Tegnap megírtam a lovasok.hu-nak a "történetem". Majd megosztom itt is. Most nincs hozzá erőm. Előjött belőlem... minden. A ló, akinek köszönhetek mindent, és az, hogy ő már az égi legelőkön az égi lovasokkal van. Előjött belőlem minden. Minden. Mármint tényleg minden. Hogy mennyit köszönhetek neki, és milyen kevés idő jutott nekünk, alig háromnegyed év. És most itt írom, majdnem bőgve ezt a bejegyzést. 2015. július 15-én kellett elaltani, lábtörés miatt. Nem volt sántulós fajta sosem. Csak szimplán gödörbe lépett - csúszott - amikor hempergésből állt fel, a combcsontja eltört, és... ennyi. Altatni kellett. Mikor ezt megtudtam, pont szendvicset csináltam. Láttam még aznap. Láttam, hogy szenved. Éreztem, hogy akkor látom utoljára, de reménykedtem. Szóval itthon voltam, és a szendvicsemet csináltam, mikor anya megkérdezte, láttam-e, amit az edzőm megosztott. "Zeusz?" kérdeztem vissza. Ő csak bólintott. Nem tudtam tovább csinálni azt a kurva szendvicset. Otthagytam mindent, becsaptam az ajtóm, és órákon át bőgtem. Aztán a délelőtti-délutáni órákat átvészeltem, de az estéket nagyon sokáig sírtam végig. 4 éve lovagoltam, és ezt még egyetlen lónál sem éreztem - és azóta sem éreztem még ugyanazt -, ő volt az, aki megváltoztatott, akivel nagyon sokszor álmodtam, akivel láttam a jövőmet. Volt, hogy kinéztem a busz ablakán, és láttam magam a lóval, ahogy szőrén vágtázunk az út mellett. Egyszerűen éreztem, hogy a Sorsnak terve van velem és ezzel a lóval. Aztán időközben valamit kurvára elcseszerinthettem, amiért el kellett, hogy vegye tőlem. 
Nem volt tökéletes ló. Közel sem volt az. Mindentől megijedt, kiszámíthatatlan volt, mániája a bakolás vágta közben, kellett hozzá a határozottság. Az edzőm sem értette, hogy mégis mi a fészkes fenéért imádom. Mit lehet benne imádni? Én sem tudtam. Csak kötődtem hozzá. Úgy éreztem, mintha megtaláltam volna a másik felem. Azóta egy alkalommal sem volt ugyanolyan a lovaglás. Hiányzik. Nagyon. Várom a nagy áttörést, hogy érkezzen megint egy olyan ló az életembe, akivel megtalálom a közös hangot, akit imádni fogok, első pillanattól kezdve. 
Én csak... nem értem ezt az egészet. Nem gondolom, hogy rossz ember lennék. Nem ártok soha, senkinek szánt szándékkal. Akkor minden nap kerestem a miérteket, sokszor még most is próbálok okot találni rá. Mert hiszem, hogy minden okkal történik az életünkben, mert mondjon bárki bármit, véletlenek nincsenek. De egyszerűen nem tudom. Talán azért ilyen korán, mert később jobban fájt volna? 
Vagy csak szimplán el van baszva az életvonalam, vagy mim, aztán - bocs, hívők - Isten bá gondolt egyet, nehogy már boldog legyen szerencsétlen lány, vegyük el tőle azt, amit a legjobban szeret. 

A bejegyés végére lenyugodtam, már nem bőgök úgy, mint egy ovis kislány, akitől elvették a nyalókáját. Csak tátongó üresség maradt bennem. Szerintem sosem fogom tudni feldolgozni.

Btw, csak hogy kicsit én is felviduljak, meg ne ilyen depis szar legyen az egész: holnap fél10-re megyek terepre, póni úrfival. Tudjátok, sokan azt hiszik, a pónik ilyen kis cuki állatok, meg kislányoknak vannak kitalálva. Hát nem. 173 cm magas vagyok, meg 72 kg, szóval baromira féltem, mikor először ültem rá, hogy szerencsétlen állat majd szenvedni fog a hájam alatt. A lábam kb. 10 centivel érhet a hasa alá. 
Félelmem hiábavaló volt. Valahogy nem tudtam sajnálni, miután nyugodtan álltunk egy helyben, aztán ő azért, mert egy faág hozzáért a farához, helyből vágta, sávváltás... Persze, nem feltétlen rosszindulatból tette, csak kurva bizonytalan, tekintve hogy az előző helyén verték. Sarokkal sem nagyon kell bíztatni, mert tényleg, állásból képes beugrani vágtába a legkisebb sarokérintésre, aztán úgy megy, mint akit ágyúból lőttek ki. Szóval persze, szegény kis pónifiúkának sanyarú sorsa volt, meg ilyenek, sovány is volt mikor idejött, most viszont úgy néz ki, mint egy ikervemhes muraközi aki lenyelt még egy hordót is a csikói mellé. Pedig herélt! Szóval jó sora van most, és én tényleg sajnáltam, hogy szerencsétlen poncsira fel kell ülnöm a 173 centimmel meg a 72 kg-ommal. Viszont mióta tudom, hogy ha úgy tartja kedve, és nagyon rámun, lazán lepakol, egyenrangú félként kezelem a 160-70 magas lovakkal. Nincs itt ilyen sajnálkozás, kérem szépen :D A pónik alattomos állatok. Mert közelebb vannak a pokolhoz.

