Nyáron 19 leszek. Tudom, semmi extra, mert már volt a 18., stb. Azért ha nagyon akarok, tudok belemagyarázni: például, hogy ez az utolsó 1-essel kezdődő születésnapom. 
Alapjában véve nem vagyok az a lány, aki vevő lenne az olyan dolgokra, mint igyuk le magunkat seggrészegre, és most sem ezt tervezem, de azért nem akkora bűnözés, ha egyszer elengedem magam, nem? 

Tehát idén úgy döntöttem, megengedhetek magamnak annyit, hogy saját magamnak (gáz vagyok,tudom:D) rendezzek egy szülinapi bulit. Ha már van nyaralónk a Dunán, miért ne használnám ki?
Július 8-án van a szülinapom, és ez a nap... pont nem a megfelelő. Szóval a tervek szerint július 14/15-én lesz, délután 6-7 órás kezdéssel. másnap reggelig. 3 ember kivételével az egész osztályom hivatalos lesz rá  Kaja halászlé, amit mi főzünk, mellé grillezünk. Sörasztalok önkormányzatból intézve, ingyen. Röpi, zene, koktélok, meg minden olyan dolog, ami kell egy vízparton lévő szülinapi bulihoz.

Annyira várom már. Komolyan. Telhetne gyorsabban az idő. 

Bocsika az összevissza bejegyzésért, de muszáj volt kiírnom ezt magamból. Annyira előttem van már a kép, a kidekorált nyaralónkkal, a zenével, az osztályommal, a kajákkal... :)

Erről a témáról már korábban írtam [azt a bejegyzést ide kattintva elolvashatjátok]. Ugyanezt nem fogom leírni, így ha valakinek homályos lenne a téma, legyen szíves előbb azt elolvasni, mivel csak kiegészítem.
Az utóbbi időben szokásává vált, hogy minden órán másra tanul. Hálózati ismereteken törire, törin matekot másol, szoftverfejlesztésen németre ír puskát, németen pedig magyarra tanul. Ha pedig épp nincs semmi, amire tudna tanulni, a telefonját nyomkodja, és Én kicsi Tescommal játszik. Érett, 18 éves férfiúval van dolgunk! 
Az mit sem változott, hogy hiába nem akarok mellette ülni, mindig sikerül úgy összehozni, hogy mellém üljön. Ha lebeszélem valakivel, hogy beül mellém, bármit teszünk, ő mindig előbb van bent. Egy ideje olyan helyre ülök, ahol csak egy szék van, hátha... nem, ez sem akadály neki, hoz széket máshonnan. 
Azt már megtanulta, hogy tőlem nem kéri el a jegyzetet, mert úgyis elküldöm a f*szba, most kéri mástól. De ő az utolsó reménye, és ő sem fogja bírni örökké. Na de múltkor szokásos hálózati óránk volt:  a tanár a tanári asztalnál, én a 3. sorban ülök, ő mellettem. Én figyelnék a tanárra, előtte ott a töri könyv, a német, és a telefonja. Ezzel már nem is törődök. Probléma a következő: kértem, ha már ennyire látványosan telibeszarja az órát, legalább ne beszéljen hozzám, mert én figyelni szeretnék. A tanárnak pedig alapból nagyon halk a hangja, szóval azért teljesen rá kell koncentrálni, hogy értsem, mit mond. De drága osztálytársam csakazértis folyamatosan dumál hozzám. Ha holnap is ez lesz, nem várom meg a kicsöngetést, egész egyszerűen felállok, és elülök mellőle. Bár lehet, hogy kezdhetném az óra elején is ezzel...

