Alulteljesítettünk. Nagyon.
Például a 23 fős osztályunkból összesen 4-en melegítettek be a közös tornával. Aztán jött a kenu váltó, itt még egészen együtt voltunk, mentünk velük, szurkoltunk, és beértünk az adott időn belül, nem rossz az. Aztán foci, katasztrófa volt, 5-2, 3-3-at játszottunk. Innen rögtön mentünk át élőcsocsóra, azt nyertük 7-5-re, de többet nem játszottunk, szóval eredményt nem tudunk... Utána futás, mindenki indult, de csak 10-en futottak, mindenki más - köztük én is - végigsétálta. Volt még kötélhúzás, ott kettőből kettőt elbuktunk, röpit szintúgy. Tavaly meg mindent megnyertünk. Hát, ez van. A végére az osztály több, mint fele lelépett, nekem meg volt 70 percem a buszig... de szerencsére egy osztálytársnőm és a párja hazahoztak, pedig nem esett útba a településem nekik :) Eredetileg csak a buszmegállóig vittek, de örök hálám, amiért házhoz hoztak!!! 

Na de visszatérve a sportnapra. Őszintén: élni nem volt kedve senkinek a 40 fokos tűző napon, nemhogy rohangálni, meg versenyezni. Sehol egy k..va árnyék nem volt. Legalábbis nem ott, ahol a programok voltak. Na de túléltük. És a végén megkaptuk az órarendet az igazgatónőtől.
13 tantárgyam van, és az összes tanárt ismerem. A biosztanárunk sajnos az lesz, akit nem szerettem volna, a legtöbb szakmait viszont szerencsére ugyanaz tartja, aki tavaly is. A szar szakmai tanár már máshol tanít, helyette megkaptuk azt, akit tavaly nagyon imádtam, amikor helyettesített, illetve szintén helyette kapunk egy új tanárt, akiről fogalmam nincs, hogy ki, azt hiszem, idén kezd nálunk. Semmit nem tudok róla, azt se, hogy férfi vagy nő. Ajánlom neki, hogy férfi legyen, fiatal, és nézzen ki jól, hogy legyen már értelme beülnöm órára:D

Úgy érzem, egyszerűen nem hagyhatom ki az első nap elemzését. Valami katasztrofális lett. Komolyan, évről évre gyengébb az évnyitó műsor... Konkrétan semmit nem lehetett a hátsó sorokból érteni, mert senki nem tudta kinyitni a száját, miközben mondta a szöveget.
Nyár elején - mint korábban már írtam - elhunyt egy osztálytársunk, így jött egy egyperces néma csend - aha, a mellettünk álló 12.C végigbeszélte az egészet.... Na jó, nem általánosítok, csak két lány. De akkor is a pofátlanságon túlment.

Az osztályban rögtön a közepébe vágtunk: essünk túl azon a beszélgetésen, amin túl kell esni, mondta az osztályfőnök. Beszélt egy kicsit a halálról, és hogy szerinte nincsenek véletlenek, bármennyire is tűnik bunkóságnak, szerinte ennek így kellett történnie, ez volt a sorsa. Hát, lehet, hogy van benne valami. Ő egyébként elsírta magát, egy másik lány osztálytársam szipogott, mindenki már síri csendben hallgatott. Jövőhéten, vagy utánakövetkezőn az apja kérésére meglátogatjuk őket a lakásukban. Még buszt is fogad nekünk. A szobájának ajtaját becsukták, nem voltak bent azóta, így próbálják elhitetni magukkal, hogy még él. Szörnyű. Az élettől kapott hatalmas pofon, hogy az anya özvegy volt, ez már a második házassága: az elsőben a férje szintén motorbalesetben hunyt el...
Őszinte leszek: nincs kedvem menni. Persze megyek, mert nagyon jóban voltam Dáviddal, de nincs hangulatom egy nagy közös síráshoz :(

Órarendet nem kaptunk - számomra még rejtély, hogy miért -, és tankönyveket sem. Holnap sportnap, szóval hétfőig sajnos (irónia...) nem kell tanulni. Szomorú. Tulajdonképpen nem is értem, mi értelme volt a mai napnak, mert 4 órán át nem csináltunk semmit, csak leadtuk a közösségi szolgálatos naplókat, a munkanaplókat, a bizonyítványokat, meg átbeszéltük a holnapi napot...