1. Mivel ápolod ilyenkor a kezed?
   Nem vagyok nagy krémes-kenegetős típus. Néhanapján szoktam szimpla hidratáló krémmel kenegetni. 
2. Forró csoki vagy forralt bor?
   Mindkettő. A forró csoki csak finom lehet, főleg tejszínhabbal és fahéjjal megszórva... nyamm. Ugyanakkor a forralt bor is lehet nagyon finom, de a csokival ellentétben a bort nagyon-nagyon-nagyon el lehet rontani. Ittam már olyat, ahol rendesen le kellett küzdenem, de olyat is, mikor nem tudtam törődni azzal, hogy lepörköli a nyelvem, nyelőcsövem, estébé, mert kurva  (ez a szó át van húzva, csak nem húzta ki a kód. béna vagyok.) nagyon finom volt.
3. Mutasd meg a télies sminked!
   Nem szokásom sminkelni. Igen, még élek. Igen, lány vagyok. 18 éves. A Földön élek. Így is teljes az életem.
4. Inkább otthon vagy és teázol egy jó könyvvel és takaróval, vagy szánkózol/hóembert építesz?
   Már évek óta nem volt akkora hó, hogy hóembert lehessen építeni vagy legalább szánkózni, szóval az előbbi variációt alkalmaztam az elmúlt években. Viszont ha idén valami csoda történne, és esne egy tíz centi hó, biztos vagyok benne, hogy gyúrnék egy házőrző-hóembert. Aztán a többi nap olvasnék.
5. Kedvenc dolgod a télben?
   A hangulat. Ami évről-évre eltűnik, se hó, se hideg... :(
6. Mi az a dolog, ami mindig nálad van télen?
   A bérletem?:D Tudom, szar volt. Talán kesztyű? Bár az is nagyon sokszor marad itthon...
7. Kedvenc karácsonyi film?
   Nincs kimondottan kedvenc karácsonyi filmem. Gondolok itt arra, hogy ha nem karácsonykor vetítenék őket, pont leszarnám, hogy azok a filmek léteznek. Csak ugye karácsonykor megvan az a hangulat, ami kell. Polar Express, Az öt legenda, Shrekből az angyal, Grincs
8. Szeretsz síelni/korcsolyázni?
   Síelni még nem próbáltam, korcsolyázni szeretek, bár nem vagyok profi, épp annyira tudok korizni, hogy nem esek el.
9. Hogyan tudtad meg, hogy nem létezik a Télapó/Jézuska?
   Ez egy jó kérdés:D Nem tudnám így belőni, hogy mikor tudtam meg, és hogyan. Múltkor pont erről beszéltünk a suliban, hogy ki hogyan tudta meg, de senki nem emlékszik rá...
10. Kedvenc téli illat?
    Kettő is van: a karácsonyi vásár-illat, illetve a karácsony-illat. Előbbi a forralt bor-forró csoki-puncs-kürtős kalács illat keveredése, utóbbi pedig a gyanta illata, narancs, mandarin, halászlé, mákos süti, mézeskalács, fahéj, szegfűszeg
11. Kedvenc karácsonyi zene?
    TNT - Fehér karácsony, Josh&Jutta - Szép karácsony, Cascada - Last Christmas, Train - Shake up Christmas, óóó és persze a Jingle Bells. Jaj, és majdnem kifelejtettem : "o Tannenbaum..." :D 

Szeretném "kihívni" őket: Ninette, Solemnis :) 

Első szabadnapom délelőttjét azzal töltöttem, hogy kutattam a megfelelő css kód után. Négyet találtam, de ez fogott meg legjobban. LindaDesign-os. Talán ami nem tetszik benne, az a rohadt széles blogrész, de majd korrigálom. Talán. Egyelőre viszont semmi hangulatom belenyúlkálni, eléggé leszívta az agyam, hogy egész délelőtt csak kódokat láttam, kódokban gondolkodtam, meg ilyenek. 
A menühöz kitettem egy havas tájat. Ha már nálunk nem esik, legalább a blogomon lássak havat. 

Délelőtt - a nagy kódkeresések közepette - természetesen nem bírtam ki, hogy ne chateljek az osztálytársaimmal, és dörgöljem az orruk alá, hogy jobb dolgom van, mint nekik, és rendes osztálytárshoz méltón óránként érdeklődtem, hogy milyen érzés "x" órán lenni. Szerettek. 
Kikaptuk ma a biosz dogát, ami nagy meglepetésemre ötös lett. Rengeteg olyan kérdés volt, amiről nem esett szó órán, szóval a józan paraszti eszemet kellett használnom, háromszor is átszámoltam a pontjaimat, de mindig pont határra estem. A megérzésem azt súgta, ez most nem sikerült jól, és négyes lesz. Mondjuk lehet, hogy csak gyenge ötös, vagy x,5 pontom lett, fél ponttal az ötöstől, ezért jóindulatból megkaptam. Nem tudom. Végülis felesleges rajta kattogni, a lényeg az 5. 
A szakmainkat is kikaptuk, ami nem okozott különösebb meglepetést: négyes lett. Jobban örültem volna egy ötösnek, de éppen lehetett volna hármas is, szóval annyira azért nem rossz ez a 4-es.

Most pedig azon gondolkodok, hogy osszam-e meg azt a lovasok.hu-n, hogy mekkora változás következett be az életemben a lovaknak - különösen egy lónak - köszönhetően. Azt hiszem, ezt a történetet még talán a blog első napjaiban itt is megosztottam, de ha felkerülne lovasok.hu-ra, mindenféleképpen megosztanám itt is a linket. Nem mondanám, hogy az én rajongásom a tipikus kislányos rajongásból fakadt... a lovak kigyógyítottak egy betegségemből. Mert ilyen igenis létezik.

De mocskosul. Már megint eltelt a hétvége. Mondjuk jövő hétre szabadságot veszek ki, hétfőn megyek be teljes napra, kedden hatodikra és csütörtökön elsőre, csak mert szakmai órák, amikről nem lehet sokat hiányozni.
Hétfőn írunk bioszból, aminek bár 90%-át már tudom, a tankönyv ábráit nagyon át kell néznem, meg az elmúlt óra anyagait is... Jövő héten lemaradok két német dolgozatról meg egy magyarról. Persze ez még simán pótolható, csak mellé még ott lesz az órai munka pótlása is... Jogos a kérdés, akkor miért nem megyek be? Mert elfáradtam. Olyan vagyok, mint egy élőhalott. A novemberem sem sikerült úgy, ahogy terveztem, egyszerűen nem tudok úgy koncentrálni, mint két-három héttel ezelőtt. Szóval most szükségem van egy kis pihenésre. Persze, igyekszem a szabadnapjaimat arra fordítani, hogy tanuljak, például törit, magyart, meg amit magolni kell, így annyira nem lesz nehéz a pótlás. 
Ma nem csináltam szinte semmit. Nyolckor keltem - ami nálam nagyon kései kelésnek számít, a belső órám már hozzászokott, hogy mindig fél hat-hat körül kelek. Egész nap a laptopomat nyúztam, letöltöttem az Assassin's Creed IV. részét, azzal töltöttem el az időt. Estefelé bementem a városba, vettem egy felsőt, egy parfümöt, valami krémszerű cuccot a pattanásaimra, aztán így... ennyi.
Most meg már késő van. Fáradt vagyok. A szobám is olyan, mintha természeti katasztrófa - több, egyszerre - sújtotta volna. 
Holnap pedig felkelek, elmegyek lovagolni, ahonnan délre érek haza, utána pedig nagy valószínűséggel megint hulla leszek. De ki kellene takarítanom, meg bioszt tanulni, meg minden hülyeség. 
Bár lehet, ma este, ha már mindenki alszik, és végre csend lesz, nekiesek a biosz könyvemnek...

21:00: Az előbb lejátszottam egy hosszú hadjáratot honfoglalón, és rengeteg bioszos kérdést kaptam. Ami ijesztővé teszi, hogy mindegyik abból az anyagból, amit tanulnom kellene... mint a mi felel a csontok rugalmasságáért, és hány bordája van az embernek. Persze, ezek majdhogynem alapműveltségnek számítanak (vagy csak én gondolom így?), de mi ez, ha nem a Sors jelei, hogy rohadtul tanulnom kellene?

21:02: A macskám ebben a pillanatban feküdt rá, és aludt el a biosz füzetemen... azt hiszem, ez ismét a Sors: áh, inkább ne tanulj... Tudjátok, nincs szívem felébreszteni:D Pedig kellene. 

Íme a novemberi jegyeim. Nem vagyok rájuk büszke. Egyáltalán nem. Kicsit lejjebb adtam.. :(

Etika: 5 (Hogy képzeled el az életed 20 év múlva?)
Biosz: 5, 5 (Dolgozat {eukarióta sejtek}, felelés {csontok})
Tesi: 2 (Ingafutás)
Töri: 1, 4 (Feleletek)
Német: 4 (Passiv)
Matek: 3, 1 (Röpi, Témazáró {logaritmus, exponenciális fgv+egyenletek})
Fizika: 5 (Házidolgozat)
Informatika: 4, 4, 4 (Órai munka)
Programozás elm: 2 (Házi feladat)
Programozás gyak: 4 (Órai munka)
Hálózatok gyak: 5 (IP címosztályok)

Átlag: 3,94