Most pedig vázolnám a múlthetem. 
Körülbelül 3 héttel ezelőtt írtam dolgozatot adatbázis- és szoftverfejlesztésből (továbbiakban csak ABSZ) dolgozatot írtam. Három másik osztálytársam mellett ő is segített a válaszokban - nem kértem! -, és miután befejeztem a dolgozatot, ő írt egy szerződést, ami kimondja, hogy a következő dolgozatban ebből a tárgyból én segítek neki. Eszem mint a borotva, aláírtam "Pocahontas" névvel. Így nem érvényes (köszi az ötletet, Ostwind 2!). 
Csütörtökön ABSZ után mondta a tanár, hogy tanuljuk meg az elmúlt 3 óra anyagát (HTML). Enyhe utalás volt arra, hogy pénteken valószínűleg íratni fog. 
Pénteken, óra előtt elővettem a füzetem, hogy átnézzem. "Miért tanulod, írunk?" - érkezett tőle a kérdés. "Ha nem a k*rva telefonod nyomkodtad volna tegnap, most tudnád." Igen, írtunk. Mikor ezt óra elején közölte a tanárnő, ő rögtön kezdett könyörögni, hogy segítsek neki, mert ő nem tud semmit. Én pedig kifakadtam: felvilágosítottam, picit több indulattal a hangomban, hogy rohadtul elfelejtheti, hogy segíteni fogok, mert ezt nem érteni kell, csak megtanulni, és tegnap mondta is a tanárnő, hogy ő a helyünkben megtanulná. Elmondtam neki, hogy ha nem abból állna a 45 perces óra, hogy hisztizik, hogy ő ezt nem tudja, nem érti, nem érdekli, meg fog bukni érettségin, nem a telefont nyomkodná, nem más tantárgyra készülne, akkor tudná. Sőt, még az se kéne, hogy jegyzeteljen, elég lenne, ha kussban ülne, és a tanárra figyelne, már akkor is ragadna rá annyi, hogy egy kettest összehozzon. 

Hihetetlen, milyen hülye. Sőt, nem is hülye, mert nagyon okos lenne, ha nem szarná telibe az egész sulit. Vagy 10 perccel többet fordítana a tantárgyakra. Példának okáért felhoznám a múltkori biosz dogánkat. Tápcsatorna, kiválasztás... Az ábrán egy emberi test látható, benne a vesékkel, a húgyvezetékekkel, a húgyhólyaggal, illetve a húgycsővel. Semmi más belső szerv nem volt a képen. Nagyon okos osztálytársam pedig odaírta a vesékhez, hogy az bizony a húgyhólyag. Aztán kihúzta, és átírta gyomorra. Rly? Vagy csak én gondolom úgy, hogy az egyik legalapabb dolog tudni, hogy egy embernek egy gyomra van, nem pedig kettő? Csak én reagálom túl, mert nekem fontos a biosz, meg ezzel akarok tovább menni? Hát, kétlem. Még a 12 éves húgom is tisztában van vele, hogy gyomorból (és húgyhólyagból is) csak egy van... 

Ó, és akkor ő még színművészetire akar tovább menni. 12 éve színjátszós, de 11-et letagadhatna. 400 pont kell neki (legalábbis tavaly annyi volt a ponthatár színművésznek). És nem tudom, mit gondol. Hogy a két szép szeméért befog jutni? Mert hogy a tudásáért nem, az biztos... Február elején írta, hogy most tanulni fog törire (akkor kapott egy 1-est), és következő órán javít. Nos, azóta gazdagotott két egyessel, javításnak nyoma sincs. Meg hogy ő most mindent megfog tenni azért, hogy jobb legyen, mert kellenek neki a pontok, és szeretne év végén legalább egy 4-es átlagot. Haha, sok sikert hozzá, azóta eltelt egy hónap, és csak rontott mindenből. De lehet nekem van más elképzelésem a "mindent megteszek, hogy javítsak" dologról :D. 
Az én kiszemelt egyetememre tavaly 328 volt a ponthatár,  ami azért jelentősen kevesebb, mint neki a 400, az átlagom is sokkal jobb, mint neki (írhattam volna azt is, hogy okosabb vagyok, de az nagyon egoistán hangzott volna...), mégis rendesen félek, hogy nem fognak felvenni, pedig a Kaposvári Egyetem nagyon nagy álmom. 

Ninette blogjáról nyúltam le ezt a 35 kérdéses cucclit. És muszáj eldicsekednem vele, hogy adatbázis- és szoftverfejlesztés órán jelenleg a webszerkesztést vesszük (HTML 5), amiből pénteken írtunk röpit (3-as lett! és úgy, hogy 45 kérdésből 10 olyan volt, aminek köze nem volt a HTML-hez... így lett 75%. büszke vagyok rá azért, bár lehetett volna jobb is). Lényeg a lényeg, gyakorlásképp ezt a bejegyzést most forráskód nézetben írom. Csomó <> és / jel társaságában. Imádom. Végre olyan témát veszünk, amit értek. És érdekel. 

1. Van háziállatod?
   Igen, van egy kutyám és egy macskám is. Húgomnak szintén egy kutya és egy macska. Tehát 4 állatunk is van. :)
    
2. Nevezz meg 3 dolgot, ami a közeledben van most!
   Laptop, távirányító, fizika füzet. Ebből leszűrhető, hogy nagyon tanulnom kéne, de az elektronika hatalma erősebb :(
    
3. Milyen most az időjárás?
   Süt a nap. Legalábbis világít.
    
4. Tudsz vezetni? Ha igen, akkor törted már össze a kocsit?
   Soha nem próbáltam még. És valamiért nem is vonz különösebben ez az egész jogosítvány téma.
    