Na, de a tanárosztások! Még nem tudom, kapunk-e újakat, csak párról.
Például matekra megkapjuk azt, aki első évben tanította, és esküszöm, nő létére egy kiképzőtiszttel vetekszik. Szerintem ötkilóméterről is meghallja, ha valaki "kattintgatja" a tollát, azért ölni tud például. Meg a száraz szivacsért is. Bár, azért szinte minden reálos tanár.
Amit még biztos tudok, hogy másikat kapunk, az a biosz. Sajnos a rosszabbikat kapjuk, mivel amelyiket szerettük, igazgatóhelyettes lett, így nem taníthat rendes óraszámban :( Ő nagyon fog hiányozni.
Na és a tesi!!! Istenem, sikerült kifognunk a férfit... 50+os, piás. Oh, yeah. Ja, és mániája benyitni az öltözőbe szünetben, "lányok, öltöztök még??" kérdéssel bombázva. Na, most két lehetőség áll fenn: vagy atombiztos lakatot szerzünk az öltöző ajtajára, vagy burka ruhában fogunk tesizni. 
Mondjuk előny a férfi tanárokkal szemben, hogy nem tudják, hogyan is működik pontosan a menstruáció, soha nem tudták, tudják meg, hogy az igazából mennyire tud fájni, meg ilyenek. Nem, még akkor sem, ha nős, meg van 'x' lánya. Egy férfi ezt sosem fogja átérezni, így simán lehetnek piros betűs napok havonta 2 héten át folyamatosan, és igenis fájhat annyira, hogy mozdulni se tudjunk :D

+ lebukott hozzánk az unokatesóm, akivel amúgy soha nem tartottuk a kapcsolatot, és életünkben 2 szót sem váltottunk egymással...

Holnap sportnap. Régebben mindig szeptember utolsó két hetében volt, de persze most tegyük szeptember másodikára, akkor még amúgy sem tanulnának az idióták. Ráadásul a programok sem lesznek jók, a tavalyiak- és az azelőttiek jobbak voltak. Idén kenu váltó, bicikli, élőcsocsó, ... és a futás, amin osztályszinten indulunk, kötélhúzás és röpi. Tavaly hatalmas sikert arattunk a sportnapon, megnyertük a kötélhúzást, a futást, és a focit is, így kaptunk 3 oklevelet, egy kupát (asszem'), sok-sok sportcsokit, és egy szabadnapot, amit mi választottunk ki, hogy mikor mire használjuk el, mivel mi lettünk a legsportosabb/aktívabb osztály. Valamiért úgy érzem, idén ez nem fog összejönni, talán még túlzottan a nyár körül kavarognak a gondolataink, összeszedetlenek vagyunk, fél lábbal még nyaralunk. De remélem, a fiúk nem okoznak csalódást, ők ugyanis úgy álltak hozzá, hogy megint lealázunk mindenkit, ez csak természetes. Majd meglátjuk.

Én hihetetlenül túl tudom reagálni az egész füzet-témát sulikezdéskor. Ezt értsétek úgy, hogy nekem előtte nap tudnom kell, hogy melyik füzetet milyen tantárgyra szánom. Tudom, lehet, hogy beteges :D. Tavaly nagyon könnyű volt, mivel nem szánt szándékkal, de csupa olyan füzeteket sikerült választanom, amiket tudok csatolni egy-egy tantárgyhoz. Idén viszont... Teljesen semlegesek. A matekot tudom már, mert csak egy vastag, spirálos négyzetrácsos füzetem van, szóval választási lehetőségem nem nagyon van. Tudom a németet, az maradt a tavalyi, elég jó állapotban van még, és tavaly is nagy szerelmem volt. Talán nyelvtanra és irodalomra van még elképzelésem, viszont ott van még a biosz, a fizika, a töri, a szövegértés, ... és rengeteg szakmai óra, amikről azt sem tudom, lesznek-e újak, esnek-e ki tárgyak közülük, és kell-e valamire füzet. Tanárfüggő az egész. Na de majd lesz valami. Gondolom. Úgy még sohasem volt, hogy sehogysem lett volna, nem?

