17:50-re érek haza. 

Gyűlölöm.

Gyűlölöm.

Gyűlölöm.

Az idei életem első olimpiája, amit rendszeresen követek, felkelek hajnalban az élők miatt, stb.
Véleményt mondani nagyon nem szeretnék, nem titkolom, hogy nem szeretem - sőt gyűlölöm az országot (ez van, bocs) -, de minden tiszteletem azoké a sportolóké, akik kijutottak az olimpiára. Persze szurkolok is nekik, és büszke vagyok az eddigi három aranyra, ettől többet erről tényleg nem írok.

Na de a vívások! Egyenesen gyűlölöm a nőt, aki kommentálja a vívásokat... Ezek a megjegyzései, mint "jó lett volna ez, csak el kellett volna találni." Komolyan?? Na ne viccelj már.... Nem tudom elviselni, hogy végig kétségbe vonja a hazai vívók döntéseit, és az egész kommentálása kimerül annyiban, hogy jó lett volna, ha eltalálja, meg hogy "butaság/rossz ötlet volt ilyen távolról indítani." Ha ennyire tudja, akkor menjen ő, jusson ki ő az olimpiára, vívjon ő, abban a helyzetben, mikor egy országnak akar bizonyítani. Na, de most megint kezdődik a vívás, szóval befejezem, és visszanémítom a tévém. 

Kedd estig eltűnök, elzárom magam a civilizációtól, mini-nyaralást tartok, majd érkezem :D