5. Mikor kelsz fel reggel?
   Elég változó. Ha suli van, általában 5:10 és 5:30 között, hétvégente és tanítási szünetekben jobb napjaimon legkésőbb 7:00.
    
6. Mi az a film, amit utoljára láttál?
   Szerelmünk lapjai. És jézusom, nagyon bőgtem rajta :(.
    
7. Milyen üzenetet kaptál utoljára? (SMS)
   "Aktuális egyenleged 44 Ft a VitaMAX Prémium SMS&Net tarifacsomagodban, amit 2017-12-21-ig használhatsz fel. Minimum 3000 Ft egyösszegű feltöltés esetén dímentes Vodafone SMS-ket és internet bónuszt adunk. Vodafone." :DD
    
8. Mi a csengőhangod?
   Szerintem nincs is csengőhangom... 4 éve nem hallottam csengeni a telefonom, mivel a suli miatt mindig rezgőn vagyok.
    
9. Voltál már külföldön?
   Igen, de csak Szerbiában :(
    
10. Szereted a sushit?
    Nagyon taszít a kínai/japán konyha, szóval nem kóstoltam még, és eszem ágában sincs kóstolni..
     
11. Hol szoktál élelmiszert vásárolni?
    Én nagyon ritkán vásárolok be, ez inkább anya szakterülete:D
     
12. Hány testvéred van?
    Egy húgom.
     
13. Asztali géped vagy laptopod van?
    Laptop.
     
14. Hány éves leszel a következő születésnapodon?
    19.
     
15. Hordasz-e szemüveget vagy kontaklencsét?
    Szemüveget, körülbelül másodikos-harmadikos korom óta. És amennyire gyűlöltem kiskoromban, mára annyira gondolom elképzelhetetlennek az életem nélküle:D
     
16. Fested-e a hajad?
    Nem, és nem szeretném később se. Egyszerűen imádom a hajam. Talán ezt szeretem magamon a legjobban. 
    
    Ilyesmi színe van, elvileg mézszőke.
     
17. Mondd el, mit tervezel mára?
    Hm. Ha megírom ezt a bejegyzést, nekiesek a fizikának. Aztán a biosznak. Utána pedig a németnek...
     
18. Mikor sírtál utoljára?
    Körülbelül 2 órája, hagymapucolás közben:D
     
19. Mi a tökéletes pizza feltét?
    Ananász ananásszal.
     
20. Éjszakáztál-e már valaha?
    Kb. 4 éve egy barátnőmmel tartottunk olyan napot, hogy nem aludtunk:D.
     
21. Milyen színű a szemed?
    Zöld.
     
22. Mi a kedvenc tv műsorod?
    Nem nagyon nézek tévét.
     
23. Ha bárhol élhetnél a Földön, a legszívesebben hol élnél?
    Öhm. Nos.. hát. Ausztria, Bahama-szigetek, Ciprus, Costa Rica, Fülöp-szigetek, Hollandia, Írország, Izland, Mauritius, Németország, Skócia, Svájc, Seychelles-szigetek.
     
24. Mit szoktál enni reggelire?
    Általában nem reggelizem...
     
25. Mi a kedvenc ruhád?
    Fekete farmer, királykék felsővel, fekete kardigánnal.
     
26. Neked a pohár félig teli, vagy félig üres?
    Teljesen teli. Soha, semmi nem üres, mivel a levegő kitölti :DDD. 
     
27. Melyik napszakot szereted?
    Alkonyat.
     
28. Hol születtél?
    Ott, ahova suliba járok.
     
29. Kedvenc illatod?
    Nem vagyok az a nagy parfümmániás, szóval be kell érjétek azzal, hogy az istálló illata. Széna, lovak... :DD. Picit komolyabban: tavasszal minden virág illatáért megőrülök, nyáron hm... főtt kukorica?, ősszel nem igazán van, télen pedig a fenyő, fahéj, narancs... 
     