iskolakezdéskor...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én speciel jobban utálom az évnyitó napját, mint az utána következő összes többit. A többi napban mindig történik valami: várjuk, hogy a tanárnak dolga legyen, lebetegedjen, elfelejtse a dolgozatot, puskát gyártunk, házit másolunk, stb... az első nap viszont olyan monoton. Mindig ugyanúgy telik el: évnyitó műsor, tankönyvosztás, házirend ismertetése, legyetekjók, viselkedjetek, órarend kiadása, diákigazolványra új matrica, közösségi szolgálati napló leadása, munkanapló leadása, és vége. Unalmas. Számomra legalábbis. 
Eddig egyébként, mióta középsuliba járok, mindig emlékezetes volt a tanévkezdésem napja. Az első. 2013-ban első nap lerobbant a buszunk, a rákövetkező év szeptember elsején ugyanaz a busz, ugyanaz a sofőr, ismét lerobbanunk... :) Csak egy településsel hamarabb. Tavaly, 2015-ben pedig brutálnagy vihar volt, esernyőt persze nem vittem, a matrózblúzom szarrá ázott, a hajamról jobb nem is beszélni... ahogy beértünk a suliba, az épület mellé lecsapott a villám, a suliban pedig beindult a tűzjelző... oh,yeah :D Kíváncsian várom, idén mivel rukkol elő a sors.
Tavaly délre kisütött a nap, szóval a tavalyi esetből tanulva idén viszek magammal váltóruhaként egy rövidnadrágot, meg egy ujjatlan pólót. Nem fogok 30°C-ban matrózblúzban rohadni. Pfejj, halál arra, aki kitalálta azt is.

Bocsi, sulis bejegyzés következik. De muszáj elmélkednem egy kicsit. Az oktatási rendszerre próbálok nem kitérni, mert akkor csupa csúnya szóval lesz tele a bejegyzés, és soha nem érek a végére.

Ez lesz a negyedik évem középiskolában, de még csak 11. évfolyamba megyek, hála az ötéves képzésnek. Hihetetlen, hogy mennyire nem várom. Persze, ez így normális, de vessetek máglyára, tavaly vártam. Hogy miért? Mert nem tudtam, hogy léteznek olyan tanárok is, mint az egyik szakmaim. Meg ott volt még a német tanárom, akit nagyon szerettem, viszont ő is nyugdíjba ment, szóval már az ő órái miatt sem várom.

