Végre sikerült eljutnom Szegedre. Ami azért nem olyan egyszerű, tekintve, hogy 100 km-re lakom tőle. Lovas bolt a közelben nincs, csak egy, ahol horribilis összegért bármit megkapok. Decathlon legközelebb Szegeden. Viszont harmadannyiba kerül minden. Persze, hogy inkább utazok egy órát, minthogy 15.000-ért vegyem meg azt, amit megvehetek 5000-ért is... 
Eredetileg csak egy lábszárvédőért indultunk, amire sikeresen rá is találtunk, az üzlet tulsó felében, a legeldugottabb sarkában. De meglett. Egyébként nagyon féltem, hogy nem lesz a méretemben, mivel fogalmam sem volt, milyen méret kellhet, nem tudtam ránézni, van-e Szegeden. De ebben is szerencsénk volt, és még egy új pálcára is beújítottam :D . A lábszárvédő egyébként baromi kényelmes, sokkal kényelmesebb, mint az előző. Teljesen felveszi a vádlim alakját, nem szorít és nem is "lötyög", szóval szerelmes lettem belé. Már csak avatni kellene, amire legrosszabb esetben áprilisban kerül sor... 
És akkor nem elég, hogy volt a méretemben, jófajta, és még olcsó is, de... anya barátnőjének a fiának kellett vennünk valami felsőt, 2500-ért, és... nem tudom, hogy hogy, de a lábszárvédőt is 2500-ért húzta be a csaj a kasszánál:D. Tehát még meg is spóroltunk 2500 Ft-ot, anyáéknak egy szava nem lehet, hogy drágán jártuk volna meg, vagy ne érte volna meg elmenni:D. 

Ebben a hónapban már csak egy új telefon kell, ami nem lesz azért olyan durva ár, tekintve, hogy hűség, meg minden szar. Meg hát az elvárásaim se nagyok, csak ne windows phone legyen, mert már 4 éve szívok vele, és undorító a menüje, meg... utálom, na. Legyen androidos, meg elég nagy a kijelzője, de ilyen dolgok, mint kamerafelbontás, meg memóriaméret pont hidegen hagynak. 

Megérkeztem a szokásos havi áttekintésemmel.

Irodalom: 5, 5, 3 [Ady felelet, Ady versek, illetve Világirodalom TZ]
Etika: 5 [Eutanázia]
Biosz: 5 [Szervrendszerek]
Tesi: 5, 1 [Röpi, felszereléshiány]
Adatbázis- és szoftverfejlesztés: 2

Mentségemre szóljon a másfél hetes betegségem.. :) 

Imádok mindent, ami önismeret, meg hasonlók, és mikor szembejött velem ez a TAG, éreztem, hogy ki kell töltenem.

1. Mi az, amit ma meg tudsz tenni, de tavaly még nem voltál rá képes?
Ohm. Hát, például tudok UTP kábelt csinálni. Meg ugye ilyen sulis dolgok. Ha ettől elvonatkoztatok, talán azt mondanám, hogy tavaly sok esetben nem tudtam nemet mondani, viszont mára már megtanultam, és talán túl sokszor is mondom... Tavaly nagyon magambafojtottam rengeteg dolgot, mára megtanultam ezeket kiadni magamból, a megfelelő embereknek.

2. Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: boldogság, pénz, szerelem, egészség, hírnév?
Boldogság, egészség, pénz&szerelem, hírnév. Nem szeretném magyarázni.

3. Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?
Magam sem tudom...

4. Miről szeretnél ismert lenni?
Arról, hogy nem adtam fel az álmaimat, és nem követtem, hanem üldöztem őket. Meg arról, hogy van egy hatalmas, jól működő farmom Németországban, Svájcban, esetleg Ausztriában [Alpok!], és hogy sikereket érek el a szakmámban. 

5. Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?
Hmm, ez elég változó... Attól függ, milyen hangulatom van. Például tök más társaságában érzem jól magam akkor, ha a suli miatt vagyok ideges, más akkor, ha a családdal van problémám, stb... Nagyon helyzet- és hangulatfüggő az egész, mivel nincs olyan ember az életemben, akinek bármit elmernék mondani.

6. Mi az a három tulajdonság, ami a legfontosabb számodra a barátságban?
Hűség, őszinteség, tisztelet.

7. Mit gondolnak rólad mások, ami egyáltalán nem igaz?
Szerintem azt, hogy csöndes vagyok :D. Ami lehet, hogy részben tényleg igaz, de ha megismernek, azt kívánják, bárcsak elhallgatnék... :P 

8. Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttatsz, mi lenne az?
Ne gyertek Magyarországra, mert éhen haltok.

9. Mi az, amire azt mondtad, hogy SOHA, és a végén mégis megtetted?
Hmm... "Soha élnék távkapcsolatban."

10. Mi az, amiről egészen más véleményen voltál öt évvel ezelőtt?
Kis matek: 2017-5=2012. Akkor nyolcadikos voltam. A jövőm. Szerettem volna utazni legalább egy évet egy vándorcirkusszal. Hát igen, voltak őrült dolgaim.

11. Van bakancslistád?
Nincs.

12. Mennyire vagy előítéletes? (szőke nagymellű, kigyúrt kopasz...)
Sajnos eléggé :(. Bár a tényleg nagyon szélsőségekre megyek, tehát a szőke nagymellel nincs semmi problémám (jaj, ez most egoistán hangozhat, de én is valami hasonló kategóriába tartozhatok, és azért nem vagyok se ribanc, se hülye). Szóval fiúknál a lenyalt haj/ecset haj, divatszemüveg, csőnadrág, bokánál felhajtott farmeres fiúkat rögtön elkönyvelem divatbuzi kisfiúknak. Lányoknál pedig az agyonfestett haj (legyen az vörös, szőke, kék, fekete, ilyen-olyan melír), 5 tonna smink, mellkidobás rögtön ugrik a ribanc dobozba. 

Végem. Nem tudom végigcsinálni ezt a hetet. Minden nap tanultam fél oldalt szakmaiból, amiből csütörtökön írunk dolgozatot, tegnap estére mindent elfelejtettem. Úgy voltam vele, hogy ha nem tudom ma sem megtanulni, nem megyek be csütörtökön. Ezt a döntésemet csak erősítették a mai nap történései: irodalomból röpit írtunk, én tudtam majdnem mindent a Nyugatból és Adyból, egyetlen egy oldalt felejtettem el átnézni, Ady pályaszakaszait, illetve az Ars poeticát. Na, kitaláljátok, mik voltak a kérdések? Ady pályaszakaszai, Ars poetica. Ja, meg a Nyugat első nemzedékéből felsorolni 5 személyt, de azzal meg nem megyek semmire, mivel a másik két feladatom tök 0. És ez - hogy tanulok, de ami kimarad, vagy nem gondolom lényegesnek, de persze csak az van a dogában - múlthét kedd óta harmadszor fordult már elő. Múlthét kedden az irodalom témazáró, amiben semmi nem volt, amit megtanultam, pedig arra is készültem 3 napot... Pénteken a szakmai, amire szintén rengeteget tanultam, és azok voltak a kérdések, amiket nem néztem át, mert úgyis csak kiegészítés, biztos nem lényeges... nem, a faszt nem. Belefáradtam már ebbe. Egy hét alatt ez így sok csalódás. 
Szóval holnap nem mentem volna be a szakmai miatt, de ha esetleg megtudom tanulni, persze bemegyek, mert miért ne, kapok egy jó jegyet. Ja. Közben közölte a tanárnő, hogy kell pótolnom holnap egy 2 héttel ezelőtti dolgozatot, magyarból kellene tanulnom, mert akiknek teljes 0 a mai dolgozatuk, felelni fognak, és akkor van 30 német szó (névelőkkel együtt, hogy még könnyebb legyen. irónia). Ja, és németből nem ám csak 30 szó, de felelünk is az egészségből. Nyilván. Úgyhogy ezt a holnapi napot kiveszem, és próbálok itthon tanulni a pénteki dolgozatokra (ami két szakmai, illetve a magyar lehetséges felelés). 