30. Szoktad figyelni az embereket?
    Csak ha nagyon nem szimpatikus valaki így első ránézésre. Régebben szokásom volt figyelni az embereket, és egy élettörténetet kitalálni nekik, ma már nem :D
     
31. Nappali vagy éjszakai típus vagy?
    Határozottan éjszakai.
     
32. Mi akartál lenni kiskorodban?
    Szerintem az, ami mindenki más :D Állatorvos, óvónéni (ez nagyon megmaradt, mivel oviban egyszer ez volt a téma, és mikor mondtam, hogy óvónéni, meglepődött az akkori óvó nénim:D), tanár. Az állatorvos volt közülük talán a legkomolyabb, aztán rájöttem, hogy oda tanulni kéne. Mikor észrevettem, hogy a tanulással még nem is lenne gond, jött a következő bökkenő: ha nem tudok segíteni egy állaton, biztos, hogy napokig-hetekig mély depresszióba zuhannék, és magamat hibáztatnám, aztán bőgnék 3 napon át a munkában... 
     
33. Kutya vagy macska párti vagy?
    Állat. :)
     
34. Kedvenc virágod?
    Nincs.
     
35. Milyen e-mailt kaptál utoljára?
    Egy barátnőm küldött egy "titkos" üzenetet :)

Mióta az eszemet tudom, mindig is sokkal jobban éreztem magam fiúk, férfiak körében, mint lányokéban/nőkében. Kezdve általános alsó tagozattól, mostanáig. Lehet, hogy rosszul lettem beprogramozva, nem tudom. Sokkal könnyebben megbízok egy fiúban - és itt most nem kell rögtön párkapcsolatra gondolni -, mint egy lányban. 
Általános felsőben lett egy barátnőm, viszont vele is nagyon csúnyán lett vége a barátságunknak, és hát tulajdonképpen nem is igazán volt barátság, rengeteg dolgot nem mertem vele megosztani...
Aztán jött a középsuli. Oké, első másfél évemben elég antiszociális voltam, aztán hirtelen kinyíltam, de akkor is milliószor könnyebb volt a fiúknak.
Ehhez persze hozzájárulhat az is, hogy német órákon 11-en voltunk, és én egyedül lány, és tekintve, hogy informatikát tanulok, ott is 12 fiú közt egyedül vagyok a "gyengébbik nemből". Immár 3 teljes éve.
Az idei évben kezdett el kialakulni az első lánybarátságom- vagy affélém, de nagyon nem tudok megbízni bennük. Kétszer- sőt háromszor is átgondolom, mit osztok meg velük, és azt hogy fogalmazom meg. Talán pont azért, mert én is lány vagyok, és tudom, milyenek a lányok: 99%-uk a titoktartást két percig bírja. Jobb esetben. Látom, ahogy az osztályban páran megjátsszák a nagy barátnőket, majd ha a banda egyik tagja hiányzik, a többi kibeszéli azt, amelyik nincs ott. Undorító. 
Ellenben a fiúk társaságában, ahol teljes az őszinteség, és ha ott van X, akkor is oltogatják, ha nincs ott, akkor csak és kizárólag azt mondják róla, amit neki is. Nem kezdik el lehordani mindennek. 

Eleinte még baromi kényelmetlenül éreztem magam, hogy németen és szakmai órákon csak fiúkkal vagyok körülvéve, mára viszont teljesen természetes dologgá vált, és azt leszámítva, hogy vannak hülye megmozdulásaik, meg néha előjön az óvodás énjük, imádom őket. Ha valami gáz dolgot, vagy hülyeséget mondok/teszek, nem kertelnek, hanem a szemembe mondják, hogy ez amúgy most kurva gáz volt. 

Na meg sosem voltam az a lány, aki fennakadna az idióta perverz, fiús poénokon, beszólásokon, aki magára ken egy tonna vakolatot. Sőt, nem sminkelek. Mármint egyáltalán nem. Mániájuk például néha - ha szabad foglakozás van - felállni, odajönni hozzám, és elkezdeni fonni a hajam. Mert én nem kezdek el visítozni, hogy a hajam szent terület, és csak én érhetek hozzá, etc.

Mindig szívesebben járkáltam apám társaságába, mint anyáméba. Ha a nyaralónkban vagyunk, és apám összefut egy haverjával, én meg vele vagyok, minden probléma nélkül betudok kapcsolódni a beszélgetésbe, egyáltalán nem érzem magam kényelmetlenül. Na de ha ugyanez van anyámmal! Gyűlölöm a barátnők kíváncsi pillantásait, ahogy várják, hogy kezdjek el mesélni a fiúkról, a suliról, hobbiról, továbbtanulási tervekről, jövőkép... A sablontéma. Apám haverjait meg ezek rohadt hidegen hagyják. Ha meg mégis rákérdeznek, tényleg érdeklődnek, ettől nem tűnik sablonszerűnek. Míg egy női társaságban elmondom, hogy mit tanulok, hova akarok tovább menni, bólogatnak és mosolyognak, majd folytatják a magánbeszélgetésüket. Férfiaknál ez úgy zajlik, hogy megkérdezik mit tanulok, szeretem-e, mivel akarok foglalkozni, és azt hogy gondoltam, és kapom tőlük a motivációt, a bátorítást, a sztorikat a saját életükből, a tanácsokat.