Szerintem a legtöbb (közép)iskolás nyár végén olykor-olykor elmormol egy gyors imát néhány tanárért: vagy azért, hogy őt kapják meg, vagy épp azért, hogy ne. Én ezzel ugyanígy vagyok. Bár nem tudom még, hogy milyen tantárgyaim lesznek. 
A média tanárunknak biztos, hogy marad, mivel ő van egyedül szaktanár. Vele egyébként nincs különösebb gondom, talán csak annyi, hogy túlzottan kimutatja, hogy az osztályból két személyt sokkal jobban kedvel.
A fizikatanárunk is biztosan marad, mivel szintén ő az egyedüli szaktanár. Őt nagyon szeretem.
A legtöbb szakmai órát (info) tartó tanár esküdözött, hogy ha megteheti, leadja az osztályunkat, főleg egy ember miatt, aki sajnos a nyár elején elhunyt, szóval nem tudom, mi lesz, de nagyon örülnék neki, hogyha az idei tanévre is elvállalná az osztályunkat.
Aztán van egy másik szakmai órákat tartó tanárunk, annak viszont elmondhatatlanul örülnék, ha leváltanák! A kislánya(vagy fia?) elég beteges, talán a szívével, ezért nagyon sokszor kell otthonmaradnia. Persze, sajnálom őt miatta, de mindez a mi rovásunkra történik. Heti 3 órát tart nekünk, és megkockáztatnám, hogy a tavalyi tanévben több, mint 50%-ban helyettesítő tanár foglalkozott velünk. Mikor az eredeti "tanárunk" épp nem otthon volt, hanem iskolában, akkor is inkább mi tanítottunk neki, nem pedig fordítva, ugyanis konkrétan szart se tud az informatikáról. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy routert programoztunk be órán, ő adta az utasításokat, viszont elakadt, és felhívta a szabadnapos kollégát - aki helyette jött be helyettesíteni -, hogy hogy kell csinálni. És akkor mesterképzése, meg diplomája van... Haggyuk már! Egyáltalán hogy várhat el tőlem tanár olyat, amit ő maga sem tud? Több szülő is felszólalt ellene, ugyanis nekünk ebből a tárgyból emelt érettségit kell tenni! Közöltem anyával, ha őt kapjuk, én ott elbőgöm magam. Mire ő azt mondta, ha őt kapjuk, szülőin felszólal mellettem, hogy ha már tanárt nem tudnak biztosítani, legalább könyvet adnának. A tavalyi tanévben többször is beszéltem erről az osztályfőnökkel, hogy átmennék másik osztályba, ha megkapjuk jövőre is - azaz idén -, ő viszont esküdözött, hogy kampányolni fog ellene, és teljesen megérti, hogy nem tudok nála tanulni, mivel tényleg nem tud tanítani, ő ezt tudja, és a többi.
A biosztanárunknál viszont abban reménykedek eszméletlenül, hogy megmarad a tavalyi, ugyanis őt nagyon imádom, hihetetlenül jó tanár. Tud fegyelmezni, szereti a tantárgyát és ez látszik is rajta, rengeteg lehetőséget ad kiselőadásokra, ezzel könnyű jó átlagot szerezni, és nem csak a száraz anyagot darálja le, hanem rendszeresen hozza a laptopját, és vetít le videókat, képeket. A suli másik biosztanárához földrajzórákon volt már "szerencsém", na ő az a típus, aki pont leszarja, hogy eszünk, iszunk, beszélgetünk, alszunk, olvasunk, játszunk, telefonozunk órán. Ő leadja az anyagot, aztán számonkéri a dolgozatban. Megsem próbál fegyelmezni. Szóval Istenem, add, hogy ne őt kapjuk! Egyébként a tavalyi tanárunk szintén megfogadta utolsó nap - és előtte többször is -, hogy nem fogja jövőre elvállalni az osztályunkat. Remélem, meggondolta magát.
A magyar tanárunkról szintén teljesen biztosan tudom, hogy marad a tavalyi, aminek nem tudom, hogy örülök-e, vagy sem. Szeretem, mint tanár, de a kötelezők miatt torokra megy.
Még a tesi van hátra, tulajdonképpen itt is csak reménykedni tudok, hogy a tavalyi tanárunk marad. Első évben a tanárunk konkrétan légiós kiképzést tartott, ha nem álltunk sorba időben - és ez a felettébb érett fiúknak köszönhetően igen sokszor előfordult -. Semmi empátia nem volt benne. Mint a legtöbb tesitanárban. A tavalyit nagyon szeretném újra, ő nagyon emberszerető, soha nem kér lehetetlent, és ha valami nem megy, de látja a szándékot, a kettes már megvan, nem kezdi el szívni a véred, hogy de gáz vagy. A suliban van még egy férfi tanár, őt viszont nem szeretném. Nagyon nem. Oké, hogy mindenki átmegy kettessel, aki átöltözik, na de férfi. És itt ne a fiatal, 20-30-as éveiben járó, helyes, izmos pasira gondoljatok, hanem az 50-feletti, kopasz/őszülő, már sántító típusra. 

Holnap egyébként fodrászhoz megyek, már épp rámfér. Hátközépig - talán picit lentebb - érő szőkés hajam van, és nagyon törik a vége, szóval egy 15-20 centit szeretnék vágatni, kb. a lapockám közepéig. Bárki megkérdezi, hogy mi az, amit szeretek magamon, rögtön a hajam színét mondom. Nekem furcsa, hogy nagyon sok ember szerint nem szép a mézszőke haj, én viszont tényleg imádom.

Tegnap voltam a lovas színház Gladiátor c. előadásán... istenem, valami fantasztikus volt! Azt hittem, majd ódákat  tudok zengeni róla, amint beülök a kocsiba, és az egyórás utat végigáradozom, ehelyett síri csendben voltam végig, csak az elején tudtam annyit mondani, hogy "olyan nagyon jó volt...." 

