Van egy barátnőm, akinek vannak bizonyos elképzelései: mint például, hogy a külső mindennél előrébb való, és inkább jönne össze egy 10/10-es pasival, akkor is, ha hülye, mint a föld. Bár, osztálytársam szavaival élve, még a föld se olyan hülye, hiszen termést hoz... nem volt még komolyabb párkapcsolata, meg igazából még komolytalanabb sem, csak egy alig egyhónapos. Olyan szinten a külsőségekre megy, hogy az már... durva. Mert hogy ő vékony, meg szép az arca is - ezt elismerem, így van -, és milyen jól néz ki az, ha a pasi meg a csaj is jól néznek ki... Persze, nekem is fontos a külső, de tényleg beteges, amit ő csinál, amilyen elképzelései vannak: legyen magas, olyan fogsorral amitől megvakul (mármint olyan fehér), ne legyenek pattanásai, legyen izmos, és a többi. Tényleg a hibátlan külsőt keresi.
Szoktuk nézegetni rendszeresen a horoszkópokat - jókat kacagunk rajta :D - az enyém pár hete, hónapja? azt írta, hogy a szerelem olyan férfi személyében jelentkezhet, aki amúgy nem az ideálom. 
A mostani kiszemeltem pedig 2 centivel alacsonyabb tőlem, picit ducibb, dohányzik. Mégis, amikor először megláttam, az első öt másodperc után - mikor még csak nem is váltottunk egy szót sem! - tudtam, hogy nekem ő kell. Ez pedig azóta is kitart. És ez így nagyon fura. Legalábbis számomra. Mert nekem is voltak elképzeléseim: legyen tőlem magasabb, semmi féle képpen se dohányozzon, például. Erre bumm, kisugárzás, Sors, nevezzük, aminek akarjuk. Első pillanatra megfogott benne valami, és ez az, amiért idegesít a barátnőm tökéletes-mániája. Amiért nem enged az elvárásaiból. Mondjuk lehet, egyszer nála is betoppan olyan valaki, akit meglát és elkapja az aztakurva érzés, annak ellenére, hogy nem ideálja. 

Nálam ez eléggé bejött. Akárhányszor meglátom, vagy rámnéz, vagy összenézünk, vagy hozzámszól, úgy érzem, mintha az agyamat elborítaná a rózsaszín köd, amiben unikornison lovagolhatok, a gyomromban a pillangók pedig szinte könyörögnek azért, hogy szabadon engedjem őket... 

Még régebben említettem, hogy a tanár úr ajánlott egy könyvet annak, aki szeret olvasni. Mondjuk a "szeret" rám enyhe kifejezés. Ez a könyv a Gazdag papa, szegény papa volt. Találtam külön kiadást ami fiataloknak szól, így inkább erre csaptam le, bízva abban, hogy ugyanazt  írja le, mint a felnőtteknek szóló, csak érthetőbben. Még csak az első 5 oldalon vagyok túl, de azt kell mondjam, fantasztikus! Oké, nyilván, tele van csomó olyan kifejezéssel, amiket tök laikusként nem értek, de a könyv elején az író megígérte, hogy a végére minden kitisztul. Eddig tetszik. Vannak benne illusztrációk, és különböző feladatok. Nem is szeretnék továbbhaladni vele, amíg a feladatokat nem csinálom meg. Jelenleg kell írnom egy 20 emberből álló listát, amin én is szerepelek, és minden névhez írni egy olyan dolgot, amiben az illető jól teljesít/jobban, mint bármi másban. Tetszik ez a feladat, mivel nekem is ad egy minimális önbizalmat - elvégre magamhoz is kell írnom ilyen dolgot -, és segít megmutatni, hogy nincs olyan, hogy valaki semmihez se értsen. Ha három napig, akkor három napig ülök a feladat felett. 
Egyébként nem vagyok nagy pénzmágus, vagy mi, zsebpénzt sem kapok, így nem kell takarékoskodnom sem. Ünnepekre, illetve névnapra és szülinapra kapok minimális összeget, de ennyi. Lehet több értelme lenne a könyvnek, ha kapnék havonta egy "x" összeget, amit magamnak kellene beosztani, de hátha anélkül is lesz haszna annak, hogy elolvasom.
Itt a fülszöveg, ha esetleg valakit érdekelne:

