Ma ötödik órában olyan hangulatom lett, hogy azt semmi el nem ronthatja a mai napon. Az első órák megszokottan teltek el, viszont ötödikben megismertünk egy új tanárt, aki nagggggggyon jófej! A tavalyi szar tanár helyett jött, a bemutatkozás rész annyit jelentett, hogy név+szeretjük-e az infot. Nos, én nem hazudtam, kerek-perec megmondtam neki, hogy gyűlölöm. Persze előtte már beszélt ő, és a stílusából lejött, hogy elég laza, szóval akár azt is mondhattam volna, hogy kurvára leszarom. Szerbiából jött, szóval természetesen elmaradhatatlan téma volt a bevándorlás, és nagyon durva, hogy ő ezt tapasztalta. Hogy amit én a tévében látok, azt ő élőben látta. 
Elmondta azt is, az oktatáshoz kapcsolódva, hogy az, hogy sokan nem szeretjük az informatikát, nem feltétlen azért van, mert unalmas, mert egyáltalán nem az, sokkal valószínűbb, hogy a tanár tanít rossz módszerrel. Letisztázta, hogy ő nem fogja kérni, hogy jegyzeteljünk, elektronikus módon megkapjuk tőle az anyagot, nem lesz szigorú, lehet beszélgetni az óráin, és bármi gondunk-bajunk-örömünk van, nyugodtan osszuk meg vele, mert érdekli. Ha focimeccs volt a hétvégén és gólt rúgtunk, azt is nyugodtan újságoljuk el, mert őt minden érdekli, ami a diákjaival kapcsolatos. 
Aztán elmondott még egy csomó olyan dolgot, amit megígértünk neki, hogy nem adunk tovább, mert hétpecsétes titkok, szóval ígéretemhez hűen ide sem írom ki:D Utoljára két éve volt ilyen laza tanárom, rögtön ő jutott eszembe róla. És nem csak nekem, mindenkinek. 
Szerintem mindenki számára jól ismert az olyan fajta tanár, aki leadja az anyagot, dolgozatot írat, de a diákjaival nem foglalkozik, éppen ezért a diákok nem tudnak úgy tekinteni rá, mint egy emberre, sokkal inkább egy diktátorral azonosítják. Erre bejön egy ilyen tanár, aki nagyon pörög, nagyon laza, nagyon közvetlen, rögtön facebook elérhetőséget ad, nyugodtan zaklassuk hajnali 3kor, ő akkor is visszaír, segít bármiben, nagyon szívesen... és kicsöngetést meghallva az amúgy rohadt fegyelmezetlen infos csoport - 11 fiú, én lány -, közli vele, hogy minden tanárnak ilyennek kellene lennie. Végig ittuk a szavait, senki nem nyúlt a telefonjához, ennyire letudja kötni a diák figyelmét a stílusával. Nem tudsz nem rá figyelni. Amint kicsöngettek, és kimentünk a teremből, mindenki róla beszélt: tisztára XY (másik hasonló stílusú tanár), ezért megérte végigszenvedni a tavalyi évet azzal a szar tanárral, annyira imádom, mekkora arc, szeretem az infot, tuti bejelölöm facebookon., és sok hasonló mondat, megjegyzés. Az osztályunkba lépve mindenki hatalmas vigyorral mesélte az órát, a közgázosok meg irigykedve hallgatták, amiért nekik nincs ilyen tanár. Hát, szomorú:D

... és még csak be sem jött a +2 emelt német, meg a +2 tesi, ha nem fogadnák el a papírom. Ma túléltem az idei tanév első komolyabb napját: irodalommal kezdtünk, ami nagyon pozitív csalódás volt az új tanárunk részéről, ugyanis tavaly- és tavalyelőtt a kötelezők megbeszélése, elemzése abból állt, hogy a tanár diktál, ordít, amiért nem olvasta el senki (azért szarul tud esni az embernek, ha tudja, hogy tudja róla a tanár, hogy sokat olvas, de nem mondja oda azt, hogy tisztelet a kivételeknek). Idén rögtön az elején megkérdezte a tanárnő, hogy ki olvasta el Az apostolt, négyen toltuk fel a kezünket, mire ő elkezdte diktálni az elemzést, majd a végén négyünknek kellett elmondani a cselekményét. Egész büszke voltam magamra, no.
Viszont az emelt német... duplaóra volt, az első óra eltelt a bemutatkozással, ki mit csinált a nyáron dologgal, másodikon viszont kőkeményen belevágtunk az anyagba. Talán csak két dolog volt, ami nem volt ismerős, de mondta is a tanárnő, hogy ezt középszinten nem tanítják, csak emelten. Leírtuk az első félév menetét, amik még teljes egészükben magyarul fognak lezajlani, ugyanis tömény nyelvtant veszünk, a legalapabb dolgoktól, mint az igeragozás, a bonyolultabbakig. Fáj kicsit, hogy hihetetlenül sokat felejtettem a nyáron, nade majd felelevenedik ez. Azért mondtam jó dolgokat, mint például az el nem váló igekötők felsorolása. 
Most viszont azt hiszem, megyek tanulni, irodalmat meg matekot, meg németet átnézni...:(