6500 forintot fizettem az első sorért, és azt kell mondjam, teljes mértékben megérte! Alig egy méterrel előttem zajlott az előadás fele. Tényleg nem tudom szavakbaönteni azt, amit ott éreztem... egyszerűen csodálatos volt az egész. 
A szervezés sokkal komolyabb volt, mint az István, a királyon, bár két különböző településen voltak. Ha húsz biztonsági nem volt, akkor egy sem. És közülük rengeteg mindenkivel beszélgettem, csak egy volt, akinek kicsit csípősebb volt a stílusa a kelleténél. De hát este tíz után ez szerintem már elengedhető :) 

Az előadás tele volt látványelemekkel, ugrottak például tüzes akadályt, a végén felgyújtottak egy embert - persze mindezt teljesen biztonságosan -, akit egy biga után kötöttek, és húztak a földön [biga: kétkerekű hadi szekér], két bigát is kibiztosítottak, amik így "szétestek". Hihetetlenül látványos volt!!! És akkor az énekhangokról még nem is tettem említést: míg az István, a királyon Pintér Tibor és Buch Tibor hangjáért voltam megőrülve, a Gladiátorban - amiben nem szerepelt Buch Tibor - Sasvári Sándor hangjától kezdett el rázni a hideg, persze Pintéré mellett. Tudjátok, az a fajta hidegrázás, amikor a csendet hirtelen megtöri a hangjuk, vagy épp egy kánonba szállnak be, és ahol felcsendül a hangjuk, feláll a karomon a szőr. Imádom-imádom-imádom az egész lovas színházat. 

Ami a végén különösen tetszett, hogy nem próbálták meg eltusolni a baki(ka)t, sőt felvállalták, Tibi elmondta, hogy nem minden alakult úgy, ahogy tervezték, a biga kibiztosításakor a kaszkadőr alákerült, aminek nem úgy kellett volna történnie, de ha ezt nem mondja el, szerintem mindenki azt hiszi, hogy ez így volt megírva a forgatókönyvben. Azért az a tapasztalatom, hogy ezt más színházban megpróbálják besöpörni a szőnyeg alá, hogy a közönség semmit ne vegyen észre belőle, szóval nagyon szimpatikus húzás volt tőle, tőlük, hogy ezt így letisztázták. Szintén azt tapasztalom, a normál színház és a lovas színház közti különbségként, hogy míg egy hétköznapi színházban szinte ki sem néznek a közönségre - vagy ha mégis, csak üres tekintettel: tudjátok, a salátás módszerrel -, itt megint (akárcsak az István, a királynál) tartották folyamatosan a kapcsolatot, Papadimitriu Athinával többször is összenéztünk, mikor ellovagolt előttem, az egyik mellékszereplő táncos gladiátorral úgyszint. Mohácsi Márkon is látszott, hogy végig a nézőteret pásztázza, Pintér Tibi pedig egyszer határozottan rám mosolygott. 

Mondjon bárki bármit Pintér Tiborról: a tévén, cikkeken, interjúkon keresztül nem lehet megismerni. Persze nem mondom, hogy ismerem, de hihetetlenül más a médiában, mint a színházban. Szinte 180°-os fordulat a két "énje" között. 

Bizton állítom, hogy tavasszal - ha jönnek, és remélem, jönnek -, a napforduló fesztiválon is megnézem őket, a nyárin szintén, és a mórahalmi előadásukra is ellátogatok jövő nyáron. 

Sok lovas ódzkodik a lovas színház puszta gondolatától is, mert az mekkora állatkínzás: jelzem, baromira szeretik a lovakat, de tényleg! Ez nem egy cirkusz, ahol az idomítás a vaskampóból áll, meg az elektromos sokkolóból. Talán csak Márknál láttam pálcát, meg Tibinél, de ők sem használták: látszott rajtuk, hogy értenek hozzá, és hanggal gyorsítottak vagy épp lassítottak, soha nem téptek bele a ló szájába, és nem rúgták szét az oldalukat. Szerintem a pálca is csak azért volt ott náluk, hogy az ágaskodásra, köszönésre megadják a lovaknak a jelet - mivel idomítópálca volt -.