Remélem, minél előbb vége lesz ennek a totális felfordulásnak, meg dolgozatáradatnak, mert esküszöm, nem bírom. 

Lassan két hónapja, hogy lovagolni sem jutottam el (eleinte az időjárás miatt, majd edzőm sikeresen elszenvedett egy bokaszalag húzódást/zúzódást, ami nagyon lassan gyógyul neki...). Közben apám szervezett nekem lovazást, egy ismerősénél, akihez bármikor mehetünk, csak ugye a bármikor nem feltétlen bármikor, mert most hétvégén pl. apám nem ér rá. Egyik nap sem. Királyság. Más meg nem tud megnyugtatni olyan szinten, hogy visszaszálljon rám a nyugalom. Tele vagyok stresszel, amit nem tudok hogy leadni. De próbálkozom. Csak nehéz így, hogy nincs motivációm. Hetente járok lovagolni (legalábbis 1,5 hónapja jártam, december 30 óta lovat sem láttam). Minden héten az tartotta bennem a lelket, hogy nemsokára hétvége, és lovak, és nyugalom. 
Meghalok.

Valaki árulja már el nekem, mi értelme a Valentin napnak? Csak mert szerintem semmi. És ezt most nem azért mondom, mert jelenleg épp nincs senkim, akivel tölthetném, és egy irigy kutya vagyok, nem, erről szó sincs. Tavaly a barátommal letisztáztam, hogy az én szótáramban nincs olyan, hogy valentin nap. Ismeretlen fogalom számomra. Mert ez az egyik legundorítóbb "ünnepnap" szerintem. Felmegyek Facebookra, és kész csoda, hogy a laptopom nem romlik el attól a töménytelen mennyiségű nyáltól, ami ott van... 
Vagy csak én látom így? 
Szerintem ha valaki szeret valakit, azt nem csak február 14-én szereti, egy amerikából átvett dolog miatt. Ha valakit szeretek, akkor azt minden nap ugyanúgy szeretem, és nem fogok neki csokit, bonbont venni, és nem várom el tőle, hogy plüsst, csokit, vörös rózsát, gyertyafényes vacsorát intézzen nekem, mert nem személyes. Valentin napkor a fél ország romantikázik, mindenhol szivecskék, meg nyál. 
Épp ezért nem szeretném, hogy a majdani férjem Karácsonykor vagy Valentin napkor kérje meg a kezem, mert annyira sablonos. Úgy gondolom, sokkal több érzelem és romantika van abban, ha az embert a párja egy random napon lepi meg egy vörös rózsával bonbon kíséretében, romantikus vacsival, sétával... Pedig nem vagyok egy nagy romantikázós lány, tehát én nem igénylem az ilyen dolgokat, meg egyenesen gyűlölöm, ha költenek rám, de ez a Valentin nap...
Én nem tudok elérzékenyülni attól, ha az aktuális párom tesz valamit Valentin napon, mert az az érzés van bennem, hogy azért teszi, mert kötelező, és mert úgy gondolja, ez az elvárás... holott nem. Ha mindenáron megakar lepni, tegye azt akkor, amikor nem számítok rá, amikor látja, hogy minden összegyűlt fölöttem, és szükségem van a kikapcsolódásra. Ne akkor, amikor egy dátum erre utasítja...
Mindegy is, én nem látom értelmét, de ha valaki tartja, annak sok boldogságot, meg minden. 
Nekem ez csak egy keddi sulis nap volt.