Úgy érzed, hogy azzal, amit az iskolában tanulsz, nem sokat tudsz kezdeni az életben? Úgy érzed, hogy az iskola nem igazán készít fel a való életre? Ha ezekre a kérdésekre „igen” a válaszod, akkor ez a könyv neked szól! Robert Kiyosaki nem volt jó tanuló. Nem azért, mintha nem lett volna elég intelligens – egyszerűen csak azért, mert másképpen tanult, mint azt az iskolában a tanárok elvárták tőle. Róbert később talált egy mentort, aki a pénzről és a befektetésről oktatta – és olyan sikeres lett, hogy már fiatalon vissza tudott vonulni. A Gazdag Papa, Szegény Papa – Fiataloknak című könyvében a szerző nem csak személyes történetét osztja meg velünk, hanem megmutatja azt is, hogyan kell napjainkban pénzügyileg helyes döntéseket hozni. Ez az olvasmányos stílusban megírt könyv gyors indulást adhat személyes sikeredhez, mert megmutatja: hogyan beszéld a pénz nyelvét; miként tud a pénz érted dolgozni; miért a tanulásért dolgozz, és ne a pénzért; milyen játékok segíthetnek a tanulásban.

Hétfő: Hétfő. Lehet még valamit mondani? Már tudhatjátok, hogy mennyire nem nekem találták ki a hétfőket. A 6 órámból 4 szakmait. Az első óra nem volt vészes, aztán etikán kaptam egy ötöst, na de a következő szakmai... megint elmélet, megint bontott óra a C-sekkel, megint nulla tudás. Gyűlölöm. Ezt a tanár is tudja, de megsem próbál segíteni, sőt, ellenkezőleg. A sírás határára kerültem, de nem sírtam. Közöltem a tanárnővel, hogy be se megyek jövőre érettségire, mert tudom, hogy simán megcsinálok mindenből egy négyest, vagy legalább hármast, de annak ugye semmi értelme, ha a szakmaira rágörcsölök, és még annyi se menne, amennyit tudnék. Nagyon nem bírom. Még bioszon is teljesen kivoltam fordulva magamból, és próbáltam emészteni az előző órán történteket. 
Úton ötödik órára összefutottam az első emelet aulájában D-vel, az emeltes lánnyal, aki nagy meglepetésemre odafutott hozzám és megölelt. Alapjában véve nem vagyok egy nagy ölelgetős típus, sosem tudtam megérteni, mikor ilyen nagy ölelkezések folynak a folyosókon, szóval kicsit váratlanul érintett. Pláne, hogy a semmiből lettünk nagyon jóban. Az első két hónap szinte teljesen ridegek voltunk, aztán őszi szünetben együtt mentünk próbára, meg lovas színház, azóta minden nap chatelünk, és végigdumáljuk a német órákat. Badumm Tss.

Kedd: Jaj. Nagyon beteg nap volt a mai. Bioszon feleltem, röpke két perc alatt a helyemre is lettem küldve, mondván; tudod, ötös. Oh, oké. Egyébként tényleg tudtam, a tanárnőnek végig sem kellett mondania a kérdését, már mondtam is a választ :D. 
A németet viszont... nos, megint végigröhögtük. A téma vasárnap óta az, hogy az egyik lovas színészen az egyik előadáson piros boxer, vagy fecske volt... Oké, most biztos elvesztettem az összes olvasom, és mindenki elkönyvelt egy gyerekes tinipicsának:D De olyan jó néha kiereszteni a gőzt, és leereszkedni a saját szintem alá, minden baromságon röhögni... Annyira rágyúrtam a sulira az utóbbi 3 hónapban, hogy az hihetetlen, a hétvégéimet még most is végigtanulom, szóval szerintem megengedhetek magamnak ennyit. Ez van. Úgyhogy előbb rajzoltam D-nek egy piros fecskét. Mármint nem alsónemű fecskét, hanem madár fecskét. Huh, tényleg nagyon aláadtam. 
No de evezzünk komolyabb vizekre. Informatika. Exceleztünk, ami fogjuk rá, hogy megy. Amíg nincs túlbonyolítva. Miután befejeztem a feladatot, szabad foglalkozás volt, én meg mit csináltam? Na vajon? Hát persze, tanultam... a következő szakmainkra. Osztálytársamnak magyaráztam, hogy mi a W-WAN, mire megjegyezte a tanárnő, hogy na, csak nem annyira esélytelen az a kettes érettségi... így egy nap elteltével próbált nyugtatni, hogy a szakmai érettségi úgyis összetett, van benne minden tantárgy, menni fog a kettes. Hát, majd meglátjuk...