Ma a fizikatanár rákérdezett az osztályban arra, hogy kinek milyen továbbtanulási szándékai vannak. Nem tudom, mi lepett meg jobban: hogy az osztály felének vannak tervei, vagy hogy a másik felének teljes sötétség.
Ami viszont nagyon váratlanul ért, az a tanárnő reakciója az én terveimre: Kaposvár, ménesgazda. Szerinte ez például baromi jó irány, és simán eltudja nekem képzelni. Hozzátette még, hogy oda feltétlen hívjam meg a diplomaosztó lovaglásomra, ha lesz - mivel a legtöbb lovas suliban a ballagás, diplomaosztó lóháton történik. Ez csak ilyen semleges megjegyzés, pontosabban kérés volt, nekem mégis baromi jól esett. Meg alapjában véve az, hogy rögtön úgy kérdezett rá: "Te biztos maradtál a lovas iránynál". Lehet, hogy én reagálom túl, de nagyon sokat tud jelenteni, ha a tanárok megjegyzik a nevemet, vagy olyan dolgokat rólam, amik nekem fontosak, mint például a lovak. Főleg, hogy a legtöbben küszködnek a nevek megjegyzésével.

Lehet, hogy már írtam, de a kedvenc tanárom - aki nyugdíjba ment - szintén azzal lopta be magát a szívembe, akkor indult el valami, amikor a semmiből rákérdezett, hogy járok-e még lovagolni.

Ma csak hat órám volt, de azt hittem, soha nem jövök ki a suliból. Biosszal indítottunk, de mivel tankönyveink még mindig nincsenek, csak átbeszéltük az évet. Idén nem kötelező a vázlatírás, lehet tanulni könyvből, viszont én úgy érzem, fogok jegyzetelni, mivel megfogadtam, hogy csakazértis összeszedek egy 4,5-ös átlagot év végére. Meg az egyetemen is lesz bioszom, nem kellene kettes tudással beállítanom majd. 
Etikával folytattuk, szintén csak beszélgettünk. Sajnos- vagy nem sajnos, nem kell rá füzet, mert esszétípusú dolgozatokra kapjuk a jegyeinket, véleménykifejtés, stb. Pedig olyan gyönyörű biciklis füzetet találtam etikára:(. Ezután bontott óra, C-sekkel összevonva. Programozás elmélet. Erre viszont az előző évvel ellentétben kell füzet, aminek egyébként baromira örülök, mert tavaly egész évben azért hisztiztem, hogy miért nem írunk le soha semmi definíciót, miért nem kell füzet. Na, most kell. Köszönöm. Van esély a javításra. Suli után gyorsan be is szereztem egy Rómás tűzött füzetet. Jött még egy fizika, egy tesi és egy info, amin szintén csak beszélgettünk, de rohadt lassan telt el a nap, ez talán az esős időnek köszönhető.
Holnap túl leszek életem első emelt németes óráján. Hát, kíváncsi vagyok. 
Matekból is bontva leszünk: emeltesek, és a "maradék" még két csoportra. A kérdés viszont az: az osztály erősebb - gyengébb fele, vagy a névsor első - második fele. A legszebb az egészben, hogy fogalmunk nincs a bontás menetéről, hogy ki melyik tanárhoz fog kerülni, és matek lesz az első óránk...

Más téma.

Van egy ismerősöm. 18 éves, de mind testileg, mind mentálisan letagadhatna egy tizest. Vázolom röviden a szerelmi életét az utóbbi egy évben: összejött egy osztálytársával, vele szakított tavaly nyáron, összejött egy tőle 12 évvel idősebb pasival, akivel pár hónap elteltével szétmentek, újra összejött az osztálytársával, majd május környékén újra a 12 évvel idősebbel. Akivel június végén szakított, mert nem tartotta a diétáját, meg többet morozott, mint amennyit megbeszéltek. 
Megismert társkeresőn egy fiút, legyen Attila, akivel egyszer találkoztak is, de utána megmondta neki a fiú, hogy nem érzi úgy, hogy ebből bármi lehetne. Két hét után a lány a szerelmének hívta, csókos smileykat küldözgetett neki, meg szívecskéket. Aztán megjátszotta  a nagy depresszióst, hogy "átbaszta" a srác. Alkarba A betűket karcolgatott, és a többi. Rá két napra visszatért a képbe egy "távkapcsolata", akivel még soha nem találkozott: neki is rögtön szivecske, csók, intimkép, szerelmem, stb, viszont a pasi - legyen Krisztián - nem bírta sokáig, letiltotta, és újra jött a nagy halál: alkarba K betű vésése, de én tényleg szerettem, stb. Megkért, hogy írjak rá, miért tiltotta. Közben képbekerült egy újabb nagyszerelem, nevezzük Ákosnak. Most perpill neki írja a puszikat, stb. Közben átmásoltam neki pár részletet a beszélgetésünkből, meg két képet átküldtem neki, amit Krisztiántól kaptam, és most én vagyok a szar, mert nem veszem észre, hogy hajt rám (pls, egy normális képet nem látott rólam, és alig több, mint egy napja vagyunk ismerősök..:DDDDD). Szóval most, hogy nekem rögtön válaszolt, meg képet küldött, újra haldoklik a csajszi, és sajnáltatja magát, alkarba vésett - újra! - K betűvel... 
Erre én csak annyit tudok mondani: aki hülye, haljon meg...