Ezt megfigyeltem a tanároknál is. Kivétel nélkül, az összes férfi tanáromon érzem azt, hogy megbízható. Sokkal türelmesebbek - és nem csak velem, azért, mert lány lennék a sok fiú között -, sokkal kompromisszumképesebbek, mint a nők. A legtöbb női tanár órájára gyűlölök beülni, mert árad a feszültség belőlük. Érzem, hogy csak azért vannak ott, hogy leadják az anyagot, aztán számonkérjék, és csókolom.
Ja, és egyébként a nő tanároknál is észrevehető, hogy szokásuk kibeszélni a szintén női kollegáikat, ellenben a férfi tanárokkal, akik más tanárról csak jót mondanak. Ha meg mégse, akkor olyan tanárról van szó, akit amúgy az egész tanári kar ki nem állhat.

Orvosoknál szintén ez a tapasztalatom. A sulifogorvosunk nő, aki egy szimpla kontrollt nem tudott fájdalommentesen elvégezni, az idióta műkörme kesztyűn át is karcolta az ínyem/szájpadlásom, a tükrét ha 4× nem, egyszer sem vágta hozzá a fogaimhoz, etc. Ja, és emellé még hihetetlenül lekezelő is. Az áltsulis fogorvosom is nő volt, szintén brutálisan lekezelő. Mert ha valakinek nem 10/10-es a fogsora (elnézést, 28/28-as...), az már egy senki a szemükben. 
Na de az a fogorvos, akihez tömetni jártam, férfi. Csinált velem mindent; gyökérkezelés, húzás, ideiglenes tömés, rendes tömés, gyökértömés, fogröntgen, természetesen ínjekció... és semmi fájdalom nem volt. Ha mégis, akkor a legkissebb arcrezdülésemből észrevette, elnézést kért, stb. Hihetetlen, milyen jóban lettünk, szinte megszerettem hozzá járni:D. 
Nem csak fogászaton, a háziorvosoknál is ezt vettem észre. Két női háziorvossal volt dolgom eddig, mindkettő modora csapnivaló, nem kértek, hanem utasítottak, olyan hangnemben, ahogy még a legtöbb ember a kutyájával sem beszél...
A jelenlegi háziorvosom pedig férfi. Aki szintén nagyon laza, könnyű vele beszélni a problémáimról, és nem úgy áll hozzá a dologhoz, mint kényszer. 

Szóval legyen barátság, tanár, orvos, legyen 20 vagy 60 éves, sokkal jobban preferálom a férfiak társaságát. És nem, nem vagyok ribanc, aki minden második férfi ismerősének letérdel.

Hah, jó kis bejegyzés lett ez így nőnapra.

Ma németen különböző témákról vitatkoztunk. Volt többek között az is, hogy a magyar emberek egészségesen élnek-e, na és hogy a karrier, vagy a család a fontosabb. Kinek mi. 10/8 fiú van a csoportban, csak ketten vagyunk lányok+a tanárnő. A fiúk kitartottak amellett, hogy a nő otthon van a gyerekkel, és általában a férfi a pénzkereső. Na, aztán áttért a tancinéni ránk, mint lányok, mi hogy gondoljuk. Fajtársam egyetértett velük, mondván ha gyerek van 3 évig otthon kell vele lenni, de a nők is dolgozhatnak, de tényleg inkább a férfiak... Na, aztán érdekelte a tanárt az én véleményem is. 
Szóval jöttem én, aki közölte vele, hogy nem akarok gyereket. Itt érte imádott tanáromat az első sokk. Komolyan leesett az álla, mert hogy a lányok általában "jaj de cuki kis baba" típusúak. Érkezett a kérdés, hogy se kisgyerek, se kis macska, semmi? Óh, mondom dehogynem, az állatokat szeretem. Második sokk. "És férjet sem akarsz?" "Nem" "???" "Nem akarok megházasodni. Szerintem az csak néhány papír, amivel gond van, ha válni kell." Harmadik sokk. 

Azért örülök, hogy tudtam meglepetést okozni.

És nem tudom, ennek a bejegyzésnek mi értelme volt. Csak gondoltam, írok valamit.