Szerda: Egy szar nap volt ez a mai. Nulladikban kezdtem, mint minden szerdán. Matekból témazárót írtunk, olyan anyagból, amit órán mindig értettem, most viszont a hét feladatból egyre jött ki eredmény... kissé nyugtat a tény, hogy mindenki más panaszkodott óra után, hogy neki sem jött ki semmi. Túlbonyolítottuk a baromi egyszerű feladatokat is. Van ez így. A padtársam hangosan (mármint kurva hangosan!) lélegzett, és a számológépén is ütötte a számokat. Nem lenyomta, szépen, halkan, ütötte. De ha meg szólok, a tanár engem csesz le. Szóval tűrtem. Legalább van mire fognom, hogy nem tudtam fejben úgy ott lenni. Aztán magyaron is csak fekve tudtam írni, egyszerűen nem tudtam megtartani már a fejem, dolgozott a gravitáció. Az utolsó két német óráról nem is beszélve, nagyon szenvedtem már... Holnap még túl kell élnem a Mikszáth nagydogát, aztán a péntekem már ha minden igaz, laza nap lesz. Adja Isten...

Csütörtök: Nem volt olyan vészes, mint amire számítottam. Első szakmain nagyon ráhúztunk a tanulásra, és még házit is kaptunk. Nem tudom, mi történt a tanár úrral, nem szokott ennyire lefárasztani minket, főleg nem csütörtökön. Gondoltam majd tanulok a Mikszáth dolgozatra, mert biztos nem fogunk sok mindent venni, de úgy tűnik, pont most jött elő belőle a tanítás iránti vágy... :). Hihetetlenül büszke vagyok amúgy magamra, mert körülbelül én vagyok az egyedüli, aki érti. Akármelyik fiúval beszéltem erről, nem értette. Hopp, újabb történelmi pillanat? 
Magyaron természetesen nem azt a témát kaptam, amit szerettem volna. Mikszáth, a regényíró... végül csak összekapartam majdnem két oldalt, de a novellákat sokkal jobban tudtam. Reménykedek a legjobbakban, majd kiderül, hogy sikerült...
A következő szakmain, amitől mindig gyomorgörcsöm van, nekiálltam a hálózati házinak, mivel utolsó negyed órában szabad foglalkozás volt. Egyik osztálytársam is odaült mellém, együtt csináltuk, a tanárnő pedig csendben figyelte, ahogy magyarázom, hogy mit, miért, mikor, hogyan. Én is meglepődtem magamon, hogy mennyi szakmai kifejezést tudok belevinni egy szimpla magyarázatba, és a tanárnő arcán is látszott a megdöbbenés, hogy értem az informatikát. BadummTss. 
A hetedik órám - tesi - elmaradt, a nyolcadik faktos órám pedig egy csoporttársammal ellógtuk. Ez volt életem első lógása, és még csak hiányzónak sem lettem beírva. Azért nem mindegy ám, hogy mikor érek haza: fél 3, vagy fél 5...Nekem legalábbis. Nagyon féltem anya reakciójától, mikor megtudja, de különösebben nem érdekelte: "Te ilyen korán? Felmondtál?" "Fel." - és ennyi volt. A mai nap második nagy meglepetése...

Péntek: Elég rosszul indult a napom. Irodalmon verset elemeztünk, ami finoman szólva: a halálom. Matekon pedig kiakadt a tanárnő, mondván, az osztályunkban valaki büdöseket ereszt, és múlt órán majdnem elhányta magát, és ha mégegyszer megérzi, kinyitja az összes ablakot, és letekeri a fűtést is. Állítása szerint szeptember óta mindig érzi, ami azért is rohadt érdekes, mert az osztályból senki, csak ő... "De azért szeretlek titeket, mint fingós osztály." Szánalmas ezt egy tanártól hallani... 
A harmadik óra viszont bearanyozta a napom. Mondtam már, hogy szinte csak én értem azt, amit vettünk szakmain a tanár úrral. Két fiú oldotta meg a házit a táblánál, egyiküknek a tanár úr segített, a másikhoz kimentem én, mert megsajnáltam, hogy ennyire nem tud semmit. Megértette a magyarázásomból. A tanárbá pedig megköszönte. Röviden és tömören ennyi, megfogadtam, hogy nem fogok nagyon részletes beszámolót írni az óráiról, mert elég unalmas tud lenni egy idő után. Tesin gerendáztunk, fizikán szinte csak beszélgettünk és el is telt a nap. Végre. Hétvége. Úgy hiányzott már.

Nemrég értem haza az Édes Anna musicalről. Durván 2-2,5 hónapja már láttam, hogy fogják játszani, aztán a szereplőknél láttam, hogy az egyik főszerep Buch Tiboré. Akkor már tudtam, hogy ezt látnom kell. 
Buch Tibort egyébként a Nemzeti Lovas Színház előadásán, az István, a királyon ismertem meg; persze korábbról is ismerős volt, a Magánnyomozók c. sorozatból. Lényeg a lényeg, az István, a királyon váltottam vele pár szót, közös kép, minden, ami kell, nagyon közvetlen, ami hihetetlenül pozitív meglepetésként ért. Persze, nem általánosítok, hogy minden ismertebb, nagyobb színész nagyképű farok, de nagyon sokszor tapasztaltam már, hogy az ismert nevű emberek szinte lenézik azokat, akik felnéznek rájuk, nagyon sok esetben éreztem azt, hogy a közös képet kényszerből teszik, kiül rájuk a mosoly, mert ez az elvárás. Na, nála ez nem volt a nyári napfordulón: kértem képet, mire ő keresett valakit a színházból, aki megcsinálja a képet, mikor odaálltam mellé beszélt hozzám - a magasságomra tett megjegyzést, sajnált, hogy ilyen nagyra (172 cm) nőttem :). És még ő köszönte meg a képet. A hangjába egyébként az előadáson beleszerettem. Az egyik kedvenc színészem lett. Na ennyit az előzményekről.
Ismerősöm a facebookon, így láttam, hogy osztogatja meg az Édes Annát, amiben ő játssza Vizy urat. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy ide is jönnek, rögtön jegyárat néztem, lebeszéltem mamámmal és két barátnőjével, hogy menjünk, mert Buch Tibor és aaa, meg uuu. Jegyek megvéve, a legdrágább fajtából, az ötödik sorba, ami egy rohadt jó hely. Igen ám, viszont én két nappal ezelőtt tudtam meg, hogy Buch Tibor mégsem szerepel benne, mert időközben felkérték a Lovas színház Honfoglalására is, ahol nem tudják senkivel helyettesíteni, kénytelen volt azt elvállalni, szóval Kósa Zsoltot kellett néznem helyette. Épp ezért voltak fenntartásaim, mert én Buch Tibor miatt vettem jegyet, szerettem volna vele beszélni előadás után, de hát ez így jött ki. Ezért nem is mentem különösebben felvillanyozva az előadásra, úgy voltam vele, hogy megnézem aztán kész. Ha már a jegy megvan. És előadás után is így érzem. Nem volt meg a nagy áttörés. 
Nagyon jó volt, meg az Édes Anna idén kötelező olvasmányom is, és hihetetlenül érthető volt az egész történet, már most kívülről fújom a történetet, ha még elolvasom könyvben, biztos az ötösöm.
De nem éreztem azt, hogy ezt megnézném mégegyszer. Talán azért, mert ahányszor megláttam Kósa Zsoltot a színpadon, tudtam, hogy ő lenne Buch Tibor, és annyira szerettem volna, ha ő legyen Vizy úr szerepében. 
Nagy valószínűséggel ha akkor tudom, hogy lesz ez a szereplőkavar, nem veszem meg a jegyet. Nem mondom, hogy megbántam, nem mondom, hogy Kósa Zsolt rossz színész, csak mást vártam.

Olyan ez, mint mikor az egyik kedvenc előadóm/együttesem koncertjére veszek jegyet, és helyettük kapok egy olyan énekest/zenekart, akik bár ugyanazt játsszák, nagyon jól, mégsem az, amire a jegyet vettem. 

Hétfő: Nem volt olyan rossz nap ez a hétfői, sőt, meglepően gyorsan telt el, és stresszmentesen. Talán az etika az, amire külön kitérnénk: óra végére be kellett adnunk egy A4-es oldalnyi fogalmazást arról, hogy hogy képzeljük el az életünket 20 év múlva. Akkor pont 38 éves leszek. Messze van még, furcsa volt 20 évvel előretekinteni, nem csak 10-zel, amihez "szoktam". Ami megdöbbentett, hogy vannak konkrét terveim a jövőre nézve, mégis alig tudtam összekaparni a minimális követelményt, a 3/4 oldalt. Mi lett volna még, ha nincsen semmi elképzelésem... Nagy meglepetést szerintem nem okoztam a jövőképemmel: német nyelvterület - Svájc, Németország, esetleg még német-osztrák határ (Mittenwald❤), farm, sok-sok állattal, esetleg egy olyan területen, ahol a nagy sík vidéket hegyek veszik körül (Mittenwald, khm...). Mittenwaldról kép ha idekattintasz, hát létezik ember, aki ebbe nem szeret bele??? 

Szerda: Kedden nem történt semmi említésre méltó dolog, de a mai napom nagyon jó volt. Meg nem is. Töriből kaptam egy karót. Igazából a saját hülyeségem miatt: kimehettem volna felelni, és összeszedtem volna talán egy hármast, viszont egyszerűen nem volt kedvem felállni, így gondolkodás nélkül mondtam, hogy nem tanultam. Utólag persze megbántam, hogy még csak megsem próbáltam. Holnap talán felelnem kellene, mert így töriből 2.75 vagyok, ebből a leggyengébb... Volt nulladik németem is. Az egyik emeltes csoporttársam - lány - látta, hogy lájkolva van nekem a Lovas Színház oldala, így órán megmutatta, hogy van közös képe Mohácsi Márkkal. Én meg ledöbbentem: végigbeszéltük az órát a színházról, ő is baromi nagy rajongójuk, volt már néhány előadásukon, és imádja. Olyan szinten, mint én: tudja, hogy mik az új történések, tudja, ha új lovat vettek, tudja, hogy ki-kinek a lova, mikor hol vannak és mit játszanak, és! ő is képes volt "hisztizni", hogy láthasson egy előadást tőlük, akár csak én... :) Szóval meg is beszéltük, hogy mivel napfordulófesztiválra szoktak menni, együtt megyünk el rá. És amint elérhető lesz a jegyvásárlás, ugrunk rá. Mert nekünk első sorba kell jegy. Megbeszéltük, hogy átbuszozunk együtt, de mivel nincs busz visszafelé, egyikünk szülője elhoz minket. Nyári napfordulókor pedig majd a másik szülő. 
Olyan jó érzés tudni, hogy van valaki, aki úgy érez a lovas színház irányába, mint én. Akivel ömlenghetek róla egy sort, mert nem zavarja, sőt partner benne. 

Csütörtök: Első órán beírta a tanár úr az ötösöm. Igazából meglepett, hogy emlékeztetni sem kellett rá. Törin pedig jelentkeztem felelni. Siralmas volt a tudásom. Azaz a nemtudásom. Szóval értitek. Szerintem egy kettest ért volna, amit összemakogtam, de négyest kaptam. Lehet értékelte a javítási szándékot, a tegnapi egyesem után. Tudom, hogy nem érdemeltem meg a négyest. Viszont így feltornáztam magam 3.0-ra, még így is kérdéses a félévi négyes, de próbálok minden tőlem telhetőt megtenni. Az utolsó két órám elmaradt, szóval csak hat órám volt, suli után tettem egy kitérőt a lovas boltba. Kár volt. A nadrág, amit 3 évvel ezelőtt 12.000-ért vettem, most 22.000 (bár tény, hogy más bolt, de ugyanaz a márka, minden!). A lábszárvédő amit 4 évvel ezelőtt vettem 5000-ért, most 8500 felett kezdődik. Hát köszönöm szépen, azt hiszem, egy ideig még használható lesz a jelenlegim.

Péntek: A héten ha reggelente nagyon szemfülesek voltunk, észrevehettünk egy-egy eltévedt hópelyhet, ami természetesen mire földet ért elolvadt. De hó volt. Alapjáraton nem szeretem a hideget meg a telet, de olyan régóta álmom egy fehér karácsony. Utoljára talán kiskoromban volt fehér a karácsony, de 10-15 évvel ezelőtt rendes, nagy hó volt, amiből hóembert lehetett építeni, viszont az utóbbi években alig 5 centi esik, amiből egy normális hógolyót sem lehet gyúrni, nem hogy hóembert... :(. 
Ma bementem a tescoba, amiben nem csalódtam, november közepén már karácsonyi díszben pompázik az egész, ráadásul mikor bementem, rögtön a műfenyők fogadtak, meg a díszek, égősorok... Istenem, annyira imádom a karácsonyt. Három napja karácsonyi zenéket hallgatok, hihetetlenül rámtört a karácsonyi hangulat. Idén nem kérek mást karácsonyra, csak havat. Nem bánom, ha egész télen 10 fok van minimum, csak abban a 3 napban essen a hó. Légyszi.

+ az októberi jegyeimmel még lógok, szerintem büszke lehetek magamra, elég jól tartom magam eddig :) a novemberem viszont brutál gyenge lesz.

Etika: 4, 4 -> Mindkettő beadandó: mennyire befolyásolja a gyerekek életének alakulását a családi háttér, illetve egy Tolsztoj idézetet kellett egy oldalban elemeznünk.
Biosz: 5 -> röpi, biokémia...
Tesi: 5, 3 -> gimnasztika, illetve kosár. A kosaram lehetett volna jobb is, csak bal lábbal keltem...
Nyelvtan: 5, 5 -> mindkettő témazáró jegy, helyesírásra.
Irodalom: 5, 5 -> szintén témazáró jegyek, fogalmazásra
Töri: 3 -> Bár magamhoz képest rossz, nagyon örültem neki, gyenge kettesnek tippeltem.
Német: 4, 5, 5 -> Szerintem egész jó ... :)
Matek: 3, 5, 3 -> kezdek beállni a jól megszokott, hármas szintre.
Fizika: 3, 5 -> a hármas egy röpi volt, amire szintén azt hittem egyes lesz, szóval meglepett a hármas, az ötöst pedig szorgalmi feladatokra kaptam.
Informatika: 4, 5, 4, 5 -> szövegszerkesztési feladatok...
Adatbázis- és szoftverfejlesztés: 5, 3, 3 -> az ötös beadandó, a két hármas pedig dolgozat, amik szerintem csak a tanár jóindulata miatt lettek hármasok...
Hálózati ismeretek I: 5 -> ...alá. De hát az ugye öt. Múlott a tanár úr jóindulatán is, mert pont határon voltam. Alulról.
Hálózati ismeretek I, gyakorlat: 5 

Átlag: 4,29