Megint suils post. Ez van. Igen, szombat este tizenegykor. Tudom, fura vagyok. Viszont ma rengeteget gondolkodtam a tanárokon, akik tanítani fognak. Egy előző bejegyzésben már említettem, hogy nem szeretem a szakot, amit tanulnom kell (info), de váltani már késő lenne, stb. Tavaly különösen utáltam az egyik tanár óráira bejárni (hetente 3), ráadásul hol jött suliba, hol nem, szinte 50%-ban helyettesítés volt, rengeteg óra maradt el miatta, és ha megtisztelt minket a jelenlétével, akkor sem sok színvonalat vitt az órába, sőt, mi tanítottuk őt, nem pedig fordítva. Konkrétan semmihez nem értett, csak az IP számításhoz, három hónapon át azt tömte belénk... nála soha, semmit nem értettem, de őszinte leszek: nem is nagyon tettem azért, hogy megértsem a dolgokat. Nyíltan kimutattam neki is, és az osztályban is, hogy szívből gyűlölöm az óráit, és pont leszarom, mit mond. Nem vagyok egy lázadozó, tanárnak visszabeszélő típus, sőt, épp ellenkezőleg, de ő rengetegszer kitudott hozni a sodromból, teljesen kifordultam magamból, csak aludtam az órákon, stb. És még a hangja is zavaró volt (nekem nagyon sokat számít egy tanár hangja: egy mélyebb férfi hangra előbb, szívesebben figyelek fel, mint egy rekedtes, magas, női hangra, sőt, ez utóbbitól rendesen a hideg ráz - rossz értelemben). 
Év végén hármas lettem mindkét, általa tanított tárgyból, de szerintem ebben nagy szerepe volt az ofőnek, aki elmondta neki, hogy pont leszarom az egészet, és ne buktasson már meg azért, mert nem is ezt akarom tanulni, és a többi. Végig 2-3 között ingadozott az átlagom.
Idén viszont megkaptunk egy olyan tanárt, aki sokszor jött be helyettesíteni és imádtam (ráadásul férfi, és mély a hangja, tökély:DD). Illetve kapunk egy új tanárt is, azt hiszem, ő is férfi lesz, tippem van, hogy kicsoda, sportnapon ő volt a kötélhúzás felügyelője, az ő hangja is elég szimpatikus. 

Na de vissza az eredeti témához: rengeteget gondolkodtam ma, és arra jutottam, hogy megmutatom a tanároknak, igenis van olyan, hogy a tanár a szar, és nem a diák a hülye. Évnyitón mikor bemondták, hogy ő már másik iskolában tanít, halkan megtapsoltam a bejelentést, majd az előttem álló osztálytársamnak rögtön elcsicseregtem, hogy mennyire örülök ennek, 1000wattos mosollyal az arcomon. Pont akkor jött az ofő, aki rá is kérdezett, hogy minek örülök ennyire, én pedig őszinte diákhoz méltón elmondtam neki: "annak, hogy az XY tanárnő elment!" Így visszagondolva, lehet ez így túl őszinte volt, de tényleg eluralkodott rajtam az öröm-mámor :D Különösebben egyébként nem akadt ki, csak annyit mondott, hogy annak azért annyira nem kellene.
Szóval lényeg a lényeg, idén nagyon szeretnék ráhúzni erre a tantárgyra, legalább egy 3.0-s átlagot produkálni, csakazértis. 

Ja, három csoportra lesz az osztályunk bontva matekon: erősebbek, gyengébbek, emeltes csoport. Én még nem tudom, melyikbe kerülök, de lényeg a tanár: az egyik csoport tanárának a monogramja egyezik azzal a tanárral, akit gyűlöltem. Ő matek-info szakos elméletileg. Óraadóként tarthat pár órát a suliban. Ó, istenem, könyörgöm, add, hogy ne ő legyen!!! Vagy ha már ő, én ne az ő csoportjába kerüljek!!! KÖSZÖNÖM!!!

Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